Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
174 Az országgyűlés képviselőházának > • alatt miért nem kezdték meg a magyar gazdasági jövőnek ezen előkészítését, amikor tagadhatatlanul nagy jóindulattal és hozzáértéssel kezelte az ügyeket Ivády t. földmívelésügyi miniszter úr elődje, Mayer János t. kisgazda-miniszter úr? Hol voltak hát agrártársadalmi t. képviselőtársaim? Miért nem adtak nagyobb súlyt álláspontjuknak? Mért nem vitték keresztül a pénzügyi kormányzattal szemben, ^ hogy többet áldozzon ia belterjes magyar mezőgazdasági politika előbbrevitelére? (Farkasfalvi Farkas Géza: Minden költségvetés tárgyalásánál a legerélyesebben hangoztattuk ezt! — Fábián Béla: Es utána támogatták a kormányt! — Bródy Ernő: Mi beszélünk, önök döntenek!) Igen t. képviselőtársam, ennek hangoztatása szép volt, de a szavazás máskép történt és támogatták t. képviselőtársaim minden egyéni nagy jóravalóság és nemes szándék dacára is azt a kormányzati rendszert, amely 10 esztendős unalmával a magyar mezőgazdaságot s vele kapcsolatosan a magyar kisipart, a kiskereskedelmet, a munkásokat, a kistisztviselőket, általában a magyar dolgozó emberek millióit abba a szomorú gyászos helyzetbe juttatta, amelyben jelenleg nyomorognak. (Igazi, Ügy van! balfelől.) Nem akarok bővebben iámnak a kérdésnek taglalásába belefogni, — nincs is rá időm -hogy voltaképpen 10 esztendőn keresztül egy agrárellenes kormányzati rendszer uralkodott ebben az országban a címzés és a névleges elnevezés dacára, mert hiszen voltaképpen a «keresztény kisgazda és földmívespárt»-ot képviselték a t. túloldalon ülő képviselő urak. Itt csiak annak megállapítására szorítkozom, — végezve beszédemet — hogy adjanak számot •arról, hogy miképpen gondolják azt a gazdasági jöA 7 őt, a pénzügyi tekintetben is bennünket méltó kilátással kecsegtető jövőt megalapozni, amelyről Ivády Béla igen t. földművelésügyi miniszter úr szólott és amely jövőnek megalapozása mindnyálunknak óhaja, szívének és lelkének vágya. Kérdem, miképpen gondolják az ' eddigi rendszer folytatásával és meghagyásával ezt a iövőt előkészíteni és megalapozni? (Zaj. — Elnök csenget) Az urak hirdetnek nagy nemzeti összefogást és akkor nem; tudnak lelki összefogásba jutni az önökkel koalícióban lévő párttal, .a tisztelt keresztény, gazdasági és szociális párttal sem. Mert a tisztelt párt itt — amelyre nézve már régen szerettem volna, ha nyíltan ellenzékbe megy — a t. párt olyan kikapásban és megmosdatásban részesült a. t. túloldal részéről, Bessenyey Zénó, Farkas Elemér és több képviselőtársam részéről, hogy azokat el nem tűrtem volna. Hogy azután visszavágtak az urak s újra egy táborban maradtak a hatalom élvezetében, ez más kérdés. t Amikor azonban ehhez a kérdéshez az ország közvéleményének .is köze van, amikor ezt a kérdést nem lehet hermetice elzárni valamilyen kalitkába, hogy ahhoz senki hozzá ne szólhasson, akkor, mert az ország sorsáról is szó van, a kereszténypárt t. vezetősége és tagjai tacrtoznak beszámolni arról, hogy miképpen gondolják az összefogást a kormányzópárttal együtt a jövőben is gyakorolni. En azon a nézeten vagyok, annak az álláspontnak adok kifejezést, amelyet már a múltban is bátor voltam hangoztatni, hogy nem történnék semmi veszedelem a kereszténypárt tagjainak egyéni elhelyezkedése tekintetében, sem egy bekövetkező képviselőválasztás alkalmával, ha nyíltan ellenzékbe mennének. En azt sem tudom, hogy gróf Károlyi . ülése 1931 december U-én, pénteken. Gyula miniszterelnök úr voltaképpen kire támaszkodik, az egységespártra-e, vagy a keresztény gazdasági pártra, voltaképpen melyik párt bizalmát akarja jobban élvezni. Azt sem tudom, hogy voltaképpen ki a miniszterelnök, (Mozgás. — Zaj jobbfelől.) gróf Károlyi Gyula-e, vagy pedig a lemondott miniszterelnök úr, gróf Bethlen István. Nem tudom, ki a tényleges és ki a vice-miniszterelnök, mert amikor a múltkor a túlsó oldalon is a nemzeti összefogás jegyében a jelenleg megoldatlan kérdések megoldását keresték, egyes képviselőtársaink hozzánk jöttek és azon nagy akció számára akarták a talajt előkészíteni, hogy pártpolitikai tekinteteken felülemelkedve fogjunk Össze, akkor jött a t. volt. miniszterelnök úr és azt mondotta, hogy az, aki ellenzéki csoportokkal vagy egyénnel politikai tekintetben szóbaáll, párthűtlenséget követ el, és az lépjen ki a pártból. Most, amikor ott áll az ország gazdasági és pénzügyi helyzete a gátszakadásnál, amikor, t. képviselőtársaim, ki kell tekintenünk e villannyal világított és jól fűtött teremből oda, ahol a magyar népmilliók fűtés és világítás nélkül a tényleges hidegben és a lelki hidegségben dideregnek és nyomorognak, nem elégedhetem meg azzal a kijelentéssel, amelyet a t. miniszterelnök úr tett. T. képviselőtársaimra vár a feladat: legyenek képesek önfeláldozásra, mint egykor Dugovits Titusz volt, (Derültség. — Friedrich István: Hát még mit!) aki az ellenséget át : ölelte és magával együtt rántotta a mélységbe. Mindketten elpusztultak, de a nemzeti jövendő biztonságába vetett hit erősebb lett. Hát önök is öleljék át saját rendszerüket és azzal együtt zuhantassák le magukat a mélységbe. (Elénk tetszés és taps' balfelől.) Es ha ezután az önfeláldozó lépés után jönni fog a t. egységespárt politikai halála, merem állítani, hogy a nemzeti jobb jövendőnek napja fel fog virradni a magyar égboltozaton. Ez a terem, amelyben most vagyunk, a parlament terme, de nem a parlamentarizmusé. A kettő között áthághatatlan^ szakadék tátong: a nyiltszavazás rendszere és az ezzel összefüggésben tartott és összefüggésben lehető visszaélések egész sorozata, amelyek megcsúfolták és — ha a jövőben is úgy folytatják az urak, amint eddig cselekedtek — meg fogják csúfolni és kárhoztatni fogják a magyar becsületet. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Felkiáltások balfelől: Miért?) A képviselő urak nagyon jól tudják, hogy miért, ne méltóztassanak tehát kérdezősködni. Tessék folytatni! Kun Béla: Tartozom magyarázattal szolgálni . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla: ... ez kötelességem, respektussal lévén az elnöki szék iránt, arra vonatkozólag, amit mondottam. En a magyar becsülettel összeférhetlennek tartom azt, hogy a képviselőválasztások alkalmával a szavazók tömegei elzárassanak attól, hogy alkotmányos jogaikat gyakorolhassák. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) összeférhetetlennek tartom a magyar becsülettel azt, hogy az általunk egyébként tagjaiban és öszszességében tisztelt csendőrségnek tagjai arra használtassanak fel, hogy szavazásra odahívott, szavazásra jogosult választópolgárokat elzárjanak alkotmányos jogaik gyakorlatától. (Ügy van! Úgy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.)
