Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. igen helyesen rá is tapintott — az átvezető útnak kijelölését kívánjuk és semmi egyebet. De ez még nem jelenti azt a politikát, amelyet ma látunk, hogy kapásból akarnak gazdasági politikát csinálni és egyik óráról a másikra, egyik napról a másikra kívánják a minden pillanatban felmerülő, pillanatnyilag aktuális kérdéseket apró orvosszerekkel orvosolni. (Jánossy Gábor: A helyzet is pillanatról • pillanatra változik!) • Nem akarok hosszabban kiterjeszkedni arra. melyek azok a gazdasági kérdések, amelyek elsősorban alkotják a má-nak gazdasági problémáit. De ahogy a földmívelésügyi miniszter úr tette a maga munkakörében, úgy elvárhatnók, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr is terjessze ide ait a politikát, (Helyeslés.) amely az ipar talpraállítására és megerősítésére és< a kereskedelemnek megsegítésére szolgál. A devizakérdés megoldása volt a homlokterében az egésznek, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) de e mellett a kereskedelmi árucserének, az országok egymásközötti árucseréjének égetően sürgős problémája, s annak a kérdésnek eldöntése, lehet-e devizák hiányában kompenzációs alapon keresni az egyes országok közötti árucsere sikeres lebonyolításának formáját a közvetlen közelben, annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a mai időkben az állam által vállalt garancia bekapcsolása nem könnyítené-e meg a megakadt árucserét, amely a magyar gazdasági élet egész vérkeringését leköti, azoknak a kérdéseknek bő vebb tárgyalása, amelyekre a földmívelés ügyi miniszter úr ráutalt, mint a gabonatermelés, a gyümölcstermelés fejlesztése, a lisztkeverés, a kemény búza problémája. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket jobb lett volna már ó^ekkel ezelőtt megfogni, mint most, amikor a földmívelésügyi miniszter úr kiállítja a szegénységi bizonyítványt saját volt kormányára és pártjára, mondván, hogy olyan mulasztásokat lesz kénytelen helyrehozni, amelyeket, ha egy évtizeddel előbb kezdték volna helyrehozni, Magyarország messzebb tartana, mint ahol. tart. Teleszky János az új adók behozatalának szükségességét három okkal indokolta meg. Ezektől az infláció elkerülését, a nyugodt jövő biztosítását és egy jövőbeli kölcsön előkészítését reméli. De nem gondolhatjuk, nem érezzük, nem tudjuk-e mindnyájan, hogy abban a pillanatban, amikor a magángazdaságot elerőtlenítjük újabb és újabb vérlecsapolásokkal, éppen az ellenkezőjét mozdítjuk elő annak, mint amire törekszünk, mert egy elgyengült társadalom képtelen arra, hogy bázisa legyen annak a bizalomnak és hitnek, amelyet a külföldön fel akarnánk ébreszteni. Ha össze akarnám foglalni az r elmúlt pénzügyi rezsim két legnagyobb hibáját, úgy azt abban foglalnám össze, hogy^ elsősorban az adómorált Magyarországon aláásta azzal, hogy amikor még lehetett volna adókat behajtani, azoknak behajtását egyáltalában meg sem kísérelte, másodsorban abban, hogy elkésett egy belső kölcsön felvételével. Ma is beszélünk, Kassay t. képviselőtársam is beszélt, egy belső kölcsön, mint ultima ratio szükségességéről és lehetőségéről. De be kell vallanunk őszintén és nyiltan, hogy ma már, mint ultima ratióhoz, ehhez folyamodni egy olyan nagy nemzeti áldozatkészségre való r felhívást jelent, amelynek eredménye semmiképpen sem lehet az, mint lett volna egy-két esztendővel ezelőtt. A népszövetségi tanácsadók ugyancsak erre jutottak'ki, a magyar magángazdaülése 1931 december 2-án, szerdán. 117 ság vérlecsapolását ajánlották adósságunk tőketörlesztése érdekében. Ezzel szemben kell azonban a magyar parlamentnek, a magyar sajtónak és a magyar közvéleménynek annyi erkölcsi bátorsággal bírnia, hogy kijelentse kifelé is, hogy a magyar állam ma nincs abban a helyzetben, hogy öngyilkosság nélkül ezeknek a kötelességeinek kifelé eleget tudjon tenni. Nem hivatkozom arra, hogy nagyobb nemzetek is megteszik ezt, csak arra gondolok, hogy amikor életről vagy halálról van szó, amikor arról van szó, hogy utolsó feltételét is elpusztítsam-e annak, hogy ez az ország gazdaságilag még talpraálljon-e, vagy pedig, hogy külföldi kamatszolgáltatásainak eleget tegyen, akkor az előbbit választom nem csupán a magam érdekében, de azoknak a külföldi hitelezőknek érdekében is, akik ha a mai kamatokért ezt az áldozatot megkövetelik az országtól, összes jövendőbeli várandóságaiknak alapját ingatják meg. T. Ház! Tovább megyek, én azt is állítom, hogy bűn volna ma egy újabb külföldi kölcsön felkínálását elfogadni csak azért, hogy ezzel külföldi kamatszolgáltatásainknak és tőketörlesztésünknek eleget tehessünk. Ma a külföldi kölcsönnek is csak egy jogosultsága van, az, ha ezt a megtespedt gazdasági életet új erőre tudja varázsolni és ha a termelésnek és a termelés értékesítésének útját tudja egyengetni. (Usetty Béla: Igaza van!) Ezek a külföldi tanácsadók bölcs tanácsaik megadásában a behozatal csökkentését és a kivitel fokozását helyezték előtérbe. Valóban igaz, hogy vannak behozatali statisztikánknak legutolsó adatai között olyan tételek is, amelyeknek, jelentős lecsökkentése elkerülhetetlen. Kérdezem, szükség van-e arra, hogy luxusbehozatalunkl931 első felében még mindig 11*7 millió pengő külföldi gyümölcsöt és növényt mutasson fel*? De hozzá kell tennem, hogy viszont például fabehozatalunknak és ebben is jelentékeny mértékben műfabehozatalunknak 1930. év háromnegyedében 70 millióról ez év háromnegyedévében 50 millióra való lecsökkenése nem örvendetes eredmény, mert ez az építkezések, a munkaalkalmak csökkenésének jelentékeny voltát igazolja. Es ha látom, hogy a papirosbehozatal 28 millióról 20 millióra, a Magyarországon nem gyártott gépek behozatala 26 millióról 16 millióra csökkent, akkor ezt az annyira kívánatos termelés csökkenésének és pedig egészségtelen csökkenésének látom, amely felett csak sajnálatunkat fejezhetjük ki. Ha viszont ezek a külföldi tanácsadók exportunk növelésére még a mai viszonyok között is olyan nagy súlyt helyeznek, akkor fájdalommal kell megállapítanom, hogy tiszta ^képét a mai gazdasági viszonyoknak és^ lehetőségeknek nem nyerték, mert ha csak három számot állítok magam elé és megállapítom, hogy míg a devizagazdálkodás megkötése előtt^ez év háromnegyedében állatexportunk a múlt év háromnegyedéhez képest 147 millióról 69 millióra, lisztexportunk 60 millióról 20*8 millióra és búzaexportunk 58 millióról 19 millió pengőre csökkent, akkor látjuk, hogy itt. úgy látszik, a jelen viszonyok mellett és Európa gazdasági helyzetében nincs meg pillanatnyilag felvevőképesség, amely akár a mezőgazdaságig akár az ipari exportnak pillanatnyi emelését bármilyen eszköz útján is lehetővé tenné., pedig a segítség mégis csak innen jöhet. A termelés értékesítésének problem áj a^ áll minden gazdasági probléma homlokterében