Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

202 Az országgyűlés képviselőházának 34 tóin a t. Háznak a függőben lévő indítványok jegyzékét. A Ház ezt tudomásul veszi. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém a földmivelésügyi miniszter úrral egyetértésben benyújtani a földbirtokrendezés befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról szóló törvényjavaslatot. ^Tudomásom szerint 'ennek kinyomatása máimegtörtént. Kérem a kinyomatott javaslat szétosztását, együttes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és a földmívelésügyi bizottságokhoz való kiadásiát és egyúttal e törvényjavaslatra vonatkozólag a sürgősség kimondását. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi van a • részvény jogi novellával?) Egyidejűleg pedig van szerencsém beterjeszteni a hitelsértésről szóló törvényjavaslatot. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig az igazságügyi bizottsághoz való kiadását. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi van a részvényjogi novellával!) Arra is sor kerül. Elnök: T. Képviselőház! Az igazságügyminiszter úr által beterjesztett, a iöldbirtokrendezés befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról szóló javaslatot a Ház tagjai között szétosztatja és minthogy egyszersmind az igazsagügymmiszter úr e javaslat tárgyalására a sürgősséget kérte, kérdem, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárul. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az igazságügyminiszter úr által beterjesztett másik javaslatot pedig a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig az igazságügyi bizottsághoz adja ki. Ezek után reátérünk a mai napirendünkön szereplő két jelentés együttes vitájának folytatására, (írom. 16, 17, 62.) Szólásra következik Eckhardt Tibor képviselő úr, aki beszédének elmondására előző ülésünkön halasztást kapott. Eckhardt képviselő urat megilleti a szó. Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel kérem, hogy az anyag nagy terjedelmére való tekintettel méltóztassanak megengedni, hogy .beszédidőin egy negyedórával meghosszabbíttassék. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a ^meghosszabbítást megadja. Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! A vita immár vége felé közeledik (Egy hang \a középen: Hála Istennek!) és egy közel öthetes, meg kell mondanom.: rendkívül nívós, tartalmas és gondolatokban igen gazdag parlamenti vita után úgy érzem, hogy az ellenzék részéről helyénvaló, ha talán bizonyos összefoglaló gondolatokban iparkodunk a magunk részéről az eddig elhangzott vitának produktív eredményeit összefoglalni abból a célból, hogy azok a kívánalmak, azok a szempontok, amelyek talán nem is annyira állampénzügyi, mint inkább nemzetgazdasági és magángazdasági szempontból itt a Házban úgyszólván kivétel nélkül valamennyi képviselőtársam részéről felhozattak, bizonyos mértékig összefoglalva prezentáltassanak az igen t. kormánynak, hogy azután a kormánynak módjában álljon állástfoglalni és a maga részéről is leszögezni véleményét, amelyet eddig éppen a jövőt illető legfontosabb gazdasági kérdésekben sajnálattal kellett ismételt sürgetéseink ellenére is nélkülöznünk. Igen t. Ház ! Nem szeretnék a múltban tapasztalt túlzott optimizmus hibájába esni, de ülése 1.931 december 9-én, szerdán. semmi körülmények között sem szeretnék itt túlsötét színekkel sem festegetni, hanem úgy érzem, hogy akár kormányoldalról, akár ellenzéki oldalról jön ezekben a nehéz időkben felszólalás, annak minden körülmények között őszintének és a tényekkel pontosan számoló felszólalásnak kell lennie. (Ügy van! balfelöl.) Ha tehát a mai helyzetnek egy általános diagnózisát akarnám adni, akkor körülbelül azt mondanám: az ország helyzete rossz volt már akkor, amikor a mai kormány átvette a kormányzást, a helyzet azonban azóta még lényegesen romlott. Ma már azt kell mondanom, sajnos, aggasztó a gazdasági helyzet, de még nem kétségbeejtő. Még nagyon sok olyan lehetősége van ennek az országnak, (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) amelyek, ha azokat kellő időben — és ezt különösen szeretném hangsúlyozni — becsületes törekvéssel megpróbáljuk, megkíséreljük megvalósítani, legalább is részben még eredménnyel bíztatnak és legalább is azt a reménységet megadják az országnak, hogy ebben a rendkívül súlyos világhelyzetben ez a kicsiny, mágárahagyott nemzet nem fog azok közé a népek közé tartozni, amelyek összeomolva, elpusztulva maradnak ott ebben a gazdasági csatában, hanem megússzuk ezt a válságot, amely után azok, akik életben maradtak, egészen bizonyosan meg fogják találni egy újabb boldogulásnak és fejlődésnek a lehetőségét. _Ma nem arról van szó — itt nemcsak a saját hazámról beszélek, hanem általában eiről a rendkívül felforgatott és feldúlt Európáról —- és nem az a kérdés, hogy minő gazdasági fejlődést, minő haladást tudunk ma produkálni.^ Erről, sajnos, ma már nem lehet szó. Itt tisztán és kizárólag arról van szó, amiről a világháború utolsó hónapjaiban is tulajdonképpen dönteni kellett, hogy ki bírja tovább a megpróbáltatásokat, ki dől össze előbb és ki bírja tovább idegekkel, ki bírja tovább gazdasági erővel. Egy ilyen végkimerülésig ; menő gazdasági válságnak központjában állunk mi ma és tulajdonképpen ebből a szempontból kell elbírálnunk minden intézkedést és minden teendőt. (Ügy van! balfe161.) Éppen ezért azok a kritikai megjegyzések, amelyeket elmondani bátor vagyok, nem ideális programmot jelentenek, nem-~&zX jelentik. hogy mik azok a vezérgondolatok, amelyek akár engem, akár azt a pártot, amelyhez tartozni szerencsém van, eltöltenek. Itt tisztán és kizárólag arról van szó, mit lehet még a mai helyzetben cselekedni, mik azok a kényszerintézkedések, mik azok a szükségintézkedések, mik azok a sokszor rendkívül kegyetlen intézkedések, amelyeket a mai helyzet reánk kényszerít, akár akarjuk, akár nem. (Lázár Miklós: Reformok!) En ebből a szempontból kifogásolom azt, hogy az igen t. ^miniszterelnök úr nem adott nekünk itt gazdasági programmot. En is teljesen tisztában vagyok azzal, hogy pénz nélkül, megfelelő gazdasági eszközök nélkül ideális programmot adni vagy megvalósítani természetesen nem lehet, de itt arról van szó, melyek azok a kényszerintézkedések, amelyeket éppen a pénztelenség, az anyagi eszközök hiánya kényszerít rá erre a nemzetre, miféle szükségintézkedéseket kellett volna már eddig is megtenni és nem most. azt kell mondanomaz utolsó öt percben, melyek azok a szükségintézkedések, amelyeket ennek az országgyűlésnek és ennek a kormánynak most^ már a legsürgősebb tempóban meg kell valósítania, hogy még nagyobb bajoktól szabaduljunk.