Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 3 If. Igen t. Ház! En nem akarok itt a világválsággal különösképpen foglalkozni, de kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a nagy világválság általános okain túlmenően a termelési és fogyasztási erők aránytalansága, a termelési technikának azt mondhatnám forradalmi megváltozása és mindazon egyéb világnkok mellett, amelyek az egész földgömb gazdasági helyzetét megrázkódtatták, még külön speciális nagyon súlyos organikus európai betegségek is teszik nehézzé a mi helyzetünket. mert hiszen Európa két nagy vezető nemzete, az európai szárazföld két domináló népe, Németország és Franciaország között olyan feszült és kiélezett helyzet áll fenn immár 12 év óta, a világháború befejezése óta is, amely végeredményben a világháború folytatásaként, de nem egy komoly és igazi békekötés eredményeként jelentkezik. Európának súlyos helyzetét én elsősorban abban látom, hogy Franciaország kivonja magát Európa pénzügyi talpraállításának kötelezettsége alól. Franciaország egyetlen, amely a maga pénzügyi erejével, amelyet saját népe szorgalmának és nagy erényeinek köszönhet, (Ügy van! balfelöl.) ma Európának komoly pénzügyi segítséget tudna nyújtani, de következetesen megtagadja ezt, sőt nem tudom, nem j árult-e hozzá ő maga az osztrák-német Anschluss által okozott pszichológiai reakció következtében ahhoz, hogy a mostani borzalmas kataklizma előállott. A helyzet mindenesetre az, hogy a jövő évi leszerelési konferencián ez a pénzügyi válság kulminálni fog és az európai szárazföld összes népei hurokkal nyakukon fognak ott megjelenni, a kötél végét pedig Franciaország tartja majd kezében. (Ügy van! balfelől.) De míg az egyik oldalon Franciaország ilyen, azt kell mondanom, kíméletlenül használja ki azokat a lehetőségeket, amelyeket talán a legyőzött államok könnyelmű gazdálkodása is jelentékeny mértékben adott a kezébe, addig a másik oldalon azt látom, hogy a német birodalom is kivonja magát az európai közösség által számára igenis kötelező módon előírt gazdasági feladatok teljesítése alól. (Ügy van! balfelől.) A német birodalom a legnagyobb piaca ma az európai kontinensnek. Es mit látok,, ha az elmúlt évek gazdasági statisztikáját tanulmányozom? A német birodalom a maga export-import forgalmából 50%-nál kevesebb forgalmat bonyolít le Európában és külkereskedelmének több, mint felét a tengerentúli és a szovjetorosz államokkal bonyolítja le. (Ügy van! Ügy van!) A német birodalom Európa-ellenes gazdaságpolitikát folytat, (Farkasfalvi Farkas Géza: Igaz!) amelynek következményeit mi Magyarország is súlyosan érezzük, mert hiszen a magyar agrártermények természetes fogyasztó piacai a német nyelvterületek lehetnek, amelyek elsősorban volnának hivatva arra, hogy a szomszédos kis agrárállamok mezőgazdasági termelésének fogyasztó piacaiként jelentkezzenek, Franciaország pénzügyi elzárkózása és Németország gazdasági elzárkózása, ez a két Európaellenes tendencia, amely e két nagy nemzet politikájában jelentkezik és az egymással folytatott súlyos viszály az oka annak, hogy a világhelyzet nem tud megjavulni; ez az oka annak, hogy a világhelyzet és különösképpen az európai helyzet válságból-válságba zuhan és akárminő erőlködést vagy erőfeszítést próbáljunk mi kicsiny ország a magunk dolgai szempontjából érvényesíteni, akármilyen előülése 1931 december 9-én

} szerdán. 203 zékenyek próbáljunk is mi lenni szomszédainkkal szemben, lényegileg nem tud az európai helyzet megváltozni, amíg ezekben a kardinális kérdésekben megértés és megegyezés nem jön létre- (Ügy van! balfelől.) Ezek a veszedelmek, sajnos, az én megítélésem szerint egyelőre kiküszöbölhetetlenek. A jövőéyi leszerelési konferencia valóságos teherpróbája lesz az európai népek észszerű, fegyelmezett és önmérsékletet tanúsító magatartásának. Vagy meg tud Európa a jövő évben egyezni és létrejön végre 12 évvel a világháború befejezése után egy őszinte és tisztességes ibéke, amelynek alapját más, mint a békeszerződések revíziója nem képezheti, (Ügy van! Ügy van!) vagy még tovább feszül a húr és akkor számoljunk nyíltan és nézzünk szembe ezekkel a lehetőségekkel is: két-három éven belül Európán újból forradalmi hullám fog végigsöpörni, amely azután kiszámíthatatlan irányokba terelheti el az európai népek sorsát. Ha nem tudunk most már a gazdasági bajok hatása alatt egy észszerű, az európai szolidaritás jegyében felépített, konstruktív, gazdaságilag fegyelmezett, organizált és jól megalapozott európai politikát ezen az elöregedő kontinensen inaugurálni, akkor ez az Európa hova-tovább játéklabdájává válik a forradalmi erőknek, amelyek azután labda módjára és kiszámíthatatlan utakra terelhetik valamennyiünk sorsát. (Ügy van! Ügy van!) Gazdasági, külpolitikai és súlyos belpolitikai okok egyaránt kötelezővé teszik tehát minden józan politikus vagy államférfi számára, hogy ezeken a vágányokon keresse a tisztességes kibontakozást. En így látom Európának közel jövőjét és amikor a magyar helyzet felett gondolkozom, akkor ebből a perspektívából vagyok kénytelen minden kérdést ^megítélni. Ezt a mai magyar gazdasági válságot is azért tartom rendkívül súlyosnak, azért tartom rendkívül veszélyesnek, mert rendkívül kényes és rossz pillanatban szakadt ránk és mert majdnem azt kell mondanom, hogy mi vagyunk a legelsők között, akik ezzel ^ az európai katasztrófával szemben ellenállóképességünket nem tudtuk a kellő mértékben felfokozni, (Buchinger Manó: Nagyon helyes!) sőt talán rezerváinknak könnyelmű eltékozlása végeredményben egy kiszolgáltatott helyzetbe juttatta ezt a nemzetet. T. Ház! Én újra megismétlem azt, amit már egyszer mondottam: engem a múlt nem érdekel, én a jövő, a jobb jövő útjait akarom minden erőmmel keresni, de ha ez a múlt bármilyen formában vissza akarna térni, azzal minden eszközzel kötelességünk szembefordulni. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbalodalon.)^ En azt hiszem, hogy a jelenlegi kormány t és a jelenlegi miniszterelnök úr is a gazdasági válságnak ezen a mély pontján, ahol ma állunk, sokkal helyesebben cselekedett volna, ha a túlzott lojalitás helyett, amelyet a volt kormánnyal szemiben tanúsított és tanúsít, inkább az ország közóhajának tett volna eléget (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s végre elhatározta volna magát arra, hogy kijelentse, hogy másképpen szándékozik a dolgokat vinni, mint ahogyan az a múltban történt, mert mi a gazdasági válságnak ma egy olyan pontjára jutottunk el, amikor a kormány kijelentéseinek pszyohológiai konzekvenciái sokkal fontosabbak, mint akár a gazdasági konzekvenciái. Ma minden intézkedés sikere vagy sikertelensége attól függ, hogy 30* '