Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

192 Az országgyűlés képviselőházának Tisztelettel kérek tízpercnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult! Somogyi Béla: Nem kívánok a kormánytól átfogó gazdasági programmot, csupán egy irányt, egy mozdulatot a kibontakozás felé. Mai politikájában, sajnos, nem látom a kibontakozás lehetőségét. A kormány egyes tagjaival szemben a legnagyobb elismeréssel és bizalommal viseltetem ugyan, csak egy a kérdés: jószándékú tagjainak sikerül-e megküzdeniök azokkal az áramlatokkal, amelyek időnként nem kívánatos irányban ragadják, az ország szekerét. (Mozgás és zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Sajnos, most is látom, hogy a gazdasági válság megoldása egyeseknek csak harmadrendű kérdés. Egyrészről kommunista, másrészről legitimista szervezkedés nyugtalanítja a közvéleményt. A kommunistákon nem csodálkozom, azonban a legitimistáktól elvárnám azt, hogy ezekben a nehéz órákban ne tetézzék a zavart ilyen próbálkozásokkal. (Gr. Hunyady Ferenc: Vakmerő állítás! — Zaj balfelől.) Kívánom a kormánytól, hogy mindkét irányban a legerélyesebben járjon el és biztosítsa — ha -mást nem tud — az állampolgárok lelki nyugalmát. Amilyen fontos ezekben a kilengésekben a nyugalom megteremtése, annyira fontosnak tartom a titkos választás előkészítését is. (Helyeslés balfelől.) Igazuk van azonban egyeseknek, hogy a legkedvezőbb pillanatot elmulasztottuk, mert szerény nézetem szerint titkos alapon választani csak akkor szabad ... (Gr. Hunyady Ferenc: Csak titkos fegyverkezés lehet, t. képviselőtársam? —- Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek. Somogyi Béla: ... ha a gazdasági viszonyok annyira javultak, hogy az elkeseredés vagy bosszú nem fogja az egyébként józan magyar fejeket a szavazásnál befolyásolni. Ettől a titkos választástól remélem, hogy azok kezébe kerül a nemzet irányítása, akik több megértéssel és lélekkel tudják kötelességüket teljesíteni, közelebb állanak a nemzet összeségéhez és kevesebb rázkódtatással folytatják az utat nemzeti, demokratikus és polgári irányban. A jelentést a súlyos helyzetre való tekintettel tudomásul veszem. (Helyeslés és taps balfelől) Elnök: Szólásra következik: Brandt Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Az idő rendkívül előrehaladt voltára való tekintettel, tisztelettel kérem, hogy beszédem megtartását a jövő ülésre méltóztassék elhalasztani. Elnök: Méltóztanak ^ ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Bemutatom a t. Háznak a varsói lengyel bizottság meghívóját, amellyel a folyó hó 8-án, Varsóban a magyar vármegyéknek az 1831. évi lengyel felkelés alkalmából tanúsított lengyelbarát magatartását megörökítő emléktábla leleplezési ünnepélyére a magyar országgyűlés képviselőházának tagjait meghívja. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bejelenteni, hogy a külügyminiszter úr a legközelebbi interpellációs napon írásbeli választ fog adni Propper Sándor képviselő úrnak november 18-án az Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok felvétele tárgyában előterjesztett szóbeli interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. '. ülése 1931 december 4-én, pénteken. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. {Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a Képviselőház legközelebbi ülését folyó hó 9-én, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki a ima együttesen tárgyalt két jelentés vitájának folytatása. ' A napirendi indítványhoz szólásra jelentkezett? Brandt Vilmos jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az elnök úr napirendi indítványával szemben egy ellenindítványt terjesztek be és indítványozom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap tartsa, amely ülésnek a napirendjére tűzessék ki a tárgyalás alatt lévő két jelentés, azonkívül a mentelmi bizottságnak Dréhr Imre képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában tett jelentése. (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Sokszor hangzott el már ebben az ülésteremben a kormány részéről is és az ellenzék részéről is annak a ténynek a megállapítása, hogy az ország nagyon súlyos helyzetben van, és hogy mindenkinek kötelessége a lehetőség szerint ezen segíteni vagy segíteni akarni. Ha mi komolyan akarunk dolgozni, — és ma még talán az ország közvéleménye nem jutott arra a meggyőződésre, hogy ez a Ház nem akar vagy nem tud komolyan dolgozni, s hogy a kormány teljesen képtelen megfelelő javaslatokkal jönni — akkor azt hiszem, kívánatos az, hogy minél előbb végezzünk a tárgyalás alatt lévő jelentések vitájával, amelynek végén a kormány mindenesetre kell, hogy eleget tegyen azon kötelezettségének, hogy megmondja, hogy tulajdonképpen mit akar. A legutóbbi napokban^ többször tapasztalhattuk azt, hogy a kormány még kardinális kérdésekben sem határozta el magát úgy és olyan mértékben, amilyen elhatározást tőle ez az ország joggal elvárhatott volna. Itt van a nyugdíjak és a nyugdíjasok ügye. Azt hiszem, ebben a kérdésben is ideje volna már egyszer világosan, tisztán látni, hogy mire van szükség, nevezetesen szükség van-e a nyugdíjak csökkentésére. Mert ha szükség van, akkor ezt meg kell csinálni úgy, hogy ez a legkisebb fájdalmat okozza. Semmi esetre sem lehet azonban ezt a kérdést úgy tárgyalni, hogy egyszer az egyik párt, azután meg a másik párt foglal állást, és senki sem tudja ma még ebben az országban, hogy a kormány tulajdonképpen mit akar, (Egy hang a baloldalon: Jön a rendelet! Rendelettel intéznek el mindent!) T. Ház! Nekünk is tudomásul kell vennünk azokat a tényeket, amelyeket külföldi szakemberek állapítanak meg. Egy angol komoly folyóiratban, az «Oekonomist»-ben, megjelent egy cikk, amelyben nyiltan meg van mondva^ hogy amennyiben a kormány a legrövidebb idő alatt nem nyúl a fizetések és a nyugdíjak csökkentéséhez, akkor komolyan kell számolni azzal, hogy januárban egyáltalában nem lesz miből fizetni. (Egy hang balfelől: Ezt a magyar helyzetről írja?) Igen, ezt a magyar helyzetről írja. Ezt írja ez a komoly külföldi lap. Mit akarunk mi tehát? Struccpolitikát akarunk folytatni? Ez a lap azt is felemlíti, hogy ellenkező esetben nincs más mód. mint nyomni pénzjegyet, vagyis lön az infláció. (Felkiáltások: Isten ments!) Ez is megoldás, a végső megoldás, de ehhez, legalább szakemberek véleménye szerint, a kormány egyelőre nem akar hozzányúlni. Semmiesetre sem lehet ezt a kérdést másképpen kezelni, mint úgy, hogy azok az emberek, akik-