Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

120 Az országgyűlés képviselőházának 31 tött össze magának, veszély többé nem fenyegetheti. Szeretnék ezzel a kérdéssel teljesen tárgyilagosan és azt mondhatnám, a szükséges komolysággal foglalkozni és azt a megfelelő erkölcsi megvilágításba helyezni, hogy alakuljon ki ebben a kérdésben is egy olyan pártközi konszenzus, amely ennek a kérdésnek helyes és megnyugtató megoldásához szükséges. r Mert méltóztassék elhinni, hogy ebben a kérdésben többségi határozattal megnyugtató eredményt produkálni nem lehet. Ha nem tudunk ebben a kérdésben egy kielégítő megegyezéshez jutni, nem fogunk ebben az országban ebben a kérdésben sohasem olyan atmoszférát találni, amely kielégítő vagy akárcsak elfogadható rendezése volna ennek a kérdésnek. ,Ezek a nyugdíjasok, akiknek a megrövidítéséről most egy tervezet jelent meg, nemcsak, hogy megszolgálták már a nyugdíjat, s itt nemcsak arról van szó, hogy egy már befejezett kétoldalú szerződés van az állam és a közalkalmazottak között, egy, az alkalmazásba vételkor létesült — ismétlem — kétoldalú szerződés, ahol az egyik fél már bevégezte a teljesítést, a másik fél által pedig a saját kötelezettsége ;. és teljesítése egyoldalúan nem korlátozható és nem csökkenthető — ez nyilvánvalóan így áll — ellenben arra is rá kell mutatnom, hogy ezeknek a nyugdíjasoknak igen jelentékeny része effektív pénzben, sok esetben arany koronákban és^ jó pengőkben befizette ,

: már azt a hozzájárulást, amelynek tulajdonképpen csak a visszafizetését képezi a nyugdíj. Semmi körülmények között sem fogható fel azonban az^ a nyugdíj úgy, hogy az egyoldalú elhatározással bármikor csökkenthető vagy elvonható volna. (Fábián Béla: Tíz éven keresztül elvették a pénzüket! — Gáspárdy Elemér: A fővárosnál van 33.000 pengő nyugdíj is! Arányosítani kell a nyugdíjakat! — Zaj") Ebben igaza van, igen t. képviselőtársam, én magam sem tudom semmi körülmények között sem helyeselni ezeket a különféle nvugdíjkategóriákat és az új és a régi nyugdíjasok között fennálló teljesen érthetetlen, hogy azt ne mondjam, erkölcstelen megkülönböztetést, (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) mert ugyanazért a szolgálatért az állam csak egyféleképpen adhat illetményeket is és nyugdíjat is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) S hogy itt^ egy egyenlősítést, egy egyforma, igazságos és tisztességes rendezést kell bevezetni, ehhez kétség nem fér. (Ügy van! Ügy van!) De nem lehet ezt a nyugdíjaknak egy általános lecsökkenéséyel elintézni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hanem csupán a kérdésnek méltányos és^ észszerű rendezésével. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. -~ Zaj.) Méltóztassék megengedni, ^ hogy itt hivatkozzam arra, hogy ez a kérdés körülbelül egy fél évvel ezelőtt az angol alsóházban is szerepelt. Az angol költségvetés is erősen deficites volt, az angol állam is kénytelen volt a költségvetésben számos ponton csökkentéseket eszközölni és kénytelen volt egyúttal a jövedelmek fokozásáról is gondoskodni. .Ekkor felmerült Angliában is a gondolat, hogy az ott is rendkívül terhes nyugdíjakhoz hozzá kell-e nyúlni. MacDoiiald miniszterelnök ebben a kérdésben álláspontját abban szögezte le, hogy az angol felfogással összeegyeztethetetlen volna az, hogy egy teljesített szolgálat ellenértékét utólag a még adós fél egyoldalú. ülése 1931 december 2-án, szerdán. lag leszállíthassa. Ha a magyar állam a jövőben csökkenteni akarja a nyugdíjakat, ám métóztassék pro futuro, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a most alkalmazandó tisztviselőknél, a jövőben felveendő tisztviselőknél, kvázi, a szolgálati szerződés feltételeként alacsonyabb nyugdíjakat megállapítani, de teljesített szolgálatok ellenértékét egyoldalúlag korlátozni, vagy leszállítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!

r — Fábián Béla: A kettős fizetésekhez hozzá nem nyúlnak, de ;a nyugdíjasoktól elveszik az 5 pengőt!) En nem fogadhatom el azt az érvet, hogy itt a végszükség esete áll már fenn és hogy a végszükség kényszeríti a kormányt ennek a drákói és feltétlenül, minden körülmények között igazságtalan rendelkezésnek a beterjesztésére. Mert nézzünk csak körül itt önmagunk között, vagy szanaszéjjel az országban! Amikor a gazdag Amerikában, a jómódú, nagyjövedelmű és közterhekkel alig sújtott Egyeisült Államokban, ahol ' a nemzeti jövedelemnek csak 4%-a megy el közterhekre, nem úgy, mint itt Magyarországon, ahol a nemzeti jövedelem 50%-a megy el azokra, mégis és talán éppen ezért törvénybe van foglalva az az elv, hogy közpénztárból senki kétféle címen fizetést nem húzhat, (Felkiáltások a baloldalon: Természetes! — Fábián Béla: Nálunk is danolják évek óta^hogy nem!) akkor szabad-e nálunk a nyugdíjakhoz hozzányúlni addig, amíg kétszeres, háromszoros, négyszeres fizetéseket húznak számosan itt a Házban is és a Házon kívül is, közpénztárakból? (Tetszés a baloldalon.) Lehet-e addig végveszedelemről beszélni, amíg az ember azt látja, hogy számos ember, számos képviselő, számos befolyásos egyén, de még számos kisexisztencia is az álláshalmozásoknak, vagy legalább is a fizetéshalmozásoknak ma rendkívül szokásos és elharapódzott hibájába esik bele? (Fábián Béla: Már rég a temetőben fogunk feküdni, de ezek imég mindig meglesznek! — Mojzes János: Benne marad a programúiban! — Derültség a baloldalon.) Tegyünk azonban különbséget más tekintetben is. Méltóztassanak megengedni, hogy itt megint Anglia példájára hivatkozzam, ahol a nyugdíjba beleszámít mindenféle egyéb jövedelem, amelyet valaki a maga munkája után másfelől húz. En nem hiszem, hogy Teleszky Jánosnak van olyan szüksége arra a miniszteri nyugdíjra, mint annak a nyugalmazott járásbírónak a nyugdíjára. (Üy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon. — Mojzes János: Még egypár van! — Hegymegi Kiss Pál (a jobboldal felé): Teleszky tisztelői tapsolnak!) Ha az Amerikában^ törvénybe iktatott rendelkezést és az Angliában a nyugdíjakra vonatkozólag éryényben levő rendelkezést előzetesen ez a Képviselőház, vagy akár a 33-as bizottság már megvalósította, csak akkor következik el az ideje annak, hogy ez a Ház teljes erkölcsi jogosultsággal gondolkozhatik azon, ha szükség van még további redukciókra, hogy esetleg még a nyugdíjakhoz is hozzányúlj on- e, vagy nem. (Ügy van! Üpy van! balfelől.) De amíg ez a helyzet nem következik be, semmi körülmények közt sem szabad a magyar közvéleménnyel, méa-pedig a magyar közvéleménynek, merem állítani, legbecsületesebb és leghazafiasabb részével szemben őt ex

1 szteuciájában megingató ilyen egyoldalú rendelkezésekhez hozzányúlni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen