Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

116 Àz országgyűlés képviselőházának 3 volt a jegyző és a biró. A jegyző szakavatott kézzel egy borítékot keresett ki a sok közül és pedig azt, amely a pénzügyigazgatóságtól jött. Ezt vette elő legelőször, mert a pénzügyigazgatóságtól fél a legjobban és felbontotta. Nagy sóhaj tört ki a kebléből és odaszólt a bírónak: Bíró uram, baj van, kimondották én rám is, magára is, hogy anyagilag felelősek vagyunk az adóhátralékokért. (Friedrich István: Másoknak lehetett százmilliókat elherdálni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Brogli József: Erre a bíró elhalványodott, napbarnított piros arcán két könnycsepp gördült végig és azt mondatta: Uram, mit csináljak, hiszen én mindent megtettem, amit a törvény előírt. Most kis vagyonomat is rááldozzam, én, aki 12 éve bíró vagyok itt? Jól tetszik tudni, hogy az idén nem termett kövecses földünkben semmi; jól tetszik tudni, hogy 20 fillért nem találok a kisgazda házában. Kitűztük az árverést, itt a községemben meg is tartottuk, de itt a községben nem vesznek meg semmit, mert egyik kisgazda a másiknak nem akarja \a nyakát törni. Be kell vinni Pécsre és ott a lócsiszár, meg a mészáros az utolsó tehenet pár pengőért fogj a megvenni. TJram, én lemondok a bíróságról, képviselő uram, tessék segíteni ezen a sok szegény kisgazdán. Hát igen, t. Ház, méltóztassék nekem megmondani, vagy tanácsot adni, hogy hogyan segítsek? (Fábián Béla: Meg kell buktatni ezt a rendszert!) En nagyon jól tudom, hogy adóbehajtást lanyhán kezelni nem lehet; én nagyon jól tudom, hogy érzelmi szempontok nem játszanak közre a pénzügyi politikában, ha azonban nem játszanak közre érzelmi szempontok, akkor kell, hogy közrejátsszék mégis a nemzeti érdek, a nemzeti szempont. Miért mondom ezt, igen t. Ház? Azért mondom, mert a pénzügyi közigazgatásnak, éppúgy, mint az állam egyéb igazgatásának is, olyannak kell lennie, hogy a népet, a polgárait, a nemzeti hűségben meg tudja tartani és nem olyannak, amely alkalmas arra, hogy a most már a nemzeti hűségnek ősforrását képező kisgazdákat is a legszélsőségesebb irányba terelje. (Friedrich István: Helyes! Igaza van!) Megvan a módja annak, hogy ezt elkerüljük, ha a törvényben elő is van írva, hogy melyek a végrehajtási lehetőségek, mert az igazságot és a méltányosságot nem mindig a törvények mondják ki, hanem maga az élet diktálja. Nekem tehát az a tiszteletteljes kérésem a pénzügyi kormányhoz: méltóztassék szigorú rendeletet kiadni arra vonatkozólag, hogy mielőtt az árveréseket megtartanák, illetőleg mielőtt azokat csak ki is tűznék, tessék egyenként vizsgálat^ tárgyává tenni azt, hogy vájjon az igazság és a méltányosság gyakorolható-e abban az esetben és ha igen, akkor tessék is azt gyakorolni. (Elénk helyeslés.) Legyen szabad még visszatérnem az előbb említett úgynevezett anyagi felelősség kimondására, amely szerint a törvény előírja azt. hogy a pénzügyi hatóságok a behajtó közegekre, a bíróra és a jegyzőre igenis kimondhatják az anyagi felelősséget. (Jánossy Gábor: De nem alkalmazzák sohasem! — Fábián Béla: Nem alkalmazzák? — Zaj.) Minden esztendőben megvan ez, mindig kimondják, ellenben én azt hiszem, hogy letörne itt a lábam, ha fel akarnám sorolni mindazokat a törvénybe írt úgynevezett megtorlásokat stb., amelyeket az élet és az élet igazsága megdöntött és amelye/. ülése 1931 december 2-án, szerdán. ket nem alkalmaznak. Csodálatos, hogy a jegyzővel szemben talán 50 évre visszamenőleg sincs a törvényekben egyetlen olyan akasztófa sem. melyet a haladó élet, vagy a méltányosság tövében elkorhasztott volna. Ëzek mind élnek, ezeket mindenki alkalmazza és az a megszámlálhatatlan sok felsőbb hatóság, (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) amelyek mindegyikének büntetőjoga van, él is ezekkel az akasztófákkal. Én tisztelettel figyelmeztetem az igen t. kormányt arra, hogy a magyar jegyző, a nemzeti gondolat őrtálló katonája ^odakint (Ügy van! Ügy van!) én figyelmeztetem az igen t. kormányt arra, hogy a munkával úgyszólván páriává lealacsonyított embert ne üldözzék tovább mindezzel, mert annak a lelke egy érzékeny lemez és hogy ez a lemez nem repedt el, hogy ez a lemez még ma is tisztán szól, annak csak az az oka és csak annak köszönhető, hogy a magyar anyák és apák igaz magyar lelket gyúrtak annak ebbe a lemezbe. (Szakács Andor: Mondjanak le az aláírások gyűjtéséről.) Nagyon kérem, hogy méltóztassanak a nemzeti gondolatnak^ kint a végvárakban őrködő eme kapitányának — a jegyzőnek — a közjogi helyzetét egyszer végre már megerősíteni. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy a háború alatt és az azt követő forradalmak idején a Fényes László-félék izígatásaival mester,ségesen termelt mártír jegyzőáldozatok kihulló vére, amikor a mi gazdatársadalmunk tudatára ébredt annak, hogy mi történt, még szorosabbra fűzte a jegyzőt az ő népéhez. Jaj, aki ezt a kapcsolatot meg akarja bontani, mert az tulajdonképpen magának az országnak fundamentumát ássa alá. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A jelentést elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Egy hosszú vita vége felé közeledik. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem, biztos!) Ennek a vitának anyaga gerince az a súlyos helyzet, amelyben az egész ország ( gazdaságilag van. De ebben a súlyos gazdasági válságban is egy kérdés nyomul előtérbe, túlhaladván minden más gazdasági és belső problémát: a magyar nemzet élniakarásának kérdése. Ha ezt nézzük, akkor háttéribeszorul minden, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása-e az első, vagy pedig előbbrevaló a magángazdaság talpraállítása és megsegítése: mindenekfelett és mindenekelőtt életet, világosságot, erőt, időt a talpraálláshoz követelhet a nemzet, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) mert iha nem tud talpraállni, akkor hiába hozzák rendbe államháztartását, a temetőben vajmi keveset foglalkoznak az államháztartás egyensúlyának kérdésével. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a gondolat, a talpraállás és az erŐrekapás gondolatának r keresztülvitele az, ami uralkodik minden kérdésen. Ez áll a kormány gazdasági- és adópolitikájára is, ez áll a külföldi szakértők véleményére is. Azt mondottam: a kormány gazdasági- és adópolitikája. Valójában csak adópolitikáról szólhatunk, mert ha ez a politika, amit gazdasági politikának kíván nevezni a kormány, nem merülne ki egyedül adópolitikában, akkor meg lehetett volna már konstruálni azt a programmot is, amelynek Ízelítőjét kaptuk némiképpen ma Ivády földmívelésügyi miniszter úr beszédében. Amikor gazdasági politikát kívánunk, senki sem gondol egy tízéves időszakra. Egyre gondolunk, — és a földmívelésügyi miniszter úr