Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1931 november 26-án, csütörtökön. tásba. Elég lesz nektek a 25 aranykoronás vám, én majd^ csinálok olyan monopóliumos részvénytársaságot — itt van a kezemben már az állami támogatás —y én majd csinálok egy olyan tűzifabehozatali részvénytársaságot, ahol olyan extra védelemben részesültök, amelyik bőven felér a most elszenvedett vámengedméhnyel, tehát ne akadékoskodjatok.» Hatásos az érvelése a zseniális fiatalembernek és a kormánytényezők hajlanak a szavára. A csehekhez is elmegy és azt mondja: «Urak! En keresztülvittem, hogy redukálódik a vám 35-ről 25-re. Keresztülvittem és ezenkivül még azt is« ajánlom önöknek, hogy a vezetésem alatt létrejött szindikátus át fogja venni az egész cseh termelést és biztosít önöknek megfelelő árat.» Ennyi zsenialitás mindenesetre megérdemelné, hogy legalább is külügyi igazgatásunkban — ott pl. nagyon elkelne — ilyen diplomáciai képességekkel ibíró fiatalember megfelelő posztra állíttassék. De a zseniális fiatalember nem egészen önzetlen. Kérnék tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Kertész Miklós: A zseniális fiatalember azonban —, ismétlem, — nem egészen önzetlenül csinálja mindezt azok a pozitív és még inkább azok a latens haszonlehetőségek, amelyek itt kinálkoznak és amelyekre voltaim bátor már az imént rámutatni, bőséges kárpótlást nyújtanak mindazokért a fáradságokért és mindazokért a szellemi erőfeszítésekért, amelyeket ez a zseniális fiatalember itt Lillafüreden és egyebütt nem eredménytelenül produkált. De nézzük meg, hogyan alakult eddig a magyar fapiacon a faimport lebonyolítása és vájjon ez a kezdeményezés milyen terheket és milyen veszélyeket jelent a fogyasztásra nézve. Az importáru értékesítésének három módja van. A külföldi termelő szervezetet tárt fenn itt Magyarországon, Budapesten, amit annál is inkább módja van megtenni, mert hiszen ez még a régi Nagy-Magyarország idejéből megmaradt, kiépített, jól funkcionáló, a nagy erdélyi és a felvidéki erdőkitermelőknek több itteni expozitúrája. Ezeket nem lehet csak úgy egyszerűen sundán-bundán külföldieknek tekinteni csak azért, mert az országot szétdarabolták. Ez a kiépített apparátus végezte a szétosztás munkáját részben a saját eszközeivel, részben megbízott ügynökökkel és a magyar tarifanagykereskedelem, bekapcsolásával. A döntő tényező és a döntő momentum mindvégig az volt, hogy az így megállapított egységárból a fa eladásával nagyban és kicsinyben foglalkozók engedményt, rabatot kapnak a külföldi importőr és nem a magyar fogyasztó zsebéből és a lényeg itt ez az engedmény. Ez a kereseti lehetőség 3 és 10 pengő között mozgott 10 tonnás vagononként és igen boldog volt az a tűzifanagykereskedő vagy nagy importcég, aki ezt megkereshette. A monopólium nem rabatot jelent a közvetítő részére. A külföldi exportőr zsebéből, ez felárat jelent a magyar fogyasztó zsebéből a monopólium-tulajdonos részére. Ez a döntő különbség itt, igen t. Ház, és azok az urak, akik itt hármas egységben találkoznak, (Kun Béla: A legnagyobb gyalázatosság!) ennek a különbségnek revén alcarnak most profitálni és e mögé szövik azután a közérdekűségnek színes köntösét, ami, úgylátszik, megtéveszti az illetékes kormánytényezőket. Az imént az elmúlt napokban igen szellemesen aposztrofálta Eber képviselőtársunk azt a gazdaságpolitikát, amely az exportot pönáléval sújtja, az importot pedig prémiummal jutalmazza. Ez más területen ugyanaz, mert ez a belföldi fogyasztó büntetése a külföldi faeladó, a külföldi import javára. Van azután egy további kérdés is: mi lesz a magyar paraszttal, aki mégiscsak sok tűzifát fogyaszt, a munkással, a kisemberrel, mindazokkal, akiknek itt a tűzifaellátásáról van szó? Nem lehet vitás és kétes az, hogy a belföldi ár, amely a hathatós vámvédelem folytán eddig is szédületes haszonlehetőséghez jutott, most az állami beavatkozás folytán a külföldi árhoz hozzá fog igazodni.- Tehát az egész vonalon, pláne a verseny kikapcsolásával olyan árszint jön létre, hogy arról fog koldulni mindenki, aki a hideg tél ellen tűzifával lesz kénytelen védekezni. Azt lehetne mondani, hogy itt valutáris szempontok játszanak közre. Nem tudok ilyen valutáris szempontokról. Kontingentálva van a kereskedelmi szerződésekben a behozható fa mennyisége. Hogy ezt az eddig szokott úton importálják-e, vagy egy monopólisztikus részvénytársaság útján, ez lehet fontos a monopólisztikus részvénytársaságnak az ő extra profitja szempontjából, de valutáris szempontból, nemzetgazdasági szempontból ez az-* után igazán közömbös. A devizanehézségekre se méltóztassék itt hivatkozni. De ha mégis vannak devizanehézségek, akkor sem lehet ez menlevél arra, hogy az állami bürokrácia a maga gazdaságpolitikai tájékozatlanságában összeszövetkezzék haszonra és a profitra éhes kéteshírű üzletemberekkel és azután együttesen osztozkodjanak, azt mondhatnám, a magyar fogyasztó bőrére. Nézzék meg az urak, hogyan csinálták a csehek. A csehek most ezzel kapcsolatosan átvesznek megfelelő mennyiségű magyar ser- test, Talán csináltak magyar mintára à la Rottmann egy sertésszétosztó monopóliumot Csehországban? Eszükben sem volt. Faexportjuknak, amely Magyarországra irányul, kontrollját a- kassai kereskedelmi és iparkamara rendelkezésése alá bocsátják, az megállapítja a kontingeseket és megcsinálja az elszámolást. Mennyivel egyszerűbb volna Magyarországon' egy parallel szervet, egy magyar sertéskiviteli központi irodácskát csinálni! A két szerv egymással kicseréli a feladóvevényeket, a vasúti fuvarlevelek alapján elszámol, egyszerű összeadási és kivonási művelet ez s ezzel a probléma el van intézve. Nincs szükség tehát arra, hogy itt most közbeékelődjék egy monopólszerü joggal felruházott olyan alakulat, egy olyan monopólszerü részvénytársaság, amely ezt a protekciót olyan láthatóan élvezi, hogy ez az állami támogatás tömöríti ezután kartellbe, szindikátusba még a roonán exportőröket is, úgyannyira, hogy először csak egy román kisebbség volt az, amely itt Rottmanékkal tárgyalni óhajtott, mert a régi komoly és előkelő cégek némi aggodalommal nézték a dolgot. Azonkivül abban is valamelyes nyugtalanító momentumot találtak, hogy ez az új alakulat nem a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank garanciáját hozta, mint ahogy ígérte és széltében-hosszában hirdette, hanem mindössze a Magyar Cseh Iparbank garanciáját. Azoknak a komoly és