Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

Az országgyűlés képviselőházának 31 reichisohe Tageszeitung ma vezércikkben emlékezik meg arról, hogy a volt miniszterelnök úr utazásának célja Ausztria jfe Magyarország gazdasági Összefogásának előkészítése. Ebből a célból megy Bécsen keresztül Párizsba, hogy Franciaországnak ebhez való hozzájárulását megszerezze. (Friedrich István: ö a legalkalmasabb ember erre, tényleg! — Jánossy Gábor: Ügy is van! — Friedrich István: A Gházi!) A fölött hiába vitatkoznám, hogy mennyi alapossággal bír ez a hír, de egy bizonyos, hogy a levegőben van ennek az osztráik-magyar gazdasági megértésnek kérdése, a levegőben van a Lajtán túl és a Lajtán innen, mert az élet, a gazdasági szükségesség odaát éppúgy, mint itt, de Csehszlovákiában éppen úgy, mint Jugoszláviában parancsolóan harsogja ennek a megértésnek szükségességét a vezető államférfiak fülébe. (Jánossy Gábor: Odaát nem hallják meg!) A t. fÖldmívelésügyi miniszter t úr utalt az osztrák-magyar kereskedelmi szerződésben bennünket ért csalódásra, de én, azt hiszem, ;

annak a ténynek, hogy az ehhez fűzött reménységek nem váltak valóra, bennünket ettől az összefogástól nem szabad elriasztania. Két oka volt annak, hogy az ehhez a szerződéshez fűzöttt remények nem válhattak valóra. Az egyik az, hogy az illető országoknak felvevőképessége a nyomorult gazdasági viszonyok folytán a minimumra csökkent, a másik, amely az előbb általam említett összefogás r mellett szól, az, hogy egészen más elbírálás alá esik, ha két ország a most kontemplált közös gazdasági összeműködést kívánja létrehozni, és más megítélés alá esik, amikor két ország olyan kereskedelmi szerződóst kö.t egymással, mint amilyet kötött Magyarország és Ausztria. (Erdélyi Aladár: most ise mtartja be!) Abban a pillanatban, amikor ez a két ország közös érdekeinek okos mérlegelésével meg tudja állapítani, hogy egymást, az egymás mezőgazdaságának és iparának jelentékenyebb sérelme nélkül ki tudja egészíteni, abban a pillanatban, amikor ennek az összefogásnak alapfeltételeit világosan és tárgyilagosan meg lehet állapítani, ez elől elzárkózni nem szabad. Ennek pedig két feltétele van. Az egyik Ausztria részéről az, hogy Ausztria mezőgazdasága az ő túlzott autarehikus követeléseiről és ábrándjairól mondjon le, (Jánossy Gábor: Semmeringi búza!) mert nem mondhatjuk és nem minősíthetjük másnak azt, amikor az osztrák agráriusok vezére az osztrák iparosok klubjában a legutóbbi napokban tartott magyar-osztrák értekezleten hivatkozott arra, hogy ez a megértés Magyarország és Ausztria közöttt csak úgy jöhet létre, ha Magyarország hajlandó respektálni az osztrák agrárizmusnak azt a törekvését, amelynél fogva már 800 méter magasságban is berendezkedett búzatermelésre. Ha Ausztria nem fogja megérteni, hogy az ilyen üvegházi termelésnek minősíthető termelés a mai öldöklő versenyben egyáltalában nem bír létjogosultsággal, (Ügy van! Ügy va!) jobbfelól.) akkor bevallom őszintén: egy osztrák

1

—magyar megértésnek nincsen lehetősége. De ha Ausztria az ő számtalan éhező szájának és nyomorgó emberének jólétét tartván szemelőtt, inkább ennek az ellátatlan lakosságnak a lehető legkedvezőbb tarifális- feltételek mellett a szomszédtól való ellátását előnyben részesíti a távolabbi országokból jövő gabonaellátással szemben, ha nagy zsírszükségletének fedezését a kvalitásban is elsőrendű magyar zsírral való fedezéssel kívánja biztosítani, akkor megtalálhatja a megértés útját és lehetőségét. . Ennek a megértésnek azonban van egy máülése 1931 december 2-án, szerdán. 119 sik feltétele is, és ez a két állam iparának egymással való megértése. S itt mindkét állam iparosaihoz kell szólanom, ' mindkettőéhez, mert mindkettőnek meg kell értenie, hogy erőszakolt módon a másik állam iparát nem szabad letörnie. A magyar ipari termelés sokkal józanabb alapon áll, semhogy szintén újabb üvegházi termelést akarna produkálni. A magyar ipar is megértette, hogy vannak olyan iparágak, amelyeket az utolsó tíz esztendőben nagy eredménnyel, hangsúlyozom, kvalitásbeli jelentékeny eredménnyel tudott előbbre vinni. Ausztria ezeknek letörését józan ésszel és méltányosan nem követheti, viszont Magyarország ipara sem kíyánja erőltetni azokat az iparágakat, amelyeknek egészséges feltételei egyfelől nincsenek meg idehaza, másfelől pedig, amelyeknek egészséges feltételeit egy évszázados kultúra Ausztriában már kiművelte. Ha az önmegtartóztai&s, ;

a bölcs megértés a két nemzet vezetőinek lelkében élni fog, akkor a legelső módja annak, hogy Közép-Európa széttépett gazdasági egységei egymásra találjanak, az osztrák és a magyar mezőgazdaság és ipar megértésében lesz fellelhető. Ennek a vitának folyamán a legtöbb szónok Széchenyire szeretett hivatkozni, ezen az oldalon és a túlsó oldalon is. Hadd hivatkozzam én is reá. ö azt írja naplójában, hogy a nemzetek olyanok, mint az egyének: társaséletre, együttműködésire kell törekedniök, különben elfonnyadnak, elpusztulnak, összezsugorodnak, ha ellenségektől körülvéve kell tovább élniök. Ez a meggondolás kell, hogy vezessen bennünket akkor is, amikor azt a vezető motívumot tartjuk szemünk előtt, hogy ebből a gazdasági nyomorúságból csak termelésünk egészséges fejlesztésével és termelt cikkeinknek minél^ szélesebb rádiusban való elhelyezési lehetőségével juthatunk ki. Ezt pedig csak akkor bírjuk elérni, ha olyan atmoszférát tudunk teremteni a körülöttünk levő országokban, amely atmoszféra lehetővé teszi gazdasági terményeink: elhelyezését. A jelentést nem veszem tudomásul. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, ennélfogva a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi^ ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 3-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsnk s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő két tárgy együttes vitájának folytatása. A napirendi indítványhoz szólásra jelentkezett? Petrovics György jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Igen fontos kérdést vagyok kénytelen szóvá tenni. A mai lápokban ugyanis megjelent egy tervezet, amely a ma érvényben levő nyugdíjak csökkentéséről szól. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül minden képviselőtársam kénytelen elismerni^ hogy ez a tervezet nagy nyugtalanságot — és tegyük hozzá, jogos nyugtalanságot — kelt az országban számos emberben, aki már azt hitte, hogy életét befejezte, élete munkáját megszolgálta, s aki joggal élt már abban a hitben, hogy sok esetben az ő egyetlen vagyonát képező nyugdíját, egyetlen tőketartalékát, melyet egy élet becsületes munkájával halmozott fel és gyüj-