Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. 139 földön felőröltettük. volna s az éhező városi és falusi lakosságnak táplálékul adtuk volna oda, (Erdélyi Aladár: Ebben igaza van! Es a kukoricát háromszoros áron hozzuk he!) Tetszett volna itt lenni, t. képviselőtársam, erről beszéltem az előbb. Azok az akciók, amelyek előttünk voltak, kiegészítik azt ,a rendszert, amely itt a múltban úzus volt, és amely rendszer ellen a leghatározottabban állást kell foglalnunk. Az a titokzatosság, amellyel az állam ügyeit intézik, — és nem kis ügyeket — ez az, ami a közéletben a legsúlyosabban kifogásolható. A mai kapitalisztikus termelési rendben súlyos változások és összeroppanások történtek nemcsak nálunk, hanem a külföldön is. Itt van a német nagybankok összeomlása, meg egyéb dolgok, így például az osztrák Creditanstalt-naü és az amerikai pénzintézeteknek összeomlása, ez mind a nagy nyilvánosság előtt játszódik le és senkinek nincs és

# nem is lehet oka titkolódzni. Ausztriában is súlyos válságot idézett elő a Creditanstalt összeomlása, de senkinek nem jutott volna eszébe és nem^ is merte volna senki a Creditanstalt szanálásának ügyét elvonni a nagy nyilvánosság elől, hanem ezt az ügyet a nagy^ nyilvánosság előtt tárgyalták, megvitatták és megmagyarázták a tényállást. Éppen Bauer Ottó, az osztrák szociáldemokratapárt vezére mondotta legutóbb a szociáldemokrata kongresszuson Grácban, hogy igenis kénytelenek voltak hozzájárulni hizonyos intézkedésekhez, mert amennyiben a szociáldemokratapárt nem járult volna hozzá ezekhez, — pedig meg lett volna az eszköz arra, hogy ezeket megakadályozzák — egy inflációt idézett volna elő, amely azt eredményezte volna, hogy a munkások és az alkalmazottak sokkal kevesebb értékű pénzben kapták volna meg a fizetésüket. Nincs tehát semmi ok arra, hogy ilyen dolgot elvonjanak a nyilvánosság elől. Azt kell azonban látnunk, hogy például egy Bécsben megjelenő lap nagy, hosszú cikkben foglalkozik a magyar Hitelbank ügyével. Azt hiszem, nem ártok senkinek, ha, erről az ügyről beszélek, hiszen éppen eleget beszélnek erről amúgy is. (Egy hang a baloldalon: Mikor jelent meg az a cikk?) November 8-án, tehát ennek a lapnak -már régebbi számában. Erről az ügyről ma még itt semmi tekintetben sem vagyunk tájékoztatva. Itt ebben ia lapban azt mondják, hogy az osztrák Kreditanstalt bukásával kapcsolatosan 450.000 darab részvényt áttoltak a Magyar Altalános Hitelbankhoz, amely kénytelen volt ezt ötven pengős áron felvenni és ezáltal 23—25 millióig terjedőleg immobilizálta magát, miután azonban a Hitelbanknak nagy összegű követelése volt az állammal szemben, ezért a Hitelbank az államhoz fordult és az állam a lap közlése szerint először 250.000 részvényt vett át, a másik 250.000 részvényre vonatkozólag pedig fenntartotta a maga elsőbbségi jogát, illetőleg vétel jogát és» erre adott iá Hitelbanknak 28 millió pengőt. (Gr. Sigray Antal: A Pénzintézeti Központ?) Igen. a Pénzintézeti Központ adott 28 millió pengőt. Ha igazez a hír, akkor joggal kell felvetnem a kérdést, miért nem kerül ide a Ház elé egy ilyen nagyarányú pénzügyi művelet? Sokkal lényegtelenebb r

kérdésekben, amelyek pénzügyileg kevésbbé bírnak jelentőséggel, kerültek az ügyek ide. Végeredményben nem lehet^ közömbös egy ^ilyen nagy pénzintézet szanálása. Ha állami érdek ez, akkor meg kell tenni, de viszont ha itt bizonyos pénzügyi és egyéb magánérdekek játszanak közre, iákkor fel kell vetnünk a kérdést az elsőbbség szemKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ. III. pontjából, r hogy a pénzintézet bukjon-e meg mint magánérdekeltség, vagy pedig az állam mint összesség hozzon ilyen nagy áldozatot egy pénzintézet kedvéért. Ez az, amit el kell bírálni. En nem akarok erről az egész kérdésről most véleményt mondani, hiszen csak fél óra áll rendelkezésemre, és ez az idő nem is elégséges ahhoz, hogy részletesen lehessen valamely kérdéssel foglalkozni. En csak rámutatok larra, hogy az a titokzatosság, amellyel ezt a kérdést, sőt nemcsak ezt, hanem sok egyéb kérdést is kezelnek nálunk, váltotta ki azt a nagyarányú bizalmatlanságot az ország intézőivel szemben. Elismerem, keletkeztek itt olyan legendák, taimelyek, ha kellő időben tájékoztatták volna a Házat és a közvéleményt a nyilvánosság előtt, talán nem keltek volna szárnyra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarországnak ma a külföldön egyéb bajok mellett az a nagy haja ié van, hogy Magyarország elvesztette pénzügyi hitelét, a bizalom elveszett Magyarország irtánt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Dehogy veszett el!), aminek egyik fő oka az a nagy titkolódzás, amellyel itt az ügyeket kezelik. A Danat-bank szanálásáról és a többi bank szanálásáról is a nagy nyilvánosság előtt tárgyaltak. A Kreditanstaltról törvényt hoztak. (Erdélyi Aladár: Es ta vezetőket becsukták!) Itt nem fognak senkit sem becsukni ezért, legyen nyugodt a képviselő úr, itt legfeljebb kormányfőtanácsosi címet adnak az illetőnek. (Sándor Pál: A demokrácia télies hiánya! — Zaj.) Ez a titokzatos és ez a diktatórikus intézkedés gazdasági téren -mindenütt megboszszulja magát. Bethlen volt miniszterelnök úr hányszor intett le fölényesen mindenkit az ellenzéki oldalról, amikor rámutattunk arra a mérhetetlen pazarlásra, amely az országban folyik, amikor rámutattunk arra, hogy az ország nem bírja el ezeket a nyugdíjterheket. egy nyolcmilliós Magyarország nem bír el 220 m egynéhány millió nyugdíjat. Amikor a régi Nagy-Magyarország 21 millió lakosával — ha jól emlékszem — csak 41 és néhány millió nyugdíjat fizetett, honnan bírjuk mi fizetni azt a 160 millió pluszt, amely most itt van"? Ezek azok a kérdések, amelyek bennünket a múltban teljes okkal és^ joggal bizalmatlanná tettek a kormány iránt, és ez a bizalmatlanságunk csak indokolva van azzal, ami az utóbbi időkben bekövetkezett. Naeyon szomorú elégtétel ez, méltóztassanak elhinni, mi fájlaljuk legjobban, hogy Magyarország idejutott, mert az a véleményünk, hogy Magyarországnak nem kellett volna idejutnia. En ugyanis nem osztom .azt, amit itt egyesek ;- mondanak, hogy ' azért, mert a trianoni határok így meg úgy állapíttattak meg, Magyarország életképtelen. Egy országra, amelynek megvan az ennivalója, amely .megtermi mindazt, amire szüksége van e tekintetben (Friedrich István: Es muszáj élni!) egyenesen gyávaság azt mondani, hoa-y az életképtelen. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak á kért meghosszabbítást megadni? (laenl) A Ház a kért meghoszszabbítást megadja. Peyer Károly: fin hangsúlyozni tartozom azt. hogy nekünk is megvan a békeiserződés ellen a magunk álláspontja,. Nem egyszer fejtettük ki azt, hogy a békeszerződést igazságtalannak tartjuk és abba a magunk ré21