Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. 141 nincs optálás. 1929-ben sem volt már optálás. (Zaj a jobboldalon.) Ne védjék ezt a rendszert. A kereskedelemügyben 1913-ban volt 113.000, 1929-ben 165.000, a pénzügyben 1913-ban 308.000, 1929-ben 231.000 akta. Az igazságügyben 1913-ban volt 224.000 akta y ez mindig Nagy-Magyarországra, 21 millió lakosra értendő — és ma ebben a kis országban az igazságügyminisztérium 218.000 aktát gyárt. (Szűcs István: Több ügykör van!) Itt vannak ezek az urak és az aktát egyik asztalról a másikra rakosgatják, csak azért, hogy ne állapítsák meg, hogy feleslegesek. Állítom, hogy a népjóléti miniszter úr legutóbb azzal, hogy a kórház-ügyet a fővárossal és .egyéb vonatkozásban rendezte, legalább 100.000 aktát intézett el ezzel az intézkedéssel. (Mozgás a szélsőbaloldalon ) Itt leveleztek, 20 pengős kórházi tartozással, felmentek egészen a közigazgatási bírósághoz és mire a közigazgatási bíróság döntött, 10 kg akta keletkezett az ügyből. Megállapította az a szolgabíró, hogy elvileg neki van igaza, de az ország belebukott ebbe. Nem lehet ezt az állapotot tűrni, itt le kell építeni tisztviselőket, meg kell szüntetni hivatalokat, át kell reformálni az egész közigazgatást, egészséges szellemet kell belevinni és ezt a bürokratikus rendszert meg kell szüntetni, amely itt van. Nagyon sok kérdés volna még, (amelyről beszélnünk kellene. En az inflációt, amelyről itt már ismételten szó volt, Magyarország szempontjából végzetesnek tartom és óva intem a kormányt, hogy erre a területre rálépjen. (Fábián Béla: Igaza van!) De ha Magyarországnak ma elengednék összes külföldi tartozásait, ha Magyarországnak nem kellene mégfizetnie ezeket — nem ér ilyen baleset minket, meg vagyok arról győződve — Magyarország akkor sem tudna pénzügyileg talpraállni, akkor sem tudna kötelezettségeinek eleget tenni, ha nem kellene a külföldi adósságokat megfizetnie. Le kell tehát vonni ia konzekvenciákat végig az egész vonalon. Önök, akik ezt a rendszert tíz éven keresztül támogatták, Önök, akik mindenben helyeseltek a miniszterelnöknek, önök, akik minden intézkedést helyeslőleg vettek tudomásul, érzik azt az erkölcsi felelősséget, amely ebben a kérdésben önökre hárul 1 ? (Mozgás jobbfelől.) Honnan veszik azt, hogy itt akarnak maradni továbbra is, milyen jogon akarnak itt ülni továbbra is? Önök épp olyan bűnösök abban, hogy az ország tönkrement, mint amilyen bűnös volt az előző kormány. (Jánossy Gábor: Bíráskodik a képviselő úr 1 ?) Önök adták az erőt ahhoz, hogy iá kormány ezeket az intézkedéseket végre tudja hajtani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogy henceghessen a kormány!) Nem érzik önök annak szükségességét, hogy odaálljanak a választók elé és a választóktól megkérdezzék, milyen ítéletet kívánnak mondani önök felett? (Zaj f jobbfelől. — Erdélyi Aladár: En szívesen odaállok!) Önök azért nem mernek odamenni a választók elé, mert ráerőszakolták magukat az országra! (Folytonos zaj.) Önök olyan^ idegenek ma ebben a vonatkozásban a néptől, mint amilyen idegen a német, francia, vagy zanzibári képviselő a magvar nép számára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Öriási!) Önöknek semmi közük nincs a magyar néphez, önöknek nincs joguk itt ülni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: A hét legjobb vicce! — Zaj.) mert erkölcstelen és becstelen mandátummal ül itt nagyrésze a képviselőknek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy z>aj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. — Hajós Kálmán: Micsoda beszéd! Haszontalan! — Erdélyi Aladár: Csak a parlament iránti tisztelet akadályoz, hogv Önnek erre méltó választ adjak!) Elnök: Peyer Károly képviselő urat ia sértő kifejezésért rendreutasítom. Peyer Károly: Hangsúlyozom, hogy a képviselők nagy része erkölcstelen, becstelen mandátummal ül itt és ez igaz, mert ott, ahol a választási elnök... (Folytonos zaj és felkiáltások jobbfelől: Kikérjük magunknak ezt a hangot! — Hajós Kálmán: Erkölcstelen ön, akit a munkások pénzén fizetnek! — Nagy zaj.) Elnök: A képviselő úr megismételte sértő kifejezését. Ezért indítványozom, méltóztassék Peyer Károly képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Folytonos nagy zaj. — Jánossy Gábor: Becsületben gázol!) A képviselő urat a Ház a mentelmi bizottság elé utasítja. (Hajós Kálmán: Neki minden szabad! Prepotens!) Csendet kérek minden oldalon! (Propper Sándor: A nyilt szavazást ezzel nem lehet elintézni! — Esztergályos János ismételten közheszól.) Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben! Peyer Károly: Vigyázzanak az urak ezzel a játékkal! (Hajós Kálmán (a padot verve): Mi vigyázzunk? Ne fenyegessen! Szemtelen!) Engem nem fognak megfélemlíteni. (Erdélyi Aladár: De minket sem!) Én nem fogok megijedni és megmondom... (Folytonos nagy zaj! — Az elnöki villamosasengŐ megszólal. — Esztergályos János (báró Ürbán Gáspár felé): Mit akar maga notórius zsebkendő fogyasztó? Mit lármázik — Jánossy Gábor: Micsoda hang ez? Állandóan másnak a becsületében gázolnak! — Esztergályos János: Nincs joguk terrorizálni, becstelen mandátummal jöttek ide! — Állandó nagy zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Folytonos zaj.) A jobboldalt is kérem, őrizze meg nyugalmát! Peyer Károly: Erdélyi képviselő úrnak tartozom egy válasszal. Erdélyi képviselő úr a múlt héten valamelyik ülésen egy közbeszólás formájában ideszólt ezekhez a padokhoz, hogy itt ülnek az amnesztiások. (Erdélyi Aladár: Először is: nem azt mondtam, hanem hjgy önök követeltek mindig amnesztiát!) Megnéztem a naplót. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Azt mondta: itt ülnek az amnesztiások! A naplóban van. (Erdélyi Aladár: Nem azt mondtam, akármi van benne!) Elnök: Erdélyi képviselő urat kérem, maradjon csendben! Peyer Károly: A naplóban ez van! E.ít mondta a képviselő úr; magam hallottam! (Erdélyi Aladár: ön azt nem hallhatta!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék személyeskedni ! Peyer Károly: Bocsánatot kérek, én válaszolok egy közbeszólásra. (Esztergályos János: Krakélereskednek velünk! Tűrhető ez? Erdélyi a főkrakéler!) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr. (Esztergályos János (Erdélyi Aladár felé): Menjen és foglalja el az egyetemi széket!) Peyer Károly: A képviselő úrnak ez a kijelentése bizonyos mértékig helytálló, mert tényleg vannak vagy voltak itt a mi képviselőtársaink között olyanok, akikre az idő21*
