Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

140 Az országgyűlés képviselőházának 32. . ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. galom helyett arra helyeznének az iskolákban fősúlyt, hogy arra neveljék a gyermekeket, hogy nézze meg a gyerek, rajta van-e azon a gyártmányon, amelyet vesz, hogy magyar gyártmány, mint ahogyan az angol megnézi, hogy van-e az árún angol gyártmányú védjegy, és hiába adnak neki német vagy egyéb cikket, azt nem vásárolja meg, még akkor sem, ha olcsóbb, vagy legalább is ritkábban vásárolja meg*. Lehet, hogy legújabban ebben a tekintetben is történtek bizonyos változások, és éppen ezek a változások kényszerítették rá az angol kormányt arra, hogy a védvámos rendszerre térjen át és ilyen módon próbálja az angol ipar védelmét keresztülvinni. (Zaj.) Le kell vonni az ország mai helyzetének a konzekvenciáját a tisztviselőkérdésben is. 1913-ban az I—

XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselője volt Magyarországnak 28.252, ma Magyary kormánybiztos kimutatása szerint van 31.832 állami tisztviselő

1

. Ha ehhez hozzávesszük az őrszemélyzetet, a kezelőket, az altiszteket és egyebeket, van 77.000, a megyékkel és városokkal együtt 138.573. Ezt nem lehet birni. Üjra azt mondom tehát, hogy itt nem 100 milliót kell a költségvetésben megtakarítani, ami már most megtörtént, nem azt mondom, hogy itt 10%-ot kell a tisztviselők fizetéséből leszállítani, mert azzal valamennyit. szegénnyé tesszük és elnyomorítjuk. Ezzel a probléma nincs 'megoldva. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Sok a tisztviselő, az ország ezt nem bírja el, programmot kell tehát kidolgozni, hogy mi történjék ezekkel az emberekkel, hová menjenek. S ezt nem lehet másként megoldani, imint csak földbirtoikreformmal. Ezt a problémát csak egészséges földbirtokreformmal lehet megoldani. Akinek paraszti a származása és aki itt van a városiban alkalmazva, szívesen megy vissza 35, vagy 40 éves korában földet művelni, mert hiszen .azért jött a városba rendőrnek, postásnak, villamoskalauznak, hogy összespóroljon magának 10 hold földre valót és 50, vagy 60 éves korában érje el azt, amit másképpen nem tudott elérni. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget.) Ismétlem, ezt a kérdést csak földbirtokreformmal lehet megoldani. (Ügy van! a baloldalon.) Ha idő állna rendelkezésemre, akkor ezt ki is tudnám fejteni. Nekem alkalmam volt véleményemet e tekintetben már más testületben is igen részletesen elmondani. Csak pár számot akarok itt elmondani, hogy mi történik itt .az aktagyártást illetőleg. Mert ez a bürokrácia, amely itt ül az ország nyakán, és rosszul szolgálja ki ezt az országot, nem érzi azt, hogy ő van itt az állampolgárok kedvéért, hanem úgy állítja »be a dolgot, hogy az állampolgárok vannak itt az ő kedvéért. (Zaj.) Ezt érzi az ember, ha elmegy a postára, vagy az adóhivatalba, vagy bármely hivatalba, olyan fölényesen kezeUk az embert, hogy az egyenesen szokatlan és kirívó. Aki a külföldön járt és ott mint idegen állampolgár valamelyik állami tisztviselővel érintkezett, tudja csak megkülönböztetni azt a bánásmódot, amelyben az embernek a külföldön, mint magyar embernek része van, attól a bánásmódtól, amelyet akkor tapasztal, ha^ itt Magyarországon egy szolgabíró elé kell állania valamilyen ügyben. (Lázár Miklós: Ellenzékinek ! — Zaj. — Elnök csenget.) — Mit csinálnak ezek az urak, akik ilven sokan vannak

1

? A belügyben volt 1913^ban 254.000 akta, 1929-iben a Kis-Magyarországon volt 286.000 akta. (Szűcs István: Optálások, meg minden!) Majd leszek bátor rámutatni, hogy ott már szerol sem tudunk sohasem belenyugodni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez nem új álláspont, ezt nagyon sokszor hangoztattuk itt. (Friedrich István: Tizenkét év óta! — Jánossy Gábor: Nem is tehet magyar ember másképpen!) Mi sohasem ismerünk el fegyverek, szuronyok által diktált békét. Ez a szociáldemokrata álláspont. (Helyeslés jobbfelől.) De ez nem lehet jogcím arra, hogy most azt mondjuk, hogy most .minden maradjon úgy és most mi ideülhetünk a sarokba, sírhatunk és nem tehetünk mást, minthogy keseregjünk. Nekünk élnünk kel! és élnünk muszáj. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) De ha élnünk kell és élnünk muszáj, és tisztában vagyunk azzal, hogy ennek az igazságtalanságnak megváltoztatására a közeljövőben semmi kilátásunk sincs, mi a teendőnk? Ezzel ugyanis mégis csak tisztában kell lennünk, mert hiszen Németország sem tudja a danzigi korridor ügyét megváltoztatni (Felkiáltások balfelől: Ma!) ma, pedig sokkal nagyobb igazságtalanság az Németország szempontjából (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem tudja ezeket a problémákat felvetni, mert — sajnos — az egész világon még mindig anynyira uralja a győző nacionalizmus a helyzetet, hogy semmi kilátás sincsen rá, hogy ha ezek a kérdések fel is vetődnek egy nemzetközi fórumon, azok olyan módon intéződjenek el, ahogyan azt Magyarország érdekei megkívánják. Be kell tehát rendezkednünk annak megfelelően, ami ma van. Ha pedig így kell berendezkednünk, akkor le kell vonnunk ennek minden konzekvenciáját, minden oldalon és minden vonatkozásban: Magyarország egész politikai és gazdasági berendezését meg kell változtatnunk és a meglévő területhez kell alkalmaznunk. Én elismerem azt, hogy Magyarország agrárállam, és szükség is van arra, hogy az maradjon, de viszont végzetes hiba volna erre az álláspontra helyezkedve most azt mondani, hogy iparra pedig nincsen szükségünk. (Felkiáltások jobbfelől: Ezt senki sem mondja! — Erdélyi Aladár: Ilyent még Magyarországon okos ember nem mondott!) Nem mindig az történik, amit az okos emberek mondanak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Sándor Pál: Sőt ellenkezőleg!) Végzetes hiba volna, azért, mert mi rá akarjuk erőszakolni a csehekre lisztünket és borunkat, most azt mondani, hogy textiliparunkat pedig szüntessük meg, (Erdélyi Aladár; Nem akarja ezt senki!) Nekünk át kell térnünk mezőgazdasági téren is olyan cikkek termelésére, amelyeket vagy^ a belföldi fogyasztópiacon, vagy a külföldön értékesíteni tudunk. (Erdélyi Aladár: Ilyen tanácsokat ad? Ezen már régen túl vagyunk! — Zaj.) Az Angliába irányuló kivitelünk nehézségeiről is nagyon sokat lehetne beszélni. A legutóbbi hetekben itt a Házban is, amikor az angol választásokról volt szó, szinte gunyorosan kiáltotta át egyik-másik képviselő, hogy a munkáspárt megbukott Angliában, és a konzervatív párt győzött. Az a nagy győzelem Magyarországnak egyelőre azt hozta, hogy eddig a pulykát be lehetett vinni Angliába 'mindkét lábhal, a jövőben a konzervatív párt az egyik lábát le akarja vágni a pulykának. Űgy látszik, odaát ennek örültek. Pedig Magyarország szempontjából nem nagyon kívánatosak az egylábú pulykák, mert aki ismeri az angol viszonyokat, az tudja, hogy az angol embert már születésétől fogva arra nevelik, hogy elsősorban is angol árut vegyen, és nagyon kívánatos volna, ha nálunk a sok levente- és egyéb moz-