Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

172 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1931 december U-én, pénteken. ês f olyan többszörös jövedelmet jelentenek szá­mára, hogy túltesznek azoknak a jövedelmén, akiknek esetleg 20 vagy 30 igazgatósági tag­ságuk van. (Esztergályos János: Ez mindent megmagyaráz!) Van, akinek tíz állása van, például Teleszky János t. tárcanélküli pénz­ügyminiszter executor úrnak. Van, akinek tíz van, akinek 28 állása van. (Farkasfalvi Farkas Géza: Huszonnyolc 1 ? Ez tévedés!) Nem tévedés! (Esztergályos János: Ezek veszik 28-ra a nem­zetet! — Propper Sándor: Ezek taglózzák le a kisembereket nyugodt lélekkel!) Ilyen pél­dául 'a Kereskedelmi Bank t. elnöke, Weisz Fülöp úr. Nem vonom kétségbe, hogy ezek a t. urak, akik a 33-as bizottságban benn van­nak, iparkodnak és igyekeznek arra, hogy le­hetőleg igazság szerint járjanak el a felme­rült kérdések megítélésénél, az emberi önzés, az emberi egoizmus azonban sokszor olyan fokmérő, amely az ítéletnek, a határozatnak a meghozatalánál olyan irányban befolyásolja az illetőt,» amelyet talán maga sem akar. (Propper Sándor: Ezek a sintérek vámolják meg a 30 pengős nyugdíjakat!) Az igazságot igazi mivoltában, szeplőtel enségében és tiszta­ságában csak Krisztus képviselte; az egyéni gyarló ember képtelen erre. Ha pedig képte­len, akkor méltóztassék ezeket a köztestülete­ket megszabadítani az ilyen álláshalmozó uraktól, (Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes!) akik sokszor jogosnak mondható, az egyéntől el nem vitatható önzéstől sarkaltatva esetleg ' olyan határozatokat 'hoznak egész nagy nép­rétegekre, olyan verdiktet mondanak ki egész nagy népegyetemességekre vonatkozólag, ame­lyek az^igazságnak és a t. túloldal által is 10 esztendőn keresztül annyiszor hangoztatott programmnak, — hogy tudniillik a kisemberek védelmezői — nem felelnek meg. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Es ezek vámolják meg a 80 pengős havi kereseteket!) Csendet kérek, kép­viselő urak! Ne zavarják a szónokot! Kun Béla: Visszatérve Kozma Jenő t. kép­viselőtársamnak a 33-as bizottságban való sze­repére, kérdezem, hogy lm olyan nagyon lelkén viseli á tisztviselők^ ügyét, akkor miért nem tiltakozott akkor — élvén a t. miniszter úr szó­játékával — hogy sintér munkát végez a kor­mány — araikor itt a kistisztviselők nyugdíjá­nak és fizetésének a leszállításához is hozzá­nyúltak; miért nem tiltakozott Kozma Jenő t. képviselőtársam, hogy a kistisztviselők fize­tését és nyugdíját ne csonkítsák meg, csak ve­lünk, agrár kénviselőkkel szemben hangoztatja a vádat? (Petracsek Laios: Akkor még Kozma Jenő nem volt benn a 33-as bizottságban!) Ele­jétől kezdve tagja volt. (Petracsek Lajos: Nem volt!) Ha nem volt tagja elejétől kezdve, az­óta is módjában lett volna tiltakozni a 33-as bi­zottságban. De nem ér a tiltakozás semmit, ez­zel nem elégszem me-r. Ez eery kardinális kérdés és leszögezem itt a Ház'nyilt színe előtt, hogy embertelenség, lelketlenség kell ahhoz, hogy egy olyan kistisztviselőnek, vagy kisnyugdíjas­nak a járandóságaihoz hozzányúljanak, akinek a fizetése vagy nyugdíja 100—110 pemrő között mozog. Ismerek olyan nyugdíjast, aki 30 évig szolgálta a vasú tat és 68 pengő nyugdíjából 7 •pengő 20 fillért levontak. Hogyan lehet az, t. Ház, hogy ezt hang nélkül tűrte 1 ? (Farkasfalvi Farkas Géza: Teljesen igaza van!) Minden til­takozás nélkül tűrte ezt Kozma Jenő t. kéovi­selőtársam és nem csinált belőle kardinális kér­dést. Miért nem állt ide a Képviselőház nyilt színterére, vagy pedig később a 33-as bizott­ságban, — hogy ha kezdetben nem is volt je­len — miért nem tette szóvá^ a kérdést, és miért nem vonta le a konzekvenciákat egy olyan kor­mányrendszerrel szemben, amely a kistisztvi­selőkhöz, a kisnyugdíjasokhoz ilyen lelketlen­seggel nyúl hozzá, amely azon falat kenyerü­ket is megcsonkítja, amelyre nekik megélheté­sük elemi feltételei szerint szükségük van. meg­mondván, hogy ehhez ő hozzá nem járul. Mást is mondott Kozma Jenő képviselő úr. Azt mondotta, hogy mi, akik a 33-as bizottság­ban nem vettünk részt, jó fiúk vagyunk, mert felelősséget vállalni nem akarunk, hogy így a saját pecsenyesütésünket kellemesen eszközöl­hessük és élvezhessük. Az álláshalmozások meg­szüntetését miért nem követeli a t. képviselő­társam? Az összeférhetetlenségi törvény beho­zatalát miért nem követeli? Kozma t. képviselő úr, aki a főváros ügyeinek egyik vezetője. (Fel­kiáltások balfelől: Koronázatlan királya!) aki féltestvérével, Wolff Károly úrral együtt szinte teljhatalmúlag intézi a főváros ügyeit, miért tűri azt. hogy az üzemek igazgatóságá­ban és vezetőségében olyan álláshalmozók mű­ködnek éveken keresz+ül. akik miniszteri fize­téseknél is nagyobb (Farkasfalvi Farkas Géza: Sokkal nagyobb!) járandóságot vágnak zsebre minden lelkifurdalás nélkül akkor, amikor mint említettem, vannak a fővárosban százezrek és százezrek, akik a mindennapi kenyeret sem tudják maguknak kellőképpen biztosítani. (Esztergályos János: Szellemi'szüksésrmunkára 20.000-nél többen jelentkeztek! — Bródv Ernő: És nem tud megindulni! Nincs fedezet!) Még egy fospas kérdést teszek fel Kozma Jenő t. képviselőtársamnak. Mint vidéki kép­viselőnek, noha a főváros ügyeivel közvetlen kapcsolatban nem vagyok, mivel a főváros az ország szívét képezi, jofrom van a főváros ügyeivel foglalkozni. A Hév. megváltásával kapcsolatosan akarok egy megjegyzést tenni. (Zai balfelől.) Engedelmet kérek, amikor mint előbb említettem, a főváros üirvei vitelében és kormánvzásában féltestvére, Wolff Károly t. képviselőtársam teljes eréllyel, teljes szakér­telemmel ellene volt a megváltásnak, amikor ellene volt a polgármester iir, ellene volt a ta­nács és ellene voltak az ellenzéki pártok, ak­kor ő — noha ebben a dologban egyéni tisz­tességét távolról sem szándékozom érinteni Kozma Jenő t. képviselőtársamnak, mert an­nak makulátlanságáról tartozó kötelességem, hogy meggyőződésemet kinyilvánítsam — miért forszírozza ezt a dolgot? A közlekedés úgyne­vezett egységesítése révén miért akarja erő­szakolni a Hév. megváltását a fővárosnál, amely évenként egymillió pengő ráfizetéssel járna? T. képviselőtársam tud-e felelni arra, — ha már a pecsenyesütésről beszélünk — hogy itt a Hév. megváltásánál a háttérben nincse­nek-e egyesek, vagy érdekeltségi csoportok, amelyek a közlekedés egységesítése címén és révén — amely egységesítés szerintem is kívá­natos volna — a főváros évi egymilliós rá­fizetéséből a saját pecsenyéjüket is meg akar­ják sütni akkor, amikor vannak nyomor­tanyák, ahol az emberek ezrei és ezrei küzköd­nek és vergődnek mindennapi kenyér nélkül. (Ügv van! Ügn van! — Dinnyés Laios: Tégla­égető kemencékben laknak százak és százak!) Továbbmenve, méltóztassanak t. képviselő­társaim számadást tartani saját soraik között arra vonatkozólag, hogy a t. túloldal volta­képpen agrárpártot képvisel, mégis ott van­nak soraik között a tíz éven keresztül túlontúl erőszakosan folytatott gyári párosítás vezérkép­viselői. Ott van Fellner Pál, ott van Fenyő

Next

/
Thumbnails
Contents