Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-28
Az országgyűlés képviselőházának 28. ü\ óvatos üzletembereknek, akik évtizedeken keresztül exportáltak fát Magyarországba, ez aggályos és gyanús volt. A magyar kormány tényezőinek nem volt aggályos, nem volt gyanús, ők semmiféle kivetendőt ebben nem találtak, ők az egész dolgot anélkül, hogy erről bárki tudott volna, legkevésbbé a parlament, megcsinálják, nyélbeütik, szorgalmazzák, a tárgyalásokat úgy viszik, hogy másképpen, mint a privilegizált részvénytársaságon keresztül az importot lebonyolítani nem lehet és itt van előttünk a kartelitörvény érvényességének nem tudom hányadik hónapjában vagy esztendejében egy második, vagy nem tudom (hányadik számú állami kezeléssel létrejött kartell. (Esztergályos János: Mi a magyar neve Rottmanéknák? — Kun Béla: Miért van akkor kartelitörvény, ha így gazd átkodnak ! —.: Zaj.) Igen t. Képviselőház! Mi szociáldemokraták hívei vagyunk f annak, hogy a termelés észszerűvé tétessék és kogy az észszerűvé tett termelés valamelyes szervezettségben jelentkezzék, de nem vagyunk hívei annak, hogy ha már ez a rendszer, és legkevésbé a Magyarországon uralkodó kormányzat a termelés terén nem tud produkálni semmiféle pozitív lépést, nem vagyunk hívei a fogyasztók tönkretételének, a fogyasztók megnyomorításának, és annak, hogy ahelyett hogy a termelés észszerűségére törekednének, észszerűtlen móddal agyonütik a fogyasztást. Tisztelettel kérek ebben az ügyben megfelelő választ és megnyugtatást és a magyar fogyasztóközönség nevében azt, hogy hagyják őket békén s ne találjanak ki mindig újabb és újabb dolgokat a megnyomorításukra, mert ez a fogyasztás máris amúgy is összeroppant, alig vánszorog és az állami apparátusnak nem lehet hivatása az, hogy ezt a vánszorgó fogyasztást teljesen agyonüsse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A Magyar Fabehozatali Részvénytársaság ügyében a tegnapi napon Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam egy interpellációt jegyzett be, ma pedig Kertész Miklós igen t. képviselőtársam napi- rend előtti felszólalásban foglalkozott ezzel a kérdéssel. T. képviselőtársam meglehetősen élénk színekkel festette alá ezt a kérdést.'. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy én száraz lényeket hozzak elő és felvilágosításul egypár olyan adattal szolgálhassak, amely talán más vonatkozásban fogja a kérdést megvilágítani. Mindenekélőtt méltóztassanak tudomásul venni, hogy sajnos. Magyarország tűzifatermelése a közismert szerencsétlen Itrianoni szerződés következtében, amely erdőterületeink legnagyobb vészét ugyebár elvette, nem képes fedezni az ország- tűzifaszükségletét, úgyhogy a tél erősségéhez képest 240—260-|280 ezer vagonra tehető az a szükséglet, amely\a tűzifaellátás tekintetében az ország lakosságának kielégítésére szükséges. Ezzel szemben nagy általánosságban .amagyar termelés körülbelül 160.000 vagon tűzifát tud produkálni, tehát körülbelül 100—120 ezer vágón tűzifa az, amit kénytelenek vagyunk külföldről behozni. Én nemi mondom, hogy nem volna meg a lehetősége annak, hogy egy-két esztendőn át talán a hazai termelés is képes volna a szükségletet fedezni, de csak rablógazdálkodással, amely gazdálkodásnak az volna az eredménye, hogy azután hosszú esztendőkön keresztül igenis nem ennyit, hanem tálán ennek íse 1931 november 26-én, csütörtökön. 5 a dupláját kellene behoznunk tűzifában. Én ezt azért Jiangsúlypzom t. Ház, mert amikor a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a kereskedelmi szerződésekben ilyen nagymenynyiségű tűzifának behozatalát biztosítsa, akkor ezzel igenis nagy szociális érdekeket szolgált a magyar erdőbirtokosok és erdőtermelők rovására. De mert átlátta a kormány azt a nagy szociális éredeket, | amely fűződik ahhoz, hogy & r kellő mennyiségű fa megfelelő módon biztosíttassák az országnak a tél előtt, azért kötöttük meg és r kötjük esetleg meg továbbmenőleg megállapodásainkat, kereskedelmi szerződéseinket, amelyeknek során kb. 100—120 ezer vágón tűzifa behozatala biztosíttat ott, \ illetve fog biztosíttatni. (Zaj.) Ez a kérdés adja meg ennek jelentőségét és ezért nem lehet ezt a kérdést abból a szempontból felfogni, hogy ez a tüzfiabehozatali részvénytársaság — ahogyan a képviselőtársam mondotta — csak egy zseniális fiatalember ötletéből született meg . Nem, képviselőtársam! A szükség hozta ezt létre, mert a magyar tűzifatermelés szempontjából és az árszabályozás szempontjából nem mindegy az, hogy az az importfa hol lesz elhelyezve, miként lesz elhelyezve. Hiszen, hogy csak egy krassz példát mondjak a t. Képviselőháznak, mondjuk, hogy .máról-holnapra idedobnak Budapestre kb. cseh| relációból 6—8000 vagon fát. Mi íesz ennek à következménye 1 ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Olcsóbb lesz a fa!) Lehet, hogy egy-két hétig leesik a tűzifa ára, de csak átmenetileg, hogy azután annál drágább legyen. Sem a fogyasztónak, sem a kereskedőnek, sem a termelőnek nem érdeke, hogy hullámzások bekövetkezzenek. (Kun Béla: Eszerint nem fog emelkedni az- ár? Tudja ezt garantálni a miniszter úr? — Elnök csenget.) Tehát nemcsak a tűzifatermelés érdekében, nemcsak| az árszabályozás érdekében, hanem az egész kérdés lebonyolításához szükséges tőkeszükséglet érdekében is nem lehetett kifogása a kormánynak az ellen, hogy alakuljon egy olyan részvénytársaság, amely egy kézbe fogja össze ennek a kérdésnek intézését (Kun Béla: Es mi a garancia, hogy nem fognak emelkedni^ az árak? — Elnök csenget.) és amely részvénytársaságban úgy| a földmívelésügyi miniszternek, mint a kereskedelmi miniszternek megfelelő befolyás biztosíttatik olyan értelemben, hogy úgy az elosztásra, mint az irányításra (Kun Béla: Es az árra?) mint a tűzifa árára vonatkozólag is, igen 4 képviselőtársam, kellő befolyásunk legyen. Es hogy mennyire gondoskodott a kormány erről ebben a megállapodásban, f legyen szabad errevonatkozólag a t. Képviselőháznak bejelentenem, hogy az alakított/felügyelőbizottságban benne vannak a kereskedelemügyi miniszter és a földmívelésügyi miniszter kiküldöttei és a két miniszteri kiküldött egyhangú megegyezése alapján abban a pillanatban, amint ennek a »részvénytársaságnak működése nem felel meg a közérdeknek, módunkban van minden kártérítés nélküLfaz összes igények megszüntetésével felborítani az egész megállapodást. (Helyeslés .jobbfelöl.) En azt hiszem, hogy azokat az érdekeket, amelyeket igen t, -képviselőtársam felvetett, éppen ezzel a megállapodással szolgáljuk, mert igenis így módunkban van az árszabályozás tekintetébenf is egy kontrollt gyakorolni és egyenesen avval az utasítással vannak az embereink oda kiküldve, hogy ezt a szempontot mérlegeljék. Ez az egyedüli módja annak, hogy betekintést nyerjenek a két minisztérium kiküldött közegei mindazokba a szanitásokba, amelyek itt felmerülnek és j ezek-