Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának SUkonkurrenseit a háború" előtt. Ha mi eredményesen akarunk a világversenyben bármilyen vonatkozásban részt venni, az olcsóbb mindennapi élet adja meg nekünk ehhez a lehetőséget, mert az olcsó mindennapi élet olcsó termelési költségekkel jár és olcsó termelési költségek mellett, szubvenciók, segélyezések, kölcsönök nélkül (Helyeslés a baloldalon. — Gaal .Gaston: Panamák nélkül!) a magunk emberségéből versenyképesen tudunk a világpiacokon jelentkezni. - (Ügy van! Úgy van a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nem ;

a boletta-szisztémával!) T. Ház! Ennek a nemzetnek egy rendkívül hatalmas előnye van, amelyet — azt mondhatom — a nemzetközi versenyben nem használtunk ki a múltban és ez a látenciája a nemzetnek engem optimizmussal tölt el arra az esetre, ha a jövőben kellőképpen kihasználjuk ezt a lehetőséget. Ebben az országban jóminőségű, tanult munka olyan mennyiségben és olyan olcsón áll rendelkezésre, mint sehol a világon. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a ini egész termelési politikánkat úgy .a mezőgazdaságban, mint az iparban olyan r irányba tereljük, hogy olyan cikkek előállítására törekszünk, amelyeknek előállítási költségében jelentékeny százalék a munkabér, akkor versenyképesen tudunk dolgozni. Ha búza helyett libamájat állítanánk elő, (Mozgás a jobboldalon.) ha például a teljesen versenyképtelen — mert tömeg- és szériagyártásban produkálandó^ — motorgyártás helyett karosszériák gyártásával foglalkoznánk, — hiszen a régi magyar kocsigyártóipar megérdemel minden védelmet — ha gondosan sze' lektáltunk volna a védendő és az elejtendő gazdasági funkciók között, és főleg a szerint a szempont szerint rendeztük volna be az elmúlt tíz évben vámtarifáktól kezdve összes gazdasági intézkedéseink egész sorozatát, hogy a sok munkát használó termelésbe fektettük volna bele a nemzet minden erejét,

f azt a tevés tőkeerőt is, ami ebben az országban még volt, és nem egy ostoba autarchiára való törekvésnek ^áldoztuk volna fel a nemzet sokkal produktívabban felhasználható és igen csekély mennyiségben meglévő tőkéit: akkor ma nem állanánk azzal a helyzettel szemben, hogy végeredményben a mezőgazdaság a csődben van, — nem a csőd szélén, hanem a csődben van, (Ügy van! balfelöl.) — nem állanánk az előtt a helyzet előtt, hogy éppen az agyonprotezsált gyáripar rántja magával nagybankjainkat is az örvénybe, és nem állanánk itt tökéletesen kifosztottan, rezervák nélkül, úgyszólván reménytelenül a népek országútján, éppen a legnehezebb időkben. (Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Azok az intézkedések, amely eket az igen t. kormány eddig megtett, kizárólag és egyedül az államháztartási egyensúly helyreállításává] és biztosításával foglalkoztak. Nincs most idő arra, hogy belemenjek a részletekbe, csak egészen röviden azt a tényt akarom leszegezni, hogy bár ezek az intézkedések túlnyomó részben ma már elkerülhetetlenek voltak, s bár el kell ismerni, hogy Teleszky Jánosnak az az őszintesége is, amellyel feltárta a helyzetet, minden dicséretet megérdemel, és ugyancsak hálával tartozunk a Népszövetségnek is azért, hogy a maga jelentésében tiszta képet adott nekünk végre arról, hogy hányadán is állunk és ezzel megadta a lehetőséget ahhoz, hogy a szükséges konzekvenciákat most már levonjuk, mégis, ha csak ezeknél az intézkedéseknél maradunk, ülése 1931 december 9-én

} szerdán. 205 ha nem megyünk tovább, ha kizárólag a ridegen fiskális szempontok fognak a jövőben is uralkodni és a termelés és a magángazdálkodás szempontjaiit nem vesszük most már legsürgősebben bonckés alá és nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, akkor ezek a fiskálisintézkedések is nemcsak, hogy nem fogják meghozni' a várt eredményt, hanem megfordítva, egyfelől az adóemelések, másfelől az illetmény csökkentések tovább fogják fokozni a nemzet gazdasági életének azt az összezsugorodását, amely így is már rendkívül veszélyes mértékben jelentkezik. Ily módon azután nemfisak az államháztartási egyensúly nem következik be, hanem fokozatos elhalása áll be a nemzeti termelésnek és a gazdasági életnek, ami nagyobb veszedelem államháztartási szempontból is, mint az a helyzet, amikor még bizonyos mértékig teherbíró adóalanyokra helyeztek aránylag túlmagas terheket. Ma az a helyzet, hogy egyre kevesebb adóalany egyre nagyobb és nagyobb terheket kénytelen viselni, és ha a termelési és gazdasági élet folytonosságának szempontjait most már a legsürgősebben nem honoráljuk, akkor egy fo'kozódó összezsugorodása, sőt elhalása a gazdasági életnek elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Nincs idő arra, hogy most már részletesen belemenjek ennek a kérdésnek tárgyalásába, de méltóztassék megengedni, hogy exemplifikative felsoroljam a legsürgősebb teendőket, hogy majdnem csak egy katalógust nyújtsak itt át azokról az intézkedésekről, amelyeket szerény véleményem szerint a legközelebbi hat hét alatt meg kellett ennek az országgyűlésnek és ennek a kormánvnak valósítania. Itt van mindenekelőtt a mezőgazdaság tökéletes csődje. En nem tudom, méltóztatnak-e gondolkodni rajta, hogyan fogja a mezőgazdaság a jövő tavaszon a gazdasági munkákat elvégezhetni és minő eszközök, minő forgótőkék állanak a magyar mezőgazdáknak rendelkezésére, hpgy a jövő tavaszon elvégzendő mezőgazdasági munkálatok költségeit biztosíthassák. A földteherrendezés és földbirtoknak bizonyos forgótőkével való ellátása elkerülhetetlen és sürgős állami feladatot kell, hogy képezzen, mert a mezőgazdaság a maga erejéből ezen a helyzeten változtatni nem képes. Hiába van vagyona egy mezőgazdának, hiába rendelkezik bármennyi aktívával, immobilizálva van az egész mezőgazdaság és a maga erejéből megmozdulni sem képes és egyáltalában nem lesz képes a következő tavaszon a gazdasági munkákat elvégezni. (Mozgás.) Körülbelül kétmillió hold föld áll már ma kényszereladás alatt Magyarországon és ez a mennyiség csak szaporodni és fokozódni fog. Ha nem akarjuk azt, hogy már a jövő^ esztendőben az a helyzet álljon elő, amit például a szomszéd Eomániában, Erdély számos vidékén már látunk, hogy a legjobb szántó- és termőföldek parlagon hevernek és juhlegelővé változnak át, ha a magyar mezőgazdaságnak ezt az elbalkánizálódását meg akarjuk akadályozni, akkor a földteherrendezést és a földbirtok aktívái egyrészének mozgó forgótőkévé való átalakítását, mint legsürgősebb teendőit, kell ennek a Háznak munkaprogrammjába iktatni. Nem késlekedhetünk azzal sem tovább, hogy a mezőgazdaságunk számára nélkülözhetetlen piacok biztosítását végre megoldjuk. Ha az elmúlt kormány a maga tízéves működése alatt kevesebb energiát és kevesebb külföldi összeköttetést használt volna fel külföldi kölcsö-