Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

Az országgyűlés képviselőházának St. ü mennyire való biztosításával az összeomlástól I megvédjük. Mármost a Futura megvette határidőüzletre 18 pengőért a búzát, amivel egyidejűleg tudomására jutott az is, hogy bessz következik be a világpiacokon, elsősorban legnagyobb konkurrensünk, Amerika piacain. Mármost, hogy a bessz következtében őt métermázsánként 5 pengő veszteséggel fenyegető veszélyt elhárítsa, rögtön eladta ugyanezt a búzát 18 pengőért márciusra, hogy fedezze magát, s ezáltal a Futura igenis elérte azt, hogy megkapta Amerikából az 5 pengős különbözetet, amely 5 pengős különbözetet, mint veszteséget viszont az itthoni üzletre rá kellett fizetnie. Ha a Futura nem fedezett volna, ha a Futura nem kapta volna meg a bessz bekövetkezése folytán, de egyben okos, előrelátó üzleti politikával történt lefedezése folytán azt az öt pengőt, ami veszteségként előállott itthon az ő vásárlásaival kapcsolatban, akkor minden métermázsa búzára öt pengőt kellett volna a Futurának, helyesebben a magyar államnak ráfizetnie. Én azt hiszem, hogy a Futurának ez a politikája előrelátó volt, a Futurát tehát gáncsolhatja bárki bármilyen tevékenységéért, kifogásolhatja magát az egész intézményt, de ha már megvolt a Futura, akkor ezt a politikáját, ezt a geszti óját, amellyel elejét vette annak, hogy métermázsánként öt pengőt ráfizessen, tehát veszítsen a magyar állam, csak helyeselni lehet, ezért csak elismeréssel adózhatunk a Futurának. A t. előttem szólott, de több képviselőtársam is, így köztük, ha jól emlékszem BajcsyZsilinszky t. képviselőtársam- is a bajok orvoslásakép a f öldblrtokreíormmial hozakodtak elő. Az kétségtelen, hogy a földbirtokreformmal az okos, okszerű földbirtokpolitika nem záródhatott le, nem is záródott le. De ma, amikor imminens veszélyekről van szó, amikor a veszély rögtöni elhárítása a követelmény, akkor egy gazdasági, pénzügyi, szociális vonatkozásban csak évtizedek múlva kihatással bíró reformmal a ma bajait, a ma veszélyeit elhárítani nem tudom annál kevésbbé, mert hiszen ezzel az évtizedek múlva eredményt biztosító földbirtokpolitikával már ma felmerülő óriási költség jár, amelynek fedezetére az én igen t. előttem szólott földbirtokreformot sürgető képviselőtársaim bizony nem mutattak rá. Három millió katasztrális hold parcellázásáról tett

r említést Bajcsy-Zsilinszky^ képviselő úr. Nyilvánvaló, hogy amíg a magántulajdon álláspontját végkép föl neon adjuk, addig szó sem lehet arról, hogy teljesen ingyen jusson bárki a föld tulajdonába és birtokába. Most felteszem azt a lehetetlent, hogy ingyen juttatnánk azt a három millió katasztrális hold földet birtokreform vagy földbirtokpolitika útján a vagyontalanoknak, a földnélkülieknek tulajdonába és birtokába. Ha a földet ingyen adnánk is, iáikkor is legalább 3—4 ezer pengőre volna szükség 10 katasztrális holdanként, — ami egy egészséges kisbirtoktipusnak, vagy magasabb törpebirtoktipusnak megfelel — hogy élő és holt felszerelést szerezhessen magának, a földhöz juttatott, vetőmagszükségletéről gondoskodhassak, biztosíthassa magát az elemi csapások ellen, hogy a másik esztendőben tönkre ne menjen. Ha pedig 3—4 ezer pengőt veszek 10 katasztrális holdanként, akkor egy millió katasztrális hold ingyen juttatott földnél ez már magában véve^ 300 millió pengőt, 3 millió katasztrális holdnál pedig 900 millió pengőt tesz ki. Ha én most a legkisebb árat veszem, ami csak elképzelhető, ha egyharmadát veszem figyelemibe annak az árnak, he 1931 december S-án, csütörtökön. 143 amiért igen alaesonyan ma. elkel a föld és ezt is hozzáveszem törlesztő részletként, akkor több, mint egy milliárd pengőre volna szükség 'ahhoz, hogy megkezdhessük ezt a grandiózus földbirtokpolltikát. Es erre mint • mondják azonnal volna szükség, az eredmény pedig csak évtized múlva mutatkoznék.^ Ha mi sürgősen ható, a bajokat szinte máról-holnapra kiküszöbölni alkalmas reformokat nem léptetünk életbe, akkor addigra régesrégen elpusztul már ez az ország, gazdaságilag, pénzügyileg és megszűnik a szociális béke, a társadalom békés termelésének lehetősége. Ezek után közelebb iparkodom jutni a pénzügyi jelentéshez magához. Amikor a népszövetségi pénzügyi bizottság jelentését áttanulmányoztam, az az érzésem volt, hogy itt pénzügyi virtuózok produktumáról van szó, iaz volt az érzésem, mint mikor hegedűművészt vagy zongoraművészt hallgatok, úgy kezelik ők is a pénzügyi kérdéseket. Amikor azonban ia pénzügyi kérdések alapjául szolgáló gazdasági részt, tehát az alapot (kerestem ebben az elaborátumban, azt nem találtam meg, mert hiszen lalapnak, még értékes tanácsnak sem tudoni elfogadni azt, hogy tessék az importot redukálni, tessék az exportot fokozni. Ennél sokkal okosabb lett volna annak tanácsolása, az arra való rámutatás: hogyan? Természetesnek találom azoknál az indokoknál fogva, amelyeket előttem felszólalt t. képviselőtársaim kitűnően kifejtettek már, hogy ebben a vonatkozásban bizonyos egyoldalúságnál fogva a pénzügyi bizottság tagjai adósak maradtak. Nem azért, mintha nem látták volna az utat, amely kivezet minket a bajokból, nem azért, mintha nem látták volna azokat az okokat, amelyek előidézték ezt a pénzügyi helyzetet. Ezt nem tehetem fel róluk, ellenkezően meg vagyok győződve arról, hogy tökéletesen tisztában voltak az okokkal, tisztában voltak azzal, hogy igenis a háborús adósságok óriási mérve, ezek között elsőrendűen a jóvátételi összegek, a fegyverkezési kiadások, az a bizonytalanság, amely a békediktátumok által teremtetett, az az óriási arányú elzárkózás! politika a vámhatárokkal, amely a fegyveres háborúnak, gazdasági háború jellegével való folytatása volt, az az óriási mérvű területi megcsonkítás, amely különösen Magyarországgal történt meg, hogy elvitték egyfelől belső fogyasztópiacunkat és elvitték az ország jelentékeny területével éppen azokat a részeket, amelyeken az iparhoz szükséges nyersanyagaink tekintélyes részét, több mint 50%-át megtaláltuk volna, az, hogy lehetetlenné tették a helyes gazdasági politika^ követelményeivel párhuzamosan folytatandó általános politikát,. de inauguráltak olyan általános politikát, amely mereven, szöges ellentétben állt a gazdasági politika követelményeivel: ezek azok az alapvető okok, — tudtak nagyon jól — amelyek nálunk is, nálunk boldogabb, nagyobb, gazdaságilag erősebb, győztes államoknál is hasonló bajokra vezettek. Legyen szabad ezzel kapcsolatosan rámutatnom egy nagy veszélyre, arra a veszélyre, amely annak túlságos hangoztatásában rejlik, hogy itt rendszerváltozásra van szükség, (Strausz István: Halljuk! Halljuk!) hogy itt, ha más kormány, demokratikus kormány jön és demokratikus párt áll a kormány mögött, akkor nem következtek volna be ezek a bajok, hanem normális viszonyok álltak volna elő, (Strausz István: Ezt senki sem mondta!) sőt, amint egyik előttem szólott t. képviselőtársam