Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
Àz országgyűlés képviselőházának 33 nak külön katonai bíráskodásra nincs szüksége. (Propper Sándor: Kik indítványozták az igriceket meg a regősöket 1 ? — Zaj. — Tauf fer Gábor: A civileket úgyis odaviszik a Margitkőrútra! — Zaj. — Halljuk! Hall§uk!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni Szakács Andor: Kérek 15 perc meghoszszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédideje egy negyed órával meghosszabbíttassék. (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejét egy negyedórával meghosszabbította. Szakács Andor: Mi indítványoztuk a külön katonai bíráskodásnak, mondom, takarékossági szempontból való megszüntetését, mert azt mondottuk, hogy nagy nemzeti érdek csak akkor követeli, hogy katonai bíróság ítélkezzék, amikor az ország mozgósítja a maga háborús erejét. Miután azonban erre hosszú ideig semmiféle kilátás nincsen, teljesen felesleges, hogy a nemzet testében egy ilyen külön bírói intézmény tovább éljen, amit, mondom, az idegen dinasztikus érdek plántált ide. És mi lett a vé^el Nem méltóztattak megszüntetni ezt a külön katonai bíráskodást, ellenkezőleg, most már ott tartunk, hogy civil személyek tucatszámra minden illetékesség, minden hatáskör nélkül katonai fogházba vitetnek, és katonai nyomozó hatóságok folytatnak ellenük eljárást. (Tauf fer Gábor: Mondvacsinált puccs! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakl Szakács Andor: Mindezeket iaz indítványainkat a túloldal mellőzte, sokszor lekicsinyelte és gúnyos kacagással intézte el. Akkor maga Smith Jeremiás, azt a tanácsot adta nekünk, hogy 500 milliós költségvetésen túl ne terjeszkedjünk, mert nagyobb terhet ez az elszegényedett ország nem bír elviselni. Igen ám, de 1924 után is tovább folyt az ország elszegényítése, a nemzet vagyonállományának, anyagi erejének további megcsonkítása. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy költségvetésünk az egekig tornászta magát, méltóztatnak tudni, hogy addig, amíg a Kállay és Bud miniszter urak által behozott szanálási törvénnyel kapcsolatos rendkívüli adók, eddig nem ismert óriási megterheltetések befolytak, költségvetésünknek óriási évi feleslegei voltak: 1925/26-ban 292 millió, 1926/27-ben 148 millió és így tovább, összesen négy esztendő alatt 545 millió. Ha ezt hozzáadom ahhoz a három milliárd pengőhöz, amelyet már 1924-ig és 1924-ben elvett a kormány az országtól rendkívüli intézkedésekkel, ott vagyunk, hogy majdnem négy milliárdot vettek el a nemzet vagyonából (Gr. Sigray Antal: Kizsaroltak!) az évi rendes adószolgáltatások mellett. (Fábián Béla: Hotá lett a pénz 1 ? — Lázár Miklós: Akkor szobrot akartak emelni az adófizetőnek!) Most bekövetkezett termelésünk katasztrófája, A magyar föld értéke — amint ezt megerősítheti Erdélyi Aladár t. képviselőtársam —a felére csökkent. (Erdélyi Aladár: Azt nem erősíthetem meg. Hogy a negyedére, azt "igen!) A minimális becslés szerint felére* csökkent már 1930-ban. (Felkiáltások balfelöl: Negyedére! — Erdélyi Aladár: Negyedére!) Ha egy szakemberek által készített kimutatás szerint a magyar föld értéke 1929-ben 12'5 milliárd pengő volt, akkor 1930-ban már csak 6.660,000.000 pengőt ,ért a termőföld, az erdőket nem számítva. Ha a föld jövedelmét meghaülése 1931 december 4-én, pénteken. 181 tározhatjuk 1929-ben 1660 millió pengőben, akkor az a szám, amelyet Erdélyi Aladár t. képviselőtársam tegnap este hangoztatott, hogy tudniillik egymillard pengőnél többre nem tehető, szerintem 850 millió pengőre helyesbítendő, mert 850 millió pengőnél többet nem ér jelenleg a magyar földnek egy évi termése. (Erdélyi Aladár: Éppen azt mondottam, hogy 800 milliót. Akkor az újságok rosszul közölték. Most azok az adók, azok a megterheltetések, amelyeket évekkel ezelőtt vetettek ki és amelyek idáig jövedelmeztek, természetszerűleg elapadtak és ma már az a 230 millió pengő adóhátralék, amelyet mint aktívát tart nyilván a miniszterelnök úr ós a pénzügyminiszter úr, ábrándnál egyébnek nem tekinthető. (Tauffer Gábor: Be lehetne hajtani, ha adnának részletfizetési kedvezményt!) Hiszen ebben valószínűleg benne van a földhözjuttatottak adóhátraléka, haszonbérhátraléka is. (Lázár Miklós: Akiket a föld juttatásával tönkretettek! — Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A reform-munkák közül kiragadom a földreformot. Megméltóztattak csinálni a földreformot. Valamennyien tudjuk, akik vidéki kerületeknek vagyunk képviselői, hogy ezzel a földreformmal óriási kárt tettünk a magyar népnek, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) amikor a földreform révén a 800 négyszögöles, egy holdas, kétholdas nincstelentől nemcsak óriási haszonbért kívánunk meg évente, hanem ezeket a nincstelen embereket még rendes adókkal is sújtjuk. Mert mindenütt a világon meg van honosítva a modern államokban az adómentes létminimum, csak Magyarországon nincsen. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Ma a mezőgazdasági lakosságnak kisebb kategóriái jövedelmüknek 50—60—80 százalékát volnának kénytelenek adóban befizetni, ha erre egyáltalában képesek volnának. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A múltkor gyakorlati példákkal, adóivekből kiírt adatokkal igazoltam a pénzügyi államtitkár úr előtt az elviselhetetlen adókat. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mindezen elsorolt okoknál fogva az ország teherviselési képessége negyedére csökkent, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) azóta, hogy ezeket a nagy költségvetéseket megállapították és ezeket a nagy adókat kivetették. Erről tudomást kell szereznie a kormánynak. Tiszta képtelenség, hogy negyedértékű termés mellett ugyanazokat az adókat követeljék a lakosságtól, (Propper Sándor: Többel! Fokozza az adókat!) mint amit jobb időkben, 33 pengős búzaár mellett az talán meg tudott fizetni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hajmeresztő, borzalmas és kísérteties az a fantázia, amely ilyen körülmények között abban leli az állam pénzügyi egyensúlya helyreállításának lehetőségét, hogy még új adókat vet ki, amelyek eddig ismeretlenek voltak. Hiszen kényszereszközökkel méltóztatnak talán ezeknek az adóknak egy jelentékeny részét behajtani, (Lázár Miklós: Statáriális úton!) ez azonban ugyanolyan megpróbáltatása lesz a magyar nemzetnek, mint amely a lipóti korszakban következett rá, amikor felszabadították Magyarországot a török járom alól és akkor a szelíd, civilizatórius új uralom az ötvenszeresét kezdte beszedni a magyar népen annak az évi adónak, amelyet addig a török hódítónak fizetett. Ezzel^ az országban minden ember, aki ezekkel a pénzügyi és adózási kérdésekkel foglalkozik, teljesen tisztában van. Csodálatos dolog, csak éppen a kormány nem akar róla tudomást szerezni és ilyen óriási, túlhajtott adókra akarja bazírozni a magyar
