Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1931 december h-én, pénteken. 175 En a magyar becsülettel összeférhetlennek tartom azt, ami legutóbb az albertirsai kerületben történt — nem vonom kétségbe, hogy a t. jelenlegi képviselő úrnak ott csakugyan gyökere van — hogy az lal-áírásoknak — 1200 ember vallja eskü alatt — százait és ezreit odahamisították az egységespárti ajánlóívekre, választás nem is történhetett, és az ajánlásnál elüttetvén az ellenzék jelöltje a választási eljárás alá való bocsáttatástóL így jött be a t. képviselő úr ide a Képviselőházba. Most, amikor a nyomorúságnak keresztjét hordozzák a magyar nép ezrei és százezrei, bejött egy képviselőtársíunk ide a parlamentbe anélkül, hogy a választási eljárás aktusán keresztül bocsáttatta volna magát. Ezeket voltam bátor elmondani. De hiszen ez politikai kérdés is. Én azonban úgy szeretném, hogy mindannyian, akik ezen az oldalon ülünk és akik a túloldalon vannak, emelkedjünk a helyzet magaslatára lelkiismeretünk szerint. S ha már az elnöki rendreutasítás után egy kérdést talán van jogom felvetni, hát ' tegyem fel a következő kérdést t. képviselőtársaimnak. A minap, amikor a mentelmi bizottság ülésén résztvettünk és szavaztunk .arról, hogy Dréhr Imre t. képviselőtársunkat kiadjuk-e vagy nem, ülve maradtunk, — mint most ülnek t, képviselőtársaim — és a szavazást kézfelemeléssel gyakoroltuk. Én azt kérdem, nein politikai szempontra,, hanem a lelkiismeretre és a magyar becsületre hivatkozván, hogy a t. frúloldalon lévő képviselőtársaim közül, mint mi a mentelmi bizottságban tettük szavazáskor, emeljék fel a kezüket jelenleg azok, akik most ülnek és akik elmondhatlak becsület szerint, hogy teljesen tiszta, szeplőtelen mandátummal jöttek be ide a képviselőházba. (A jobboldalon és a középen ülő képviselők felemeh'k kezüket. — Zaj.) Az egységespárt 170 vagy 180 tagja közül azokkal szemben, akik itt jelen vannak — akik azonban viszonylag sem képezik számszerint a többséget — és akik itt jelenleg az én felhívásomnak eleget tettek, nem kételkedem, (Parkasfalvi Farkas Géza: Még a szolgabírák sem tudták, hogy hivatalos jelölt vagyok! — Fábián Béla: Nem olvastak újságot! — Propper Sándor: Talán mégis tudták! —• Zaj.) de büntetőtörvényszéki eljárásban, petíciókban és egyéb módon köztudomásúlag megállapított tény az, hogy igen sokan a t. túloldalról, megengedem, egyéni arravalóság mellett, de törvénytelen eszközök alkalmazásával jöttek be ide a Házba. (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy a jövőben ilyen esetek meg ne történhessenek, (Felkiáltások jobb felől: Ugyan, kérem! — Elnök csenget. — Farkas Gyula: Miféle gyermekmesék?) az egységespárt régi programmjának, a titkos választójognak behozatalát követelem és kérem a t. miniszterelnök urat, elvárom a t. miniszterelnök úrtól, hogy ha van bázf el oszlató kézírat a zsebében, mert lennie kell, hiszen ezzel a heterogén többséggel úgysem tud kormányozni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Minél előbb!) akkor vegye elő ezt >a házfeloszlató kéziratot és titkos^ választással bo~ csássa a nemzet ítélőszéke elé annak a kérdésnek eldöntését, hogy kiket akar a jövő parlametbe beküldeni, (Helveslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől? Most dön+ött! — Farkas Gyula: Minden héten nem dönthet! — Zaj.) A jelentést nem fogadom el! (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Szilágyi Lajos! (Propper Sándor: A nemzet nem döntött! — Farkas Gyula: A nemzet döntött! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne polemizáljanak, új szónok következik. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor közbeszól.) Kérem Propper képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Folytonos zaj.) Kérem a képviselő urakat, hagyják abba a szóváltást, különben kénytelen leszek a képviselő urakkal szemben szigorúbban eljárni. Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Sziláffyi Lajos: T. Kén viselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kun Béla képviselő úr beszéde elejétől végig — úgy vettem észre — a kormányzópártok felé volt adresszálva. Ezzel szemben nekem az az álláspontom, hogy védie meg magát a kormányzópárt, ha tudja. En ebben a vitában ezúttal nem avatkozom bele, hanem pártonkívüli szemszögből próbálok a napirenden lévő kérdésekhez hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr is érintette a tisztviselő kérdést és a nyugdíjkérdést. Bátor vagyok felhívni a t. Ház figyelmét arra, hogy ezelőtt körülbelül hat esztendővel a tisztviselőkérdéssel annyira behatóan foglalkoztunk a parlamentben, hogy egy 45 főnyi blokk alakult direkte a tisztviselői érdekek védelmére, és akkor meggyőződtünk arról, hogy a tisztviselőkérdés olyan bonyolult valami, amihez hozzászólni, pláne általánosságban bírálatot mondani olyan felelősséggel jár, amilyent azelőtt nem is tudtunk elkénzelni. (Ügy van! jobb felől.) Csak a tisztviselőkérdés gondos áttanulmányozása, — és e tekintetben Homonnay Tivadar, Strausz István és Szakáts Andor t. képviselő urak a tanúim, akik munkatársaim voltak ebben a tanulmányozásban — csak az áttanulmányozás^ a tisztviselői kategóriáknak a mi részünkről körülbelül hat heti, reggeltől estig tartó munkát követelt. Éppen ezért a tapasztalatok alapján, és mert a kérdést alaposan ismerem, legyen szabad egészen pártonkívüli szemszögből hozzászólnom. , r , Igenis baj volt az, hogy agitáció folyt országszerte, például a tisztviselők nagy létszámát illetően, úgy hogy ez az agitáció nem oda volt adresszálva, ahová kellett volna, hogv irányíttassók. Az, hogy a szavazók tömegét végigjárva az országban hirdették rettenetes sok tisztviselőnek létét, hirdették a nagy tisztviselői létszámot, már egymaga is bizonyos ellenszenvet keltett az ország lakosságában a tisztviselők ellen. Pedig a tisztviselők létszámukat nem maguk határozták meg. A tisztviselők nagy létszámát legnagyobb részben a szükség, azután a trianoni béke következményei okozták, mindenesetre pedig a parlament, avagy a kormány volt érte felelősségre vonható, és ez nem tartozott volna a néng-yűlési témák közé. Tény az, hogy tisztviselőellenes hangulat keletkezett már abból az okból is, hogv a tisztviselők nagy létszámát hirdették. (Ügy van! a középen.) A másik ilyen dolog volt a menekültek bírálata. A menekült tisztviselőkre vonatkozóan éppen az előttem szólott képviselő úrhoz igen közelálló képviselőtársunk egy politikai napilap hasábjain olyan erős és általánosító kritikát mondott, amely felzúdulást vont miaga után. Az összes társadalmi egyesületek, az összes tisztviselői kooperációk külön foglalkoztak ezzel a túlerős bírálattal és tiltakoztak az ellen, hogy <a menekült tisztviselők ellen 26
