Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

114 Az országgyűlés képviselőházának í Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Szíveskedjenek a képviselő urak vagy helyet foglalni, vagy a folyosóra távozni. Brogli József: Ezért attól kell tartani, hogy amíg a kórokozókat vizsgálják és tanulmányozzák, a beteg elpusztulhat. Elnök: Kérem a baloldalon csoportosan tárgyaló képviselő urakat, szíveskedjenek tárgyalásaikat beszüntetni. Brogli József: Nem látjuk együtt (Halljuk! Halljuk!) azokat az orvosprofesszorokat, akik megtartván a konzíliumot, megállapodnak a gyógymódban és az egész szervezetre kiható ke- , zelésben megegyezve, valóban ilyen kezelés alá veszik is a beteget. Én a 33-as bizottság eddigi munkáját, nemkülönben a kormánynak ismert jövőbeli mun kaját nem tartom másnak, mint, sajnos, szükséges, de fájdalmas injekciónak, amely hathat bizonyos ideig, de a bacillusokat nem öli meg. hanem azok tovább terjednek a testben és félő, hogy amikor az injekció már nem hat, elpusztítják. Mint ezen az oldalon ülő képviselő, bár a legnagyobb bizalommal viseltetem a kormány iránt, kijelentem, hogy ez a bizalom nem feszélyezhet engem abban, hogy megmondjam: a legnagyobb aggó dal omal vagyok, eltelve a jövő iránt, mert az injekciókkal parallel nem látom együttműködni azt az úgynevezett politikamentes nagybizottságot, amelyet én elgondolok azért, hogy ezt a nemzetet, ennek a nemzetnek közgazdaságát ismét lábraállítsa. Szerény nézetem szerint a súlyos adóterhekkel küzdő magyar állampolgár egészen más mentalitással, egészen más lelki egyensúllyal, lelkének kiegyensúlyozottságával, egészen más munkakedvvel róná napi munkáját, ha tekintetét a felkelő nap felé fordíthatná, ha keblét eltölthetné az a remény, hogy súlyos áldozatai árán elkövetkezik itt egy jobb, becsületesebb, tisztességesebb élet. Együtt kellene már látnunk azt az általam elgondolt úgynevezett nagybizottságot, amely kidolgozván az egész közgazdaságunkat átfogó tervet, reményt nyújtana arra, hogy elszigeteltségünkben is szebb és jobb lesz itt az élet. Elismerem, hogy a kormány tekintetének a jelenen kell függnie, elismerem azt, hogy a momentán jelentkező bajokat kell neki orvosolnia, éppen ezért tartom azonban szükségesnek, hogy parallel egy politikamentes, a haza jeleseiből alakult olyan nagy bizottság számoljon a helyzettel, csinálja meg a terveket, amely nagy bizottság alkalmas lenne arra is, hogy a kishitüeket, a nyugtalankodókat, az aggodalmaskodókat és a reményteleneket megnyugtassa. Nem vagyok hajlandó akceptálni, elismerni azoknak a felfogását, -akik azt mondják, • hogy nem lehet ma egy egész közgazdasági életünket átfogó programmal jönni, nem lehet pedig jönni azért, mert hiszen a mi gazdasági koncepciónknak tulajdonképpen a külföld átalakulásához, a külföld pénzügyi és gazdasági átalakulásához kell alakulnia. Ezek is csak azt mondják, hogy «alakulnia», aminthogy nem is volt soha egyetlenegy országnak gazdasága sem egyforma, egyenlő, hiszen különösen a kereskedelmen keresztül egymáshoz alakul az egyes országok gazdasága. De tisztelettel kérdezem a Háztól, hogy mi alakuljon nálunk majd akkor, ha a külföld gazdasági viszonyai ismét helyrebillennek? Mi alakul akkor nálunk ehhez a külföldi gazdasági politikához^ A mai rossz, magát és korát teljesen túlélt ez a gazdasági rendszer, amely összeomlott az «első megrázkódtatásra, mint egy kártyavár? Azt hiszem, hogy elérkezett "1. ülése 1931 december 2-án, szerdán. az ideje annak, hogy mi is komolyan foglalkozzunk pénzügyi és gazdasági helyzetünknek átszervezésével, hogy amikor bekövetkezik a külföldnek az a bizonyos átalakulása, mi terveinkkel, gazdasági politikánkkal és egészséges testünkkel tudjunk ehhez a külföldi politikához hozzácsatlakozni. Igen t. Ház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy csak egynéhány ecsetvonással egy-két képet fessek meg azokról a tervekről, amelyekkel nézetem szerint ennek a nagybizottságnak foglalkoznia kellene.^ Itt van például a mi régi, rossz, elavult és igazságtalan adórendszerünk, amely már régen megérett arra, hogy a koporsóba zárjuk. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Minő megnyugvást okozna az országban, ha azt tudnák, hogy komolyan foglalkozunk egy új, de igazságos adórendszer megteremtésén és^ pejg egy olyan adórendszeren, amely a létmi nimumot érintetlenül hagyja, amely tisztán és kizárólag a jövedelmen épül fel és mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy igazságosan progresszív, annyira igazságosan progresszív, hogy nem kedvez a nagy jövedelmeknek, nem kedvez a törvényben meg nem írt és nem biztosított, de eddig igenis mindig meglévő kiváltságoknak. Biztosítanék mindenkit, hogy nem lenne a falvakban végrehajtás, ha adórendszerünk tisztán a jövedelmen épülne fel, a jövedelemre építve, lenne újjáalkotva, (Erdélyi Aladár: Ez igaz, mert a falunak nincsen jövedelme!) mert akkor a jövedelem után tartoznék fizetni az a kisgazda is, az a kisgazda pedig szívesen fizet akkor, ha van neki miből. (Erdélyi Aladár: A nagygazda is fizetne, ha lenne miből!) Ehhez a pénzügyi reformhoz tartozik kisgazdáinknak több évtizedes követelése, a borfogyasztási adó kérí dése, amelyről éppen az előbb az igen t. föld| mívelésügyi miniszter úr azt mondotta, hogy sajnos, erre neki pénzügyi lehetősége nincs, ő azt megoldani nem tudja. Elismerem a földmívelésügyi miniszter úr kijelentésének igazságát, de nem is tőle, hanem a pénzügyi kormányzattól követeljük. Hogy pedig neki lehetősége legyen, ehhez állítom, nem kell más, mint adórendszerünknek a jövedelmi alapra való helyezése és akkor az államnak: sokkal több adóbevétele lesz és akkor erre is fog jutni, mert hiszen jól tudjuk, hogy a borfogyasztási adójövedelmet az állam ma átengedi a községeknek, a községek tényleg nem tudják nélkülözni, ellenben a jövedelmi adónak, amelyet én tervezek, bizonyos százalékával igenis kárpótolni lehetne a községeket, A földmívelésügyi miniszter úr cmost elhangzott kijelentésén kívül csodálatosan csendes ez a Ház ebben a kérdésben. (Erdélyi Aladár: Hát most csendes!) Pedig mind a túloldalon, mind pedig ezen az oldalon a választási harcok idején határozottan beígértük, hogy a borfogyasztási adót pedig el fogjuk törölni. Hát ki törli el ezt a borfogyasztási adót, nem mi, nem a képviselők:? Nem rajtunk múlik? Van nálunk nagyobb hatalom is, amely megakadályoz bennünket abban, hogy ígéretünket becsületesen teljesítsük? Itt. van egy másik, a kisgazdát súlyosan terhelő adónem, amely éppen olyan igazságtalan, talán még igazságtalanabb, mint a borfogyasztási adó, mégpedig a t közmunkaváltság. A közmunkaváltság igazságtalan különösen azért, mert hiszen egyformán terheli akár a kis zsellért, akinek csak egy kis^ kocsija, abba befogott két kis tehene van, akár pedig az ezerholdas birtokost, mert fogatok után egyforma díj at ró ki, igazságtalan azért, mert azt