Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

2Ó4 Az országgyűlés képviselőházának ä tud-e bizalinat kelteni ebben az országban vagy nem. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A gazdaságilag legfontosabb, a tudományosan legmegfontoltabb gazdasági intézkedés is káros ma, ha a nemzet közérzülete azt nem hajlandó elfogadni (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és gazdaságilag talán kevésbbé indokolt, kevésbbé megalapozott intézkedések — itt példának hozom fel az aranypengőt — beválnak, abban, az esetben, ha a nemzet közérzülete, ha a közvélemény mögéjük áll és támogatja azokat, mert hiszen legyünk tisztában azzal, hogy ez a gazdasági válság elsősorban bizalmi válság, (Ügy van! balfelöl.) elsősorban hitelválság és ha ezt meg akarjuk oldani, elsősorban a közbizalmat, a hitelt kell helyreállítani és ebből a szempontból nem a réginek a folytatását, hanem igenis gyökeres rendszerváltozást kivan az ország, (Ügy van! balfelől.) mert csak ez tudná a bizalmat a közvéleményben ismét megalapozni. Eátérek röviden a mai gazdasági helyzetben szerintem érvényesítendő azokra az elvekre, amelyeknek minden gazdasági intézkedést alá kellene rendelni. En itt főleg három elvre akarok rámutatni, amelyeknek elhanyagolása a múltban igenis rendkívül károsnak bizonyult. A legelső szempontnak, amelynek minden egyéb szempont felett uralkodnia kell ennek a Háznak vagy bármely magyar kormánynak a gondolkodásában, a következőnek kell lennie. Amikor Trianon következtében országunk területe és megélhetési lehetőségei, azt kell, hogy mondjam, minimumra redukáltattak, amikor földünkön aránylag igen. sűrűn lakik a népesség, amikor ennek a nyolcmillió embernek a megélhetéséről másutt, mint ezen a csonka földön, gondoskodnunk nem lehet, mert hiszen még a kivándorlás kapui is bezárultak s ma a költő szerint tényleg itt élnünk és halnunk kell, (Ügy van! Ügy van! — Farkas István: Inkább halnunk, mint élnünk!) akkor, ha mi ezen a csonka földön nyolc millió embert el akarunk tartani azzal a csekély életlehetőséggel, amely itt adatik, akkor minden körülmények között elsősorban arra kell törekednünk, hogy azt a keveset, amely ebben az országban még megmaradt, minél több ember számára tegyük hozzáférhetővé. En itt keresem elsősorban a demokráciát és a demokratikus gondolatok érvényesülését, mert elsősorban a gazdasági élet mezején kell a nemzet jövőjét keresni. Ha ez a nyolc millió ember itt nem tud ^megélni, akkor nincs nemzeti jövő az ország számára, akkor nincs fejlődés, sőt tovább megyek, akkor a forradalmi erőkkel szemben ez a nemzet nem fog tudni megküzdeni, mert a megélhetés — nem kalács, nem három-négy-öt darab kenyér, hanem legalább egy karaj száraz kenyér — mindenkinek kell, hogy jusson ebben az országban. (Ügy van! balfelől. — Mojzes János: A hosszúnyakú zsiráfok eleszik a többi elől!) T. Ház! Az elmúlt tíz esztendő ebben a tekintetben — azt kell mondanom — meglehetősen érzéketlen volt ezekkel a követelményekkel szemben. En azt tapasztaltam, hogy egy észszerű földbirtokpolitika helyett, amely előrelátó telepítéssel kontruktíve okosan megoldotta volna a kérdést vagy legalább is iparkodott volna levezetni a földnélküliségnek, a nincstelenségnek alulról fenyegető rémét, semmi sem történt; azt láttam, hogy tíz év alatt a kisexiszteneiák, a kisipar helyett kialakult az a kartell-, az a nagytőkegazdálkodás, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely súlyosan fekszi meg &. ülése 1931 december 9-én, szerdán. ennek az országnak termelő és fogyasztó erőit egyidejűleg. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mert hiszen itt van a veszedelem: ez a kartell- és nagytőkegazdálkodás sem a termelés, sem a fogyasztás szempontjaiból áldásosnak nem minősíthető. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) Egyre kevesebb kézben egyre több lehetőség halmozódott fel (Ügy van! balfelől.) és ennek a nemzetnek a nagy tömegei elproletarizálódnak, elszegényednek, elnincstelenednek és végeredményben szabad prédáivá válnak a forradalmi felforgató törekvéseknek. T. Ház! Nem lehet nemzeti konszolidációt egy keskeny vágányon felépíteni. A nemzeti politikának is széles alapokon és gazdaságilag jól átgondolt módon kell felépülnie; (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) nem. lehet rendőri intézkedésekkel, nem lehet kizárólag negációkkaJ, nem lehet kizárólag non possumussal a nyomornak és nincstelenségnek a kérdését elintézni és egyszerűen alamizsna alapon állani szemben ezzel a fenyegető ninestelenséggel. Egy demokratikus gazdasági politika, amely a nagytőkeés a kartellgazdálkodás helyett hozzáférhetővé teszi az élet javait elfogadható alacsony áron a nagy tömegeknek és egy demokratikus telepítési politika, (Ügy van! ügy van! balfelől.) amely minden erőszak kizárásával az amúgyJs válságban lévő nagybirtok érdekében is (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) bizonyos mértékben okosan levezeti ezt a nincstelenséget, egy konstruktiv telepítési politika: ime, ez a gazdasági politika, amelyet egy nemzeti alapon álló és konzervatív kormánynak is kötelessége lett volna és kötelessége kell, hogy legyen a jövőben is érvényesíteni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! A másik szempont, a másik elv, amely szintén nem tartatott be a múltban, az. hogy szegény ország vagyunk, addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér és bármily kívánatosak legyenek is azok a különböző, részben igen magas színvonalú kulturális alkotások, amelyeket a múlt kormány itt az országban tényleg megvalósított, ezek nincsenek a mi igényeinkhez és lehetőségeinkhez szabva, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ezek túllépik azt a keretet, amelyen belül a trianoni Magyarországnak f a maga vágyait szabad megszabnia. Azt az érvet, amelyet sokszor hallottam itt a Házban a volt kultuszminiszter úr részéről is, hogy a Balkánnal szemben kultúrfölényt kell érvényesítenünk, jobban tudtuk volna érvényesíteni, ha kevesebb kultúrfölény és több erkölcsi fölény jegyében rendezkedtünk volna be. (Igaz! Ügy van! Taps a báloldalon.) T. Ház! Cifrálkodni a Balkánon is tudnak. A kultúrfölény nem a cifrálkodásban, nem a túldimenzionált állami omnipotenciában jelentkezik; a kultúrfölény sokszor a legegyszerűbb meizben, de mindenkor az erkölcsi tisztaság jegyében jelentkezik (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s az elmúlt tíz év politikájával szemben itt kell nekem a legkomolyabb szemrehányást érvényesítenem. (Ügu van! Úgy van! balfelől. — Mojzes János: A választó jogban kellett volná kul túrfölényt csinálni!) Végezetül a harmadik szempont, amelyet szintén mint gazdasági szempontot kellett volna érvényesíteni és kell a jövőben érvényesíteni, az, hogy szegény ország lévén, ha a nemzetközi konkurrenciában versenyképesen akarunk jelentkezni, a mindennapi életet kell olcsóbbá tenni. (Ügy van! a boldalon.) A háború előtti német gazdasági politikának ez volt a centrális gondolata. A német gazdasági élet az olcsó mindennapi élettel győzte le összes