Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

Az országgyűlés képviselőházának SÍ tárgyalások, ahol úgyszólván csak egy-két napról van szó. Itt a tárgyalások még folynak, úgyhogy ebben a vonatkozásban részleteket nincs módomban elmondani, ilyeneket még nem közölhetek a t. Házzal. Reméljük, hogy Csehszlovákia felé sikerülni fog állatkivitelünk kérdéseit megfelelően megoldani. A már megkötött provizóriumról nem beszélek, hiszen annak adatait úgyis méltóztatnak ismerni, ahol 29.000 darab sertés kivitele biztosíttatott. Sajnos, ennél a kivitelnél, mint minden kivitelünknél, a felmerülő devizakorlátozások, a valutanehézségek szintén éreztetik hatásukat. En megvallom őszintén, a földmívelésügyi tárca szempontjából a cseh kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban az állategészségügyi egyezményt tartom az egyik legfontosabb kérdésnek. (Elénk helyeslés.) Remélem és hiszem, hogy e téren biztosítani fogjuk tudni_ azokat az előnyöket, amelyeket Csehszlovákiában eddig is élveztünk fejlett állategészségügyi szolgálatunk révén. (Sándor Pál: E nélkül nem szabad megcsinálni! — Friedrich István: Ugyanaz a helyzet, mint Németország esetében! Nincs szerződés állategészségügyi egyezmény nélkül!) Az az érzésem, hogy állategészségügyi egyezmény nélkül a kereskedelmi szerződés reánk nézve tényleg értéktelen és mezőgazdasági szempontból nem jelentene semmit. (Friedrich István: Kijátsszák e nélkül!) Valóban igaza van Sándor Pál t. képviselőtársamnak, állategészségügyi egyezmény nélkül a szerződés végrehajtásához nem is járulhatnánk hozzá. (Elénk helyeslés. — Friedrich István: így voltunk a németekkel is!) Az exportot illetőleg még csak egy kérdéssel kívánok foglalkozni, t. Ház, amely Malasits igen t. képviselőtársam beszédével kapcsolatos, aki — hogy szó szerint idézzem — beszédében a magyar exportot akként jellemezte, hogy az oda zsugorodott össze, hogy nyáron egy kis gyümölcsöt, ősszel egy kis baromfit, hébe-hóba egy-egy falka ökröt, vagy sertést tudunk kiszállítani és állandó, rendes exportról szó sem lehet. Nemcsak Malasits t. képviselőtársam adatait kívánom itt megcáfolni, hanem azt hiszem, talán^ szükség van arra is, hogy e helyről az ország közvéleményét is tájékoztassam ezekről a kérdésekről. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak tehát nekem megengedni, hogy itt először 1930, évi exportunk adatairól csak annyit jegyezzek meg, a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint összes kivitelünk értéke 910 millió pengőt jelentett és ebből ipari és segédanyagok kivitelére 310 millió, mezőgazdasági cikkekre pedig 600 millió pengő esik. Ha exportunk idei összeállítását nézem, akkor meg kell állapítanom az idei első 9 hónap adataiból, hogy az összesen a 400 millió pengő kiviteli értékből a mezőgazdaságra 246 millió pengő esik. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek részleteibe most ne menjek bele, de egy-két számmal mégis rá akarok mutatni arra, hogy az az egy-két falka marha azt jelenti, hogy az év első 10 hónapjában kereken 87.000 r darab marhát tudtunk exportálni, az a néhány falka sertés azt jelenti, hogy sertést 80.000 darabon felül exportáltunk, baromfit, tojást és tollat pedig 56 millió pengő értékben exportáltunk. Az a kis gyümölcs, amelyet a t. képviselőtársam említ, egymaga 16'75 millió pengő értéket jelent, nem beszélve arról, hogy lisztet az eddigi gazdasági kampányban mostanig 3^ millió mázsán felül exportáltunk. (Lázár Miklós: ülése 19S1 december &~án, ezerdán. 111 Bort sajnos semmit, vagy csupán igen minimális mennyiséget!) Majd rá fogok térni erre a kérdésre is. Borexportunk tényleg meglehetősen visszamaradt. Ha érdekli a t. képviselőtársamat, borból 200.000 hektolitert hat egyharmad millió pengő értékben tudtunk kivinni. (Friedrich István: Mennyit tesz ki az egész ezidei agrárexportunk, miniszter úr?) Áttérek most már arra a kérdésre, amelyet az igen t. képviselőtársam több társával együtt említett, mert hiszen a t. Házban a borgazdaság és a szőlőgazdaság kérdésével úgyszólván minden oldalról foglalkoztak. Én magam is szőlőtermő vidékről való vagyok és régóta figyelemmel kísérem azt a krízist, amely a szőlő- és bortermelés kérdésében az országban fennáll. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom őszin tén, miniszterségemnek úgyszólván legelső hetében a legnagyobb reménységgel fogtam hozzá ennek a kérdésnek a megoldásához. Több heti tárgyalás után fazonban arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy ebben a kérdésben alaposan — úgy, hogy annak a szőlőgazdasággal foglalkozó 6—700.000 ember tényleg komoly hasznát lássa — csak úgy lehetne eredményt elérni, ha az államháztartásnak módja és lehetősége volna erre a célra nagy összegeket áldozni. És csak szomorodott szívvel kell, hogy konstatáljam, hogy ezt a kérdést nem akkor oldották meg, amikor az országnak még lett volna talán erre a célra pénze. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Hogy a mai nehéz viszonyok között ezzel a kérdéssel nem tudok megbirkózni, azt ne méltóztassék annak tulajdonítani, mintha nem élne bemnem az a tudat, hogy ez elsőrendű fontosságú kérdés, úgy gazdasági, mint szociális vonatkozásban. Az adott viszonyok között azonban ez a kérdés anélkül, hogy valóban nagyobb áldozatokat ne hozzon, szerény véleményem szerint mrg nem oldható. Hiszen méltóztatnak ismerni azt az elgondolást, amellyel idevonatkozólag foglalkoztam és amelyről ma is állítom, hogy talán a legalkalmasabb lett volna e kérdés megoldására. Nem azt jelentette volna t. Ház ez, hogy ez olyan panacea, amely már mindent megoldott volna ezen a téren, de Igenis állítom., hogy ha sikerült volna 800.000 hektoliterbort párlattá felfőzni, ezzel oly nagy kvantum bort és a leggyengébb bort emeltük volna ki a magyar termelésből, ezzel meg kelleU volna indulnia a bor ára emelkedésének. (Peyer Károly: Ha szeszkartell nem volna!) Olyan áldozat azonban, amelyet ez a megoldás követelt volna az állam részéről, más jogos érdekek sérelme nélkül nem volt ezidőszerint lehetséges, ez nem azt jelenti, mintha már feladtam volna minder reményt arra, hogy ez a kérdés más alapon ugyan és szerényebb keretek között, de mégis megoidassék, és ezen a réven a szőlőgazdasággal foglalkozó gazdatársadalom ennek enyhítő hatását még is érezhesse. Sokan vannak, t. képviselőtársam, ebiben a véleményben. (Lázár Miklós: Nagyon fontos!) En megvallom, nem osztom ezt a véleményt és ettől sem várnék teljes eredményt. Miután azonban ,a pénzügyminiszter úr ezzel a kérdéssel az adott helyzetben komolyan alig foglalkozhatik és mert nem szeretnék a Ház színe előtt olyan ígéreteket tenni, 'amelyekről nem tudom mikor leszünk képesek beváltani, e tekintetben nem kívánok nyilatkozni, ezidőszerint. (Magyar Pál: Végre legalább egy őszinte miniszter! — Lázár Miklós: Egy haldokló ter| melési ágból évente 28 milliót kivenni nem i lehet, mert meghal az a termelési ág.) Igazat ! kell adnom Klein Antal t. képviselőtársamnak,