Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának SU* i* Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! Egészen röviden szeretnék tehát utalni arra, hogy a teendő gazdasági intézkedések megbeszélése, megtár' gyalása és, ha kell, akár javaslatok tétele céljából is ennek a Háznak üléseit hosszabb időre elnapolni veszedelmes és káros volna. (Ügy van! Ügy van.[ a bal- és a szélsőbaloldalon.) Soha olyan szükség nem volt arra, mint ma, hogy ez a Ház együtt legyen, soha olyan szükség nem volt arra, mint ma, hogy a gazdasági kérdések komolyan megbeszéltessenek. Utalni akarok itt arra, hogy a rendkívüli sok sérelem, a rendkívüli helytelen és kegyetlen belpolitika ellenére ínég ez a mi ellenzéki pártunk sem vett soha a Ház tárgyalási idejéből semmiféle időt sem igénybe arra, hogy akármilyen gravaminális politikát itt szóvátegyen, és csak interpellációk és napirendi felszólalások formájában hoztunk ide egyéb kérdéseket. Mi igenis komolyan akarjuk ezeket a gazdasági kérdéseket itt á Házban tárgyalni. Szükségesnek tartjuk iazt, hogy akár egy ad hoc gazdasági bizottság delegáltassék, nem azért, hogy teljhatalommal intézze a kérdéseket, hanem azért, hogy expressz-tempóban előkészítse azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket azután az igen t. Háznak kell elbírálnia. Gyors tempóban kellene nekünk dolgoznunk abban .a tekintetben, hogy behozzuk azt az elherdált tíz esztendőt, amely hiányzik és hiányozni fog a nemzet életéből. Igen t. Ház! Nem tudom az igen t. kormány jelentését elfogadni azért, mert a népszövetségi jelentés második részével szemben állást egyáltalában nem foglalt, mert gazdasági kérdésekben a teljes programmtalanság jegyében ülésezik ez a Ház, már amennyiben a kormány részéről gazdasági programm semmiféle vonatkozásban nem adatott, és végeredményben nem tudom elfogadni a jelentést azért sem, mert teljes bizalmatlansággal viseltetem azzal a belpolitikával szemben, amely mást, mint üldözést, megpróbáltatást, jogfosztást és egy reakcionárius, azt mondhatnám, Szovjet-Oroszországon kívül ma már sehol nem gyakorolt politikai rendszernek az utolsó és remélem, már csak nagyon rövid ideig fennálló létezését jelenti. A jelentést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Halljuk! ' Halljjuk! jobbfelől.) Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam beszédének legvégén azt mondotta, hogy az ellenzék részéről hajlandók a legmesszebbmenői eg felhagyni a gravaminális politikával (Rassay Károly: Dehogy hagyunk fel!) és hajlandók a most szőnyegen lévő kérdéseket csak a közgazdasági elveknek szem előtt tartásával és a politika kikapcsolásával tárgyalni, ezzel szemben pedig beszédének legvégén már rátér a gravaminális politikára és fölhozza, > fölemlíti^ azt a multat, amelyről beszéde során azt állította, Jiogy erre nem kíván kiterjeszkedni. (Hulljuk! Halljuk!) Osztom Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy igenis ne bolygassuk a multat, hanem a jövőbe vessük pillantásunkat, mert csak a jövővel való szoros foglalkozás vihet ki bennünket a bajokból és az evvel való törődés menthet meg bennünket az elpusztulástól. (Zaj. —Halljuk! Halljuk!) En azonban nem fogom úgy értelmezni azt a 1931 december 9-én, szerdán. 207 mondásomat, mint Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam és éppen ezért nem kívánok a múltba visszatekinteni, hanem egyedül csak a jövőbe irányítom pillantásomat, amelynek megjavítása szempontjából nekem is volna néhány szerény gondolatom, amelyet itt fölsorolni óhajtok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezt megelőzőleg azonban ismét vissza kell térnem Eckhardt igen t. képviselő úrnak beszédére, amelyben a multakra vonatkozólag, de a jelenre nézve is ostorozta azt a rendszert, amelyet a jelenlegi kormány követ. T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a rendszereken való vita teljesen meddő, mert hiszen maga a miniszterelnök úr is kijelentette, hogy még ha a régi kormány vplna is a helyén, akkor is más rendszer felé kellene fordulnia, mert hiszen az élet dübörögve rohan és nekünk az életnek viszonyaira kell figyelnünk és a rendszert ahhoz kell'alkalmaznunk. De így vagyunk a programmal is. Még a mélyen t. ellenzék is elismerte, legalább a szónokoknak egy része, hogy ma egy átfogó, mindenre kiterjedő programmot nagyon bajos beállítani, sőt talán nem is lehetséges, mert ismét csak az élet szólna bele ebbe a programmba és lehetne az akármilyen csillogó, akármilyen nagyszerű, ha a tények ereje beledübörög annak megvalósításába, akkor ez önmagától megdől, aminthogy megdőlne itt a mesterségesen r felépített rendszer is és megdőlne minden más mesterségesen felállított programm is. (Halljuk! Halljuk!) Ami a programmot illeti, t. Képviselőház, szeretném azt, hogyha ilyen átfogó programmot nem is készíthetünk, bizonyos vezérelveket állapítsunk meg, amely vezérelvek alapján folyjék tovább az ország ügyeinek intézése, mert abban igazat adok Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamnak, hogy sem a túlzott optimizmusra, sem a túlzott pesszimizmusra nincsen szükség. A túlzott optimizmus szintén igen káros lehet, valamint a túlzott pesszimizmus is. A túlzott pesszimizmus következtében olyan hangulat keletkezhetik, amely teljesen reményvesztetté válik, teljesen feladhatja a lelkekben azt a reménységet, hogy minden cselekvés, minden tevékenység dacara itt egy jobb jövőt biztosíthassunk az országnak. De kérdem, mik lehetnek azok a vezérelvek, amelyek az igen t. kormánynak a cselekvéseit kell* hogy szabályozzák. Három nagy dologról van szó, amit már az igen t. szónok urak ki is fejtettek: az első az államháztartás egyensúlyának biztosítása; a második pénzünk stabilitása; a harmadik pedig a magángazdaságok megsegítése, az adóalanyok létének biztosítása. Mármost mind a három probléma szoros összefüggésben áll egymással. Hiába iparkodunk mi az államháztartás egyensúlyát mesterségesen biztosítani, az mit sem ér, ha pénzünknek nem lesz meg a stabilitása, viszont lehetetlenné válik az államháztartás egyensúlyának biztosítása akkor, ha az adóalanyok teljesen tönkremennek. Én tehát összefoglalóan óhajtom e három probléma feletti elgondolásaimat elmondani, és ezen elgondolásaimnál a mai helyzetet veszem, azt az életet, amely előttünk folyik, s amelynek megjavítása immár nem tűr halasztást. . , T. Képviselőház! Melyek volnának tehát azok a cselekedetek, amelyek az államháztartás rendbehozatala tekintetében szükségesek volnának? Elsősorban figyelembe kell vennünk azt, hogy a tények erősehbek bármely