Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

118 Az országgyűlés képviselőházának i Magyarországon és a termelés értékesítése problémájának megoldása az előbb felhozott nehézségek ellenére is, nem látszik sem ténybeli, sem pszichológiai okoknál fogva lehetetlennek. Óriási világválságban vagyunk és ezt a világválságot Anglia éppúgy megérzi, mint Jugoszlávia, a világ ipara éppúgy, mint mezőgazdasága. Ha nem fogjuk meg ezt a kérdést ma, amikor ez minden gazdasági és társadalmi osztálynak, minden nemzetnek és népnek a háború és a háború utáni viszonyok által teremtett ellenértékek '' ellenére, életkérdésévé vált, akkor elmulasztjuk a kellő pillanatot (Fábián Béla: Mindig el szoktuk mulasztani!) a gazdasági megértés útjának egyengetésére, mert ez a probléma nemcsak Angliát érdekli (Fábián Béla: Mindig nagyok voltunk az elmulasztásban!) és nemcsak a világhatalmakat, de bennünket is a legközelebbről érdekel és igen közelről érinti szomszédainkat, a Monarchiából kiszakadt úgynevezett utódállamokat. Ma már minden utódállamnak életkérdésévé vált szomszédjaihoz való gazdasági viszonyainak rendezése. Ez a kérdés a tárgyalási. termek homályából, a papirostervezgetésekből kilépett és gyomor- és életkérdéssé vált Kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatik a beszédidőnek negyedórával való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárul. (Peyer Károly: Próbálják nem megadni most! — Fábián Béla: Többségben vagyunk! — F. Szabó Géza: Meg is adtuk!) Csendet kérek! Beck Lajos: Ez a kérdés ma már nem az államok és nem az államkancelláriák kérdése, hanem az éhező népek és éhező szájak kérdése. (Ügy van! a Jobboldalon. — Fábián Béla: Csak a kancelláriák nem értik meg a szájakat!) Es így nyomul mindinkább előtérbe a mi számunkra m éppúgy, mint Csehszlovákia, Ausztria, Lengyelország és Jugoszlávia számára is az az életprobléma, hogy szomszédainkkal gazdaságilag igyekezzünk megértetni magunkat. (Eckhardt Tibor: Ügy van! Ez helyes! — Jánossy Gábor: Nem rajtunk múlik!) Ez nem jelenti egy pillanatra sem a Trianon által rajtunk esett óriási sérelem elfelejtését, (Ügy van! Ügy van!) ez nem jelenti egy pillanatra sem azt, hogy a magyar nemzet ezeréves jogairól egy jottányival is lemondott, (Ügy van! Ügy van!) de jelenti azt, hogy akkor, amikor mi élni akarunk s amikor mi jogainkat majdan érvényesíteni akarjuk, annak alapfeltételét kell biztosítani, hogy itt egy magyar nemzet, egy magyar nép életben maradjon, ezen a földön élni tudjon és az anyagi eszközök útján gyűjthessük számukra azokat az anyagi és erkölcsi erőket, amelyek Trianon reparálását majdan művelhetik. (Helyeslés.) Egyszóval a gazdasági békén keresztül kell a majdani politikai békét elérni. T. Képviselőház! Ez nem látszik olyan lehetetlennek, sőt valljuk be őszintén, nem is volt lehetetlen sok »zeniében sem talán, akik a békeszerződéseket megteremtették, hiszen a saint germaini' szerződés 222. § trianoni szerződés 205. $-a világosan utasítja Csehszlovákiát, Ausztriát és Magyarországot, hogy egy speciális gazdasági megegyezés útjait keresse, amikor egy különleges vámrendszer megalapozásáról, «pour établir un regime douanier special» beszél. Es hogy nem látták lehetetlennek és képtelennek, mutatja az, hogy ia háború befejeztével a vérgőzbén létesített béke1. ülése 1931 december 2-án

} szerdán. szerződések diktálása közben is Clemenceau és Lloyd George gondoltak arra, hogy az általuk darabokra tépett Közép-Európa darabjainak gazdasági összemüködése nélkül nem lesz lehetséges itt a rendet fenntartani. Mintha érezték volna, hogy a politikai békét itt majdan csak a gazdaságilag széttépett darabok újra való összeillesztése útján fogják művelhetni'. T. Képviselőház! Az ia tény, hogy ez a tíz esztendő bebizonyította, hogy a nagyhatalmak által létesített politikai egységek gazdaságilag életképtelennek bizonyultak, a nemzeteket ez alatt a tíz esztendő alatt arra sarkallta, hogy a megértés útját — legalább gazdaságilag — az utóbbi években keressék. (Erdélyi Aladár: Jó úton vannak.) Ezeknek az utaknak keresése az első konkrétebb indítvány felmerülésével — a német-osztrák Anschluss, a németosztrák összefogás gondolatára gondolok — nem volt a legszerencsésebb. Nem volt szerencsés azért, mert beleütközött egész gazdasági koncepciójával és be nem vallott politikai koncepciójával a francia világpolitika elgondolásába és ezáltal, mielőtt még megszületett volna, már halálra is volt ítélve. Mert azt ne felejtsük el, hogy itt gazdasági összefogás Közép-Európában, Franciaország politikai terveinek keresztezésével nem vihető keresztül. és csak egy olyan gazdasági összefogás számíthat a gyakorlati életben sikerre, amely Franciaország beleegyezését is meg tudja nyerni. (Peyer Károly: Es ajkkor mi lesz az olasz orientációval? — Friedrich István: Benne marad a programanban! — Derültség balfelŐl.) Az a programm, amely a német-osztrák megegyezés meghiúsulásával előtérbe nyomul, egy nagyobb Összefogás gondolatát vetette felszínre, a Csehszlovákiától Lengyelországig terjedő államok gazdasági összefogását. Ez ia terv, ha Franciaország tetszésével is találkozik, nem irányul határozottan Németország ellen. A gondolat maga és a keresztülvitele előzményekkel bir. A háború alatt a német birodalomnak és a monarchiának ilyen gazdasági összefogását próbálta a salzburgi klauzula megvalósítani és megpróbálta a legnagyobb kedvezmények elvét fenntartani úgy, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének respektálása mellett a preferenciális elbánást kívánta beiktatni. (Erdélyi Aladár: Nagyszerű!) A legnagyobb kedvezménynek két legnagyobb hiányát, a kölcsönösségnek hiányát és a jogoknak ellenérték nélkül való nyújtását kívánja ez az elgondolás kiküszöbölni és hogy maga a Népszövetség nem ellenezte, mutatja az a tény, hogy a balti államokat, Lettországot, Livlandot stb. összefoglalta egy olyan balti klauzula alatt ismert szerződésben, 'amely ezeknek az országoknak gazdasági csereforgalmában 50% kedvezményt biztosított egymásnak, sőt a búzára vontakozólag 75%-os kedvezményt. De, L Képviselőház, ha a mai sürgős és nehéz helyzetben egy m-inél^ hamarább testetöltő gondolatnak megvalósítására kell törekednünk és ennél a nagyobb, a monarchiából kitépett országoknak gazdasági összefogásánál szűkebb elgondolást gondolunk előbb megvalósíthatónak, akkor itt van előttünk az osztrák és magyar baráti összefogásnak kérdése. Ez a probléma éppen a imái napon aktualitást nyer azzal, hogy a ma reggel megjelent bécsi lapok hasábos cikkekben foglalkoznak Bethlen István gróf (bécsi és párizsi utazásával és az osztrák nemzeti szövetség lapja, a Deutschester-