Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

154 Az országgyűlés képviselőházának 32 nos, ezt a javaslatot le kellett venni .a napirendről, mert ujabb választásokba mentünk bele. Ez azonban olyan kérdés, amelyet rendelettel is meg lehet oldani, rendelettel is ki lehet mondania a kormánynak, hogy Oti.igazolványt ezentúl ne követeljenek. Teljesen lehetetlen álláspont, hogy annak, aki hátralékban van az Oti.-nál, nem szabad dolgoznia. Miből fizessen, ha nem szabad dolgozni, hiszen szigorúan megbírálják, hogy ott van-e az Oti.igazolvány, hogy hat hónap előtti tartozása nincs-e? Hát van tartozása, de ő fizetni akar, Ha azonban nem engedik, hogy munkához jusson, akkor hogyan fizessen? Mi már proponál- ' tuk, hogy tessék laz Oti.-nak letiltani azokat a járandóságokat, amelyeket kapni fog az illető, ha a munkát majd elvégzi. Miért nem fogadják ezt el? Ez lenne a leglényegesebb, mert akkor az Oti. hozzájutna pénzéhez, így pedig soha sem fog hozzájutni, mert eleve lehetetlenné teszik, hogy az adós fizethessen. Ezt nem tartom helyes politikának és azért innen is kérem a kormánytól, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni. De ne sokáig fontolgassuk a dolgot, hanem minél hamiairább valósítsuk meg, hogy azokban a közmunkákban, amelyek ma még vannak, — mert a fővárosnál, hála Istennek, még vannak, — résztvehessenek ezek a kisiparosok is és ne zárassanak el teljesen ia munka lehetőségétől. Másik kérdés a deviza kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy lenne egy pár iparosnak kifelé is munkája, talán még abban a helyzetben van, hogy külföldre tudna valamit exportálni, de nem kapja meg érte a devizát, hiába szállít ki, mert a devizába Nemzeti Bankba folyik be. Még akompenzációs üzleteket sem engedik meg. Tudom, hogy a kormánynak, sajnos, nem sok beleszólása van a Nemzeti Banknak ebbe a politikájába, mert annak autonómiája, privilégiuma van, de én azt hiszem, hogy a privilégium nem azt jelenti, hogy ezeket a gazdasági egyedeket megfojtsa, tönkretegye és ne törődjék semmivel, csak azzal, hogy a jövő hónap elsején azt a 20—

HO millió értékű devizát a hitelezőknek meg tudjuk fizetni. Ne ez legyen a Nemzeti Bank elsőrendű feladata, hanem az, hogy tudjon az itteni gazdasági helyzeten segíteni. Nem egy érdekeltség fordul hozzánk, hogy mi járjunk el a Nemzeti Banknál. Nem vállaljuk, mert tudjuk, hogy úgyis eredménytelen lenne. De nem szabad azt a hitet beleoltani az emberekbe, hogy eredménytelenül kopogtatunk akkor, amikor jogos és száz százalékig igazságos érdekek kielégítéséről van szó. De lia a Nemzeti Bank nem akar közbenjárást tűrni, mint ahogy nem tűr, akkor tessék közbenjárás nélkül kielégíteni a jogos kívánságokat. Mi nagyon Örülnénk, ha ezek a közbenjárások nem volnának, hiszen éppen az előbb Friedrich István képviselőtársam is rámutatott arra, hogy vjalóban ügynökök vagyunk, kötelességünk, hogy mindenkinek rendelkezésére álljunk azért, mert bizalmával megtisztelt. Nem helyes ez az állapot, azonban az élet kényszerítette rá az embereket. Az életviszonyokat kell tehát előbb megváltoztatni, ha azt akarjuk, hogy ez a helyzet megváltozzék és ezt mi kimondhatjuk törvényhozásilag. Én száz százalékig benne vagyok, jöjjön egy törvény, de akkor előzőleg az életkörülményeket, a nehéz életet változtassuk meg és akkor nem kell majd közbenjárás, akkor majd ki fogják tudni egyenlíteni azokat a nehézségeket, amelyek ma fennállanak. Még egy kérést szeretnék a kereskedelemügyi ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. miniszter úrhoz adresszálni (Egy hang balfelől: Hol van?) és ez az, hogy amikor van nekünk egy ipartörvényünk, amelyet nagyon •megfontolva, megrágva fogadtunk el és amely szerintem egészen jó ipartörvény, akkor a kereskedelmi törvény szellemével ellentétben ne hozzanak rendeleteket, amelyek a legális ipart tönkreteszik, amelyek kontárokat legalizálnak, (Úgy van! balfelől.) kontároknak adják meg azt a jogot, hogy bizonyos ipart űzzenek. Például a legutóbbi ilyen rendelet a fényképész-rendelet, amelyben megadták a jogot időmúlás címén, — ez volt a jogi alapja és indoka — hogy akik 1922. óta belekontárkodtak a fényképésziparba, azok most már ezt jogszerűen folytathassák addig, amíg élnek. En ezt nem tartom' helyesnek, mert ez ellenkezik az ipartörvény szellemével, de ellenkezik azzal a hittel is, amellyel az az iparos nekiment annak a pályának. Mert az az iparos azért inaskodott három vagy négy évig, azért segédeskedett két esztendeig, — mert a törvény értelmében legalább ennyi ideig kell segédeskednie, hogy mester lehessen — hogy azzal az iparral becsületesen dolgozva megkeresse a kenyerét. S akkor odaáll valaki és azt mondja: de kérem, én 1922. óta szintén folytatom ezt az ipart, tessék nekem is megadni az iparengedélyt. Ez lerontja az emberekben a törvény szentségébe és a törvény hozzáférhetetlenségébe vetett hitet és bizalmat. Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, aki remélem, tudomásul fogja venni a mi kérésünket, hogy ilyeneket a jövőben ne tegyen meg és igyekezzék ezeket a rendeleteket lehetőleg hatályon kívül helyezni. Mi tudjuk, hogy azoknak az embereknek is nehéz a helyzetük, akiket most a 'miniszter úr meg akart segíteni, de nem úgy lehet segíteni, hogy egy meglévő ipart tönkreteszünk azért, hogy azok, akiknek nincsen jogosultságuk, jöhessenek be az iparba, hanem igenis azzal, ha a gazdasági helyzetünket konszolidálni fogjuk, ha több kenyeret, több munkaalkalmat nyújtunk majd annak az iparosnak, hogy a kenyerét megkereshesse. Mélyen t. Képviselőház! Ezek lettek volna azok, amiket bátor voltam itt a vita során elmondani. Még csak egy-két szót szeretnék szólni a földbirtokrendezésről. Hallom^ hogy itt folyton újabb földbirtokreformot kívánnak és azt mondják, hogy akkor jövünk mi rendbe, ha egy új földbirtokreformot fogunk majd bevezetni. En a gyakorlati életből mondom azt, hogy nem hiszem, hogy meg tudjunk oldani egy újabb földbirtokreformot. A mostanit kell előbb likvidálni. Mert én még rá tudok mutatni arra, hogy Pest környékén hány földbirtok van, amelyet elvettek és amelyet még a mai napig sem fizettek ki. Még a haszonbért sem fizették ki, nemhogy a megváltási árat kifizették volna. Addig tehát, amíg nincsen likvidálva ez a múlt földbirtokreform, nem mehetünk bele egy másik földbirtokreform kérdésébe. Káérünk majd erről tárgyalni akkor, amikor már megoldottuk ezt a kérdést és ráérünk majd akkor tanácskozni itt arról, hogy helyes volt-e az a földbirtokreform, vagy nem volt helyes. Mi egyet elismerünk, hogy tudniillik a magyar földmívesnél becsületesebb és .szorgalmasabb nincs^. Tudjuk azt, hogy a magyar földmíves kész áttérni más művelési ágra is, kész dolgozni reggeltől estig azért, hogy kenyerét megkereshesse. En nem ismerhetem el azt, amit mondanak, hogy a magyar földmíves nem tud úgy gyümölcsöt termelni, nem tud úgy csomagolni, mint ahogyan a külföldiek tudnak. Ha a magyar földmívesnek megadjuk az exportlehe-