Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának SU* i* Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! Egészen rövi­den szeretnék tehát utalni arra, hogy a teendő gazdasági intézkedések megbeszélése, megtár­' gyalása és, ha kell, akár javaslatok tétele cél­jából is ennek a Háznak üléseit hosszabb időre elnapolni veszedelmes és káros volna. (Ügy van! Ügy van.[ a bal- és a szélsőbaloldalon.) Soha olyan szükség nem volt arra, mint ma, hogy ez a Ház együtt legyen, soha olyan szükség nem volt arra, mint ma, hogy a gazdasági kérdések komolyan megbeszéltessenek. Utalni akarok itt arra, hogy a rendkívüli sok sérelem, a rendkí­vüli helytelen és kegyetlen belpolitika ellenére ínég ez a mi ellenzéki pártunk sem vett soha a Ház tárgyalási idejéből semmiféle időt sem igénybe arra, hogy akármilyen gravaminális politikát itt szóvátegyen, és csak interpellációk és napirendi felszólalások formájában hoztunk ide egyéb kérdéseket. Mi igenis komolyan akarjuk ezeket a gaz­dasági kérdéseket itt á Házban tárgyalni. Szükségesnek tartjuk iazt, hogy akár egy ad hoc gazdasági bizottság delegáltassék, nem azért, hogy teljhatalommal intézze a kérdése­ket, hanem azért, hogy expressz-tempóban elő­készítse azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket azután az igen t. Háznak kell el­bírálnia. Gyors tempóban kellene nekünk dol­goznunk abban .a tekintetben, hogy behozzuk azt az elherdált tíz esztendőt, amely hiányzik és hiányozni fog a nemzet életéből. Igen t. Ház! Nem tudom az igen t. kor­mány jelentését elfogadni azért, mert a nép­szövetségi jelentés második részével szemben állást egyáltalában nem foglalt, mert gazda­sági kérdésekben a teljes programmtalanság jegyében ülésezik ez a Ház, már amennyiben a kormány részéről gazdasági programm sem­miféle vonatkozásban nem adatott, és végered­ményben nem tudom elfogadni a jelentést azért sem, mert teljes bizalmatlansággal vi­seltetem azzal a belpolitikával szemben, amely mást, mint üldözést, megpróbáltatást, jogfosz­tást és egy reakcionárius, azt mondhatnám, Szovjet-Oroszországon kívül ma már sehol nem gyakorolt politikai rendszernek az utolsó és remélem, már csak nagyon rövid ideig fennálló létezését jelenti. A jelentést nem fogadom el. (Elénk he­lyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Hall­juk! ' Halljjuk! jobbfelől.) Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam beszédének legvégén azt mondotta, hogy az ellenzék részéről hajlandók a legmesszebbmenői eg felhagyni a gravaminá­lis politikával (Rassay Károly: Dehogy ha­gyunk fel!) és hajlandók a most szőnyegen lévő kérdéseket csak a közgazdasági elveknek szem előtt tartásával és a politika kikapcso­lásával tárgyalni, ezzel szemben pedig beszé­dének legvégén már rátér a gravaminális po­litikára és fölhozza, > fölemlíti^ azt a multat, amelyről beszéde során azt állította, Jiogy erre nem kíván kiterjeszkedni. (Hulljuk! Hall­juk!) Osztom Eckhardt Tibor igen t. képviselő­társamnak azt a felfogását, hogy igenis ne bolygassuk a multat, hanem a jövőbe vessük pillantásunkat, mert csak a jövővel való szo­ros foglalkozás vihet ki bennünket a bajokból és az evvel való törődés menthet meg bennün­ket az elpusztulástól. (Zaj. —Halljuk! Halljuk!) En azonban nem fogom úgy értelmezni azt a 1931 december 9-én, szerdán. 207 mondásomat, mint Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam és éppen ezért nem kívánok a múltba visszatekinteni, hanem egyedül csak a jövőbe irányítom pillantásomat, amelynek megjavítása szempontjából nekem is volna né­hány szerény gondolatom, amelyet itt fölso­rolni óhajtok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezt megelőzőleg azonban ismét vissza kell tér­nem Eckhardt igen t. képviselő úrnak beszé­dére, amelyben a multakra vonatkozólag, de a jelenre nézve is ostorozta azt a rendszert, ame­lyet a jelenlegi kormány követ. T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a rend­szereken való vita teljesen meddő, mert hiszen maga a miniszterelnök úr is kijelentette, hogy még ha a régi kormány vplna is a helyén, ak­kor is más rendszer felé kellene fordulnia, mert hiszen az élet dübörögve rohan és nekünk az életnek viszonyaira kell figyelnünk és a rendszert ahhoz kell'alkalmaznunk. De így va­gyunk a programmal is. Még a mélyen t. el­lenzék is elismerte, legalább a szónokoknak egy része, hogy ma egy átfogó, mindenre ki­terjedő programmot nagyon bajos beállítani, sőt talán nem is lehetséges, mert ismét csak az élet szólna bele ebbe a programmba és lehetne az akármilyen csillogó, akármilyen nagyszerű, ha a tények ereje beledübörög annak megvaló­sításába, akkor ez önmagától megdől, amint­hogy megdőlne itt a mesterségesen r felépített rendszer is és megdőlne minden más mester­ségesen felállított programm is. (Halljuk! Halljuk!) Ami a programmot illeti, t. Képviselő­ház, szeretném azt, hogyha ilyen átfogó pro­grammot nem is készíthetünk, bizonyos vezér­elveket állapítsunk meg, amely vezérelvek alapján folyjék tovább az ország ügyeinek intézése, mert abban igazat adok Eckhardt Ti­bor igen t. képviselőtársamnak, hogy sem a túlzott optimizmusra, sem a túlzott pesszimiz­musra nincsen szükség. A túlzott optimizmus szintén igen káros lehet, valamint a túlzott pesszimizmus is. A túlzott pesszimizmus követ­keztében olyan hangulat keletkezhetik, amely teljesen reményvesztetté válik, teljesen fel­adhatja a lelkekben azt a reménységet, hogy minden cselekvés, minden tevékenység dacara itt egy jobb jövőt biztosíthassunk az ország­nak. De kérdem, mik lehetnek azok a vezérelvek, amelyek az igen t. kormánynak a cselekvéseit kell* hogy szabályozzák. Három nagy dolog­ról van szó, amit már az igen t. szónok urak ki is fejtettek: az első az államháztartás egyen­súlyának biztosítása; a második pénzünk sta­bilitása; a harmadik pedig a magángazdasá­gok megsegítése, az adóalanyok létének bizto­sítása. Mármost mind a három probléma szoros összefüggésben áll egymással. Hiába iparko­dunk mi az államháztartás egyensúlyát mes­terségesen biztosítani, az mit sem ér, ha pén­zünknek nem lesz meg a stabilitása, viszont lehetetlenné válik az államháztartás egyensú­lyának biztosítása akkor, ha az adóalanyok teljesen tönkremennek. Én tehát összefog­lalóan óhajtom e három probléma feletti el­gondolásaimat elmondani, és ezen elgondolá­saimnál a mai helyzetet veszem, azt az életet, amely előttünk folyik, s amelynek megjaví­tása immár nem tűr halasztást. . , T. Képviselőház! Melyek volnának tehát azok a cselekedetek, amelyek az államháztar­tás rendbehozatala tekintetében szükségesek volnának? Elsősorban figyelembe kell ven­nünk azt, hogy a tények erősehbek bármely

Next

/
Thumbnails
Contents