Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
Az országgyűlés képviselőházának 33 radnak még a többi terhek, a kamathátralékok, a tőketörlesztésről nem is beszélve. Itt van a cselekvés tizenkettedik órá,ia. Ma még a kormány kezébe van letéve a nemzet sorsa, tőle vár mindenki újabb intézkedéseket, azonban egyelőre — .sajnos — csak várják ezeket; várják, hogy mi fog történni. Tessék végre valamelyik irányban elindulni, tessék végre r olyan intézkedéseket tenni, amely megnyugvást kelt. Szerény véleményem szerint t megnyugvást pedig csak akkor fogunk létesíteni, ha elsősorban a külfölddel szemben fennálló tartozásokra nézve kényszeregyességet kérünk, belföldön pedig a szükségnek megfelelően pénzt bocsátunk rendelkezésre, ha kell, a pengőnek alacsonyabb nívón való stabilizálása árán. A kényszeregyességet múlhatatlanul szükségesnek tartom azért, mert a mezőgazdaság nincs ma abban a helyzetben, a mezőgazdák közül senki, hogy száz százalékig teljesíteni tudjon- Kötelessége ilyen reménytelen viszonyok között a nemzetnek, saját törvényei szerint is, a fizetésképtelenséget bejelenteni, mert ellenkező esetben a rosszhiszeműség vádja illetbetné. Nem kell magunkat szégvelnünk a külföld előtt, hogy idejutottunk. Nem önhibánkból jutottunk ide, mert, ha a magyar földnek ára ma is megvolna, mint annakidején és ha terményeinket értékesíteni tudnók, nem szorultunk voln a Tel ci külföld segítségére. Elismerem, hogy sokat megér a külföld barátsága, de ha választanom kell a nemzet legértékesebb rétegének élete, vagy a külföld előtti presztizsünk között, akkor gondolkozás nélkül végeink életét fogom választani.. Eltekintve attól, hogy nem mi volnánk az egyedüliek, akik a világ fennállása óta ezt megtettük, s eltekintve attól, hogy túlsók áldozatot ezáltal a külföldtől nem is követelnénk. Külföldön nagy általánosságban 2—3% körül mozgott a kihelyezési kamat akkor, amikor a mi nyakunkba 8—10. sőt magasabb százalék mellett helyezték el pénzüket. Ebbe a magas százalékba már valószínűleg bizonyos rizikó is bele volt kalkulálva. Nem érte tehát őket túlságos meglepetés, sőt a zálogleveleknek a külföldi piacokon való óriási áresése azt mutatia, hogy már eszkomptálták is a veszteséget. En ismételten hangsúlyozom, hogy szükségünk van barátokra, de ha azok a barátok csak a jósorban állnak mellettem és csak nyerészkedni akarnak rajtam, akkor nem kérek belőlük. Bármennyire szomorú is a nemzet mai helyzete, nekem meggyőződésem, és ^ tudom, hogy el fog jönni az az idő, amikor még a mi barátságunkat is fogiák keresni. Magyarország még ma is gazdag és Európában nincs még egy; olyan nemzet. Franciaországot kivéve, amely megesonkítottsága ellenére is, lefokozott igén vekkel ugyan, de annyira meg tudna állani a talpán, mint mi. A pengőnek alacsonyabb nívón való stabilitását ugyancsak elkerülhetetlenül szükségesnek tartom azért is. mert az igazság? azt kivárna, bogy az az állampolgár, aki fenntartás nélküli bizalommal viseltetett az ingatlanvagyonnal szemben, tehát vagyonának sorsát a nemzet sorfához kötötte, ne járjon rosszabbul, mint az. aki vngvonát készpénzben tartotta. Az a belyzet állott plő. ho^v ba két embernek hat esztendővel ezelőtt 10—10.000 pen erőt érő vagyona volt, és az egyik bankba tette a 10 000 pengőiét, a másik ingatlant vásárolt rajta, akkor annak, aki in-gallant vásárolt, az ingatlana legfeljebb 8000 nen^őt ér adósságokkal terhelten, viszont annak, aki bankban helyezte el pénzét, megmaradt 100%-ig a tőkéje busás kaKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. m. ülése 1931 december 4-én, pénteken. 191 mátokkal együtt. A pengőnek alacsonyabb nívón való stabilizálása ezt az igazságtalan vagyoneloszlást kiküszöbölhetné. Ez esetben megindulna az ingatlanforgalom és az árak bizonyos emelkedése, amely lehetővé tenné azt, hogy az eladósodott gazda annyit adjon el a földjéből,^ amennyivel magát tehermentesíthetné adósságaitól. Megindulna az adás-vétel, az egészséges vérkeringés, s akkor minden kényszerintézkedés nélkül önmagától oldódnék meg ez a gordiusi csomó. Sajnálom, t. Ház, hogy a betétesek bizalmát ismét meg kell ingatnunk a pengővel szemben. Tudom és koncedálom, hogy r csak a legutolsó pillanatban szabad ehhez hozzányúlni, én azonban úgy érzem, sajnos, hogy az utolsó pillanat már elérkezett. Ezeket az intézkedéseket tartom mindenekelőtt szükségeseknek, és csak ha ezek megtétettek, jöhetnek sorra a gyökeres termelési és értékesíté c i reformok, szövetkezeti alapon, mert ezek a jobb jövő stabilitásának biztosítékai. T. Ház! Legyünk tisztában azzal, hogy a mai válság nem közönséges gazdasági válság, ennek a kérdésnek megoldása a magyar faj életét vagy pusztulását jelenti. Az én lelkemen különösképpen a magyar parasztság megmentése fekszik. Ez volt az az osztály, amely a régi magyar köznemességgel együtt alkotta a nemzet gerincét. Ennek a két osztálynak kölcsönös szeretete, megértése és támogatása tette lehetővé azt. hogy ezer esztendőn keresztül ellen tudott állni a^ nemzet a különböző sorscsapásoknak. A középosztály 1848-ban elvérzett, anyagilag teljesen tönkrement abban a példátlan harcban, abban a testvéreiért, a magyar parasztságért vívott szabadságharcban, amelvben annyi vért és' annyi áldozatot fecsérelt el. Megteremtette a szabad magvar parasztságot élete árán, átadta helvét a.falun annak az osztálynak, ő maga pedig igyekezett elszegényedve az intellektuális pályán elhelyezkedni. T. Ház! A középosztály az elmúlt világháborúban és az azt követő gazdasági háborúban, sajnos, teljesen a pusztulás útjára lépett. Sajnos, ennek a pusztulásnak gátatvetni már nem igen tudunk, s azért azoknak, akik történelmi szemszögből,nézzük ennek a nemzetnek múltját és jövőjét, kötelességünk meghoznunk minden áldozatot fajtestvéreink érdekében és — mint a gondos szülő — halálunk előtt rendeznünk kell a hagyatékot. (Fábián Béla: Ki akar itt meghalni? — Egy hang a baloldalon: En! — Derültség.) Állítom, hogy a nemzet nemcsak névleg, de szívben-lélekben is akkor marad magyar, ha vezetését a parasztságból kialakulandó középosztály fogja átvenni. Ez a középosztály pedig csak akkor nevelődhetik ki ebből a társadalmi rétegből, ha olyan anyagi bázist teremtünk, amely megadja a lehetőséget arra, hogy gyermekeiket neveltethessék.^ Üj, átfogó birtokpolitikával és észszerű telepítéssel, (Helyeslés.) a latifundiumok megszüntetésével kell a nemzetet teljesen új alapokra fektetni. Csak akkor, ha az új társadalmi osztály kialakul, remélhetjük azt, hogy megértő szellemű vezére lesz a nemzetnek, és nem budapesti bérházak harmadik emeletén született és a falut nem ismerő bürokraták fognak a falu sorsa felett intézkedni minden megértés és vérségi kapcsolat I nélkül. Elérkezett az utolsó pillanat, válaszúton vagyunk. Rajtunk múlik, hogy a falu népéből öntudatos, nemzeti alapon álló magyar polgárokat, vagy pedig forradalmi alapon álló nem1 zetközi proletárokat fogunk-e teremteni. 28