Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. 153 tot fejlessze, az importot pedig lehetőleg csökkentse. Mi ebben száz százalékig egyetértünk mindenkivel, csak azt mondják meg nekünk, hogyan lehet ezt megcsinálni. Azt jelentsék ki az illető állaimok kiküldöttei, hajlandók-e velünk olyan szerződéseket kötni, amelyekben nekünk nagy exportlehetőséget nyújtanak, mert mi mindig azt láttuk, — és ebben nem egyezhetem meg Friedrich t. képviselőtársammal — hogy mi kerestük a módokat, hogy csináljunk kedvező gazdasági szerződéseket, azonban egy szerződési mindig két félen múlik. Hiába akarok én egyedül jó szerződést csinálni, ha a másik nem járul hozzá. Nem veszem rossz néven tőle, hogy ő elsősorban a saját gazdasági érdekeit védi meg és nem a mienket; ez természetes, azonban akkor nem szabad azt mondani, hogy mi nem akarjuk megcsinálni. Mi meg akarjuk csinálni. Tessék^ annak a cseh államnak idejönni, meggyőződni róla hogy nem fogunk-e mi vele szerződést kötni, hogy minél több marhát tudjunk kivinni majd Csehszlovákiába. Jöjjön ide az az osztrák állam, lássa, hogy nem akarunk-e vele gazdasági szerződést csinálni! De mi sajnálattal azt látjuk, hogy még a megkötött gazdasági, szerződést sem akarták velünk szemben megtartani és mi akkor a kényszer hatása alatt kénytelenek vagyunk deferálni és leszállítani azt a kontingenst, amelyet ki akartunk vinni. Lehet, hogy talán a felvevő piac kissé megcsökkent, de még .mindig el tudtuk volna helyezni akkor, ha nem akarnia ugyanakkor Olaszországból és Jugoszláviából még nagyobb kontingenst beengedni a saját országába. Akkor idejönnek hozzánk, leülnek velünk tárgyalni és mi kénytelenek vagyunk engedni ezekben a kérdésekben. En nem osztom a kormánynak azt az álláspontját, hogy nekünk mindenképpen engednünk kell ezekben a kérdésekiben és ha^ leülünk tárgyalni, akkor tessék a másik részről többet kisrófolni. Például^ én nem elégszem meg azzal a húszezer métermázsa zsírkontingessel, amelyet felemeltek most 30,000 métermázsára, hanem azt mondom, hogy tessék 40.000-re felemelni ezt a kontingenst. De ebben a gazdasági szerződésben más hiba is van. Azelőtt például nem volt kontingentálva, hogy milyen mennyiségben szabad kivinni zsírt, most pedig ez is kontingentálva van és ki van mondva, hogy két métermázsán alul nem. _ szabad zsírt kivinni, holott tudjuk nagyon jól, hogy azelőtt Wienben nagyon sok hentes volt, aki a budapesti henteseknél ennél sokkal kisebb mennyiséget^ rendelt meg. Egy métermázsa zsírt meg fél métermázsa zsírt vittek ki ezelőtt. Ezt ma azért csinálták, mert meg akarták menteni húsiparukat, a fehérárut tehát nem akarják kiengedni, mert két métermázsán felül nehezebben tudnak zsírt kivinni, tudniilik csak a nagy vágók tudják összeszedni a kisvágóktól ezt a kontigenst. így természetesen már kevesebb haszon jut annak .a kisiparosnak és ezért veszedelmes, hogy nem tudtuk megcsinálni azt, hogy kisebb mértékben is lehessen zsírt kivinni. Arra kellett volna törekednünk, hogy azt tudjuk kiverekedni, ami a gazdasági szerződésben megvolt. T. Ház! Könnyű mondani annak a pénzügyi bizottságnak, hogy redukáljuk kiadásainkat. Mi ezt csináljuk. Azzal sem

1 tudok azonban száz százalékban egyetérteni, hogy mindent redukáljunk. A tisztviselők fizetését például redukáltuk. Jól van, már átestünk rajta, de az ellen a leghatározottabban állást kell foglalnunk, hogy további fizetéscsökkentések^ legyenek, mert ezt nem bírná meg a fogyasztás, nem bírná meg sem az ipar, sem a kereskedelem. Hiszen ha a tisztviselőnek kevesebb a fizetésű, akkor sokkal kisebb a fogyasztóképessége is. Ezt pedig az ipar és a kereskedelem érzi meg. . Nem lehet ezt nekünk a végletekig vinni. Circulus viciozusba kerülünk s nem tudjuk, hogy majd hol fogunk kilyukadni. Epp így nem helyeselhetjük azt sem, — kijelentem, hogy a magam részéről nem helyeslem, de nem helyeslik azok a fővárosi képviselők sem, akik az egységespárthoz tartoznak — hogy most a nyugdíjakhoz nyúljunk hozzá még nagyobb mértékben, mint ahogy az eredetileg kontemplálva volt. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy azt az 5'5 millió pengőt — mert az üzemeknél ennyi körülbelül a megtakarítás és ezt más módon is elő lehet teremteni — most megint a kisebb nyugdíjasoktól szedjük elő és azoknak a nyugdíját próbáljuk redukálni. En nem egyszer felszólaltam már itt a Házban és azt kértem, hogy az 1925. előtti nyugdíjakhoz nyúljunk hozzá, de nem úgy,hogy leszállítsuk azokat, ellenkezőleg úgy, hogy emeljük fel arra a minimumra, amelyet az 1927. óta nyugdíjba ment tisztviselők kaptak. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt. Usetty Béla: Tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítási Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Usetty Béla: Most sajnálattal azt látjuk, hagy nem előre megyünk, hanem vissza s azok nyugdíját akarjuk leszállítani, akik 1927. után mentek nyugdíjba, arra a nívóra, amelyen vannak az 1925. év előtti nyugdíjasok. Még egy nagy hibája van ennek a rendelettervezetnek, hogy tudniillik a lakbérekhez is hozzá akar nyúlni. Nem hinném, hogy ez helyes intézkedés lenne, mert nem lehet kevesebb lakbért fizetnünk azért a lakásért, amelyben lakunk és nem lehet azt sem mondani, hogy tessék kisebb lakásba menni, mert hiszen^ nincsenek kisebb lakások. Az egy- és kétszobás lakások el vannak foglalva, azokat tehát újból kellene építeni, ha bele akarnók kényszeríteni egy- és kétszobás lakásokba a tisztviselőket. Ezt pedig máról-holnapra nem lehet megcsinálni. Azonfelül tessék tudomásul venni, hogy katasztrófát jelent arra a nyugdíjasra, ha hurcolkodnia kell. Tönkremegy a bútora, e mellett ott van a lakásfestés és egyéb kiadások, amelyek felemésztik nyugdíjának legalább egy negyed részét. A lecsökkentett nyugdíjakból tehát még ezt is megkövetelni, teljesen lehetetlen. A harmadik, ami a legsúlyosabb, az, hogy nagyon sok tisztviselő lakbérét lekötötte azért, mert ő maga építtetett magának családi házat. Ezekkel mi fog történni? Dobra fogják ütni a családi házat, tönkre fogják tenn.i 30—40 éves munkájának eredményét? Ezt nekünk vállalnunk nem lehet és ilyet nem is vagyunk hajlandók vállalni s . ezekhez az intézkedésekhez nem fogunk hozzájárulni. Ami a további kérdéseket illeti, szeretnék egy-két szót az iparról 'ós a kereskedelemről beszélni. (Halljuk!) Ha ia kibontakozás módjait keressük, mert csak az lehet a helyes, akkor feltétlenül rá kell térnünk arra, hogy hogyan lehet nekünk a kisipart megsegítenünk, mert ez olyan réteg, aimeíyre nekünk^ minden körülmények között alapítanunk kell és alapítanunk lehet. A kisipar kérdéseiről nagyon sokat beszéltünk. Itt volt már egy törvényjavaslat is tarra vonatkozólag, hogy most már az Oti.-igazolványokat nem kell csatolni akkor, amikor valaki a közmunkákra pályázatot akar beadni. Saj-