Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

164 Az országgyűlés képviselőházának 32. azonban a mentelmi bizottság úgy dönt, bogy a megkeresés nem érkezett illetékes hatóságtól, vagy nines fegyelmi vétség vagy komoly gyanúok a panaszolt fegyelmi cselekmény elkövetésére, avagy zaklatás esete forog fenn és nem függesztem fel a mentelmi jogot, s illetve azt javasolom a Háznak, hogy ne függessze fel a mentelmi jogot, azután következik annak eldöntése, hogy vájjon ez az elutasított s sérelmezett megkeresés alkalmas lehet-e még azonfelül esetleg a mentelmi sérelem előidézésére és megállapítására. (Simon András: Világos!) Kétségtelen tehát, hogy a helyes jogászi gondolkodás, (Tauf

fer Gábor: Erőltetett) amelyet pártpolitikai és egyéb tekintetek nem homályosítanak el, az, hogy előbb^ határozzunk a mentelmi megkeresés és kiadás tárgyában s csak ha azt elutasítottuk, határozzunk a mentelmi sérelem tárgyában. Az első kérdés tehát a mentelmi megkeresés érdemi elintézése, ennek a megkeresésnek érdemi elintézése előtt nem is tudunk határozni a mentelmi jogsérelem fölött. Ha a megkeresés érdemben a megkeresésnek megfelelően intézzük el s a képviselőt kiadtuk, nem lehet mentelmi sérelemről szó, tehát a bejelentés fölött fölösleges határozni. Ha a megkeresést elutasítjuk, akkor aztán dönthetünk a fölött, hogy a megkereséssel nem követtetett-e el mentelmi sérelem. (Káinoki Bedő Sándor: A korábbi fegyelmi más kérdés, itt meg van sértve a mentelmi jog!) Az a kérdés, amelyről itt a Ház nyilt ülésén halottunk, hogy Gál Jenő képviselőtársam kiterjeszti az ő mentelmi sérelmi bejelentését arra is, hogy még mielőtt a megkeresés^ megérkezett volna, megsértetett a képviselő úr mentelmi joga az elrendelt fegyelmi eljárással, ez más területre tartozik, erről lehet beszélni. De a bejelentése nem erre vonatkozott. (Hegymegi Kiss Pál: Kell is beszélni!) Meg is állapítom, hogy amikor a népjóléti miniszter úr a Képviselőházhoz intézett mentelmi megkeresés előtt. és a mentelmi jog felfügesztése előtt a fegyelmi eljárást megindította, illetve elrendelte Dréhr Imre országgyűlési képviselő ellen, (Káinoki Bedő Sándor: Ez kétségtelenül megsértése volt! — Gál Jenő: Végre elismerik!) nyilvánvalóan tévesen járt el s a mentelmi jog megsértését követte el. (Simon András: Ezt külön kell bejelenteni! Tessék bejelenteni! Ezt nem jelentette be. — (Gál Jenő közbeszól.) Bocsánatot kérek, itt óriási tévedás van. Ez más kérdés Ez nem lett bejelentve. Nem engedem a kérdést más területre, más vágányra vitetni. Az más kérdés, eddig; ez a Házban nem lett bejelentve. Most mondotta a képviselő úr. (Gál Jenő: Még majd fogok mást is mondani!) À mentelmi jog sérelmi bejelentése az volt, hogy nem illetékes hatóságtól, a népjóléti miniszter úrtól érkezeti a megkeresés, tehát a mentelmi sérelem ezzel követtetett el. E tekintetben megmondottam, hogy mi a mentelmi bizottság álláspontja. Előbb el kellett dönteni azt, hogy illetékes hatóságtól megfelelő módon érkezett-e és ha ez eldöntetett, azután lehet csak szó arról, hogy mentelmi sérelem követtetett-e el vagy nem? Az a kérdés, hogy a népjóléti miniszter úr a mentelmi jog felfüggesztése előtt rendelt el a képviselő ellen fegyelmi eljárást, mentelmi sérelem, de ezt a népjóléti miniszter úr jóvátette, mert utóbb megkeresést intézett a mentelmi jog felfüggesztése iránt a fegyelmi eljárás lefolytatása céljából. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy azzal, hogy nem tárgyaltunk együtt vagy nem tárgyaltunk esetleg előbb a mentelmi jog megsérése 1931 december 3-án, csütörtökön. tésének bejelentését, — mert a cél nyilvánvalóan az volt, hogy ez az egész ügy a fegyelmi berkekben el ne tűnjék, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ezt a vádat vissza kell utasítanom s ki kell jelentenem a magam és a pártom nevében, hogy ebben a kérdésben mi a legteljesebb igazságot és tisztánlátást követeljük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Kun Béla: Garan tálja, hogy a bíróság elé viszik az ügyet?) Nekünk nem szándékunk, hogy ez az ügy lepleztessék, vagy valahol megakadjon. (Gál Jenő: Akkor a bíróság elé vele!) Ellenben a mi jogi meggyőződésünk szerint, ha valaki ellen, mint államtitkár ellen, tehát közhatalmat gyakorló és köztisztviselői tisztet betöltött, köztisztviselői funkciókat végzett hivatalnok ellen fegyelmi eljárást indítanak, akkor először módot adunk arra, hogy ez a fegyelmi eljárás lefolytattassék. (Gál Jenő: Nem kér belőle senki!) Abban a meggyőződésben vagyunk ugyanis, hogy a fegyelmi eljárás tisztázni fogja azokat a körülményeket, hogy mely cselekmények tartoznak fegyelmi eljárás alá és esetleg mely cselekmények azok, amelyek köztörvényi úton való felelősségre vonást indokolnak. (Simon András: Abszolút világos!) Minden tisztviselő hivatali cselekményeinél az előzmény a fegyelmi ügy. Köztisztviselő ellen csak tettenkapás esetén előzheti meg a fegyelmi eljárást a köztörvényi büntető úton való felelősségrevonás, illetve egyéb esetekben olyankor, mikor kétségtelen és bizonyítva van, az adatok rendelkezésre jállanak, hogy nem fegyelmi úton megtorlandó hivatali szolgálati vétség, hanem bűncselekmény forog fenn. Nem lehet egy eljárást egy tisztviselő ellen mindjárt bűnvádi úton megindítani, míg bűncselekmény elkövetésére komoly adatok nincsenek. A fegyelmi eljárás adatai azok, amelyek eldöntik, van-e bűncselekmény nyanúja vagy sem. De mindjárt ezen kezdeni, aligha volna igazságos s veszélyeztetné az eredményt is. Előbb egybe kell gyűjteni a f bizonyítékokat. Büntetendő cselekmény gyanúja csak tettenkapás

1 esetén s akkor forog fenn, ha van erre elég bizonyíték. Majd eldöntheti ezt a fegyelmi eljárás anyaga. (Hegymegi Kiss Pál: Nem így van! Tessék megnézni a törvényt!) Bocsánatot kérek, ezt jobbam tudom, mint a képviselő úr. (Tauf

fer Gábor: A tényállás ki van merítve! Nincs titok! Mehet a bíróság elé! — Hegymegi Kiss Pál: Nézze meg a törvényt! — Kun Béla: Menjen az ügy a bíróság elé! Megérett erre! — Zaj.) A dolog értelmébe nem kívánok belemenni, meg kell azonban állapítanom, hogy a tényállás még mindig nincsen kivizsgálva. (Gál Jenő: Dehogy nincs!) Fegyelmi vétségre vannak gyanúokok egy képviselőtársunk ellen a nélkül, hogy azok a fegyelmi eljárás lefolytatása előtt komoly vádak alakjában hangoztathatók volnának. Arra való a fegyelmi elj aras, a fegyelmi vizsgálat, hogy majd kitisztázza; komolyak-e azok a gyanúokok, amelyeket vele szemben az ő fegyelmi hatósága emelt. Éppen ezért ismétlem, mert ez elsősorban tisztviselői felelősség, s mert elsősorban tisztviselői felelősségről van szó, miután mindenki, aki közhatalmat gyakorol, elsősorban köztisztviselői felelősséggel tartozik, ezért ha ő, mint köztisztviselő, az ő hivatali működésére nézve fegyelmi eljárás alatt áll, ennek a fegyelmi eljárásnak igenis utat kell engednie s majd fegyelmi eljárás során derül ki az, hogy van-e egyéb eljárásnak helye vagy fegyelmi vétség sem forog fenn. En tehát tisztelettel kijelentem, hogy a mentelmi bizott-