Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ü lévő. Egyesült Fabehozatali Et. feladata a Romániából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Ausztriából behozandó tűzifa szétosztása a magyar kormány ellenőrzése mellett. Arra való figyelemmel, bogy a részvénytársaság a csehszlovák érdekeltséggel a szerződést már megkötötte, a Komániával való megállapodás pedig már csak napok kérdése, megkeresem a t. kir. Törvényszéket, hogy a cég bejegyzésének a kért cégszöveggel való eszközlése iránt közérdekből méltóztassék sürgősen intézkedni, hangsúlyozva azt, hogy a részvénytársaság a földmívelésügyi és a kereskedelmi miniszter által delegált ellenőrzőbizottság ellenőrzése mellett működik és a részvénytársaságnak a működését mielőbb meg kellene kezdenie. Budapest, 1931 október 9. A miniszter rendeletéből^ Papp s. k. min. tanácsos.» Itt három kérdés vetődik fel", t. Képviselőház, Először: Kicsoda és micsoda ez az Egyesült Fabehozatali Rt. alakulóban, amely ilyen valóban hatásos állami támogatásban részesül? (Mojzes János: Ki az a zseniális fiatalember?) Másodszor: van-e törvényes joga a földmívelésügyi és kereskedelmügyi miniszter uraknak ahhoz, hogy az egyik legfontosabb közszükségleti cikk, a tűzifa tekintetében állami kontroll alatt — mondjuk — monopóliumszervet létesítsenek? Es végül: mi az a rejtélyes ellenőrző bizottság, amelyről itt szó esik, hogyan jön az életre és ki fogja ebben a bizottságban a fogyasztókat képviselni? T. Képviselőház! Az első kérdésre, hogy kicsoda és micsoda ez a részvénytársaság, különböző és lekontrollált adatok alapján a következőket közölhetem'a t. Házzal: Minden magyarországi részvénytársaságnál, minden alakulatnál, amelynél számítanak állami közreműködésre, három tényező kell. Kell egy ötlettermelő,, — a pesti zsargon ezt éceszgébernek mondja — kell valaki, akinek jó összeköttetései vannak, egy előkelő úr, és kell végül egy pénzember. Ez már olyan szabály, mint akár a drámában a hely, idő és cselekmény hármas egysége. Ennek így kell lenni, különben eredményes üzleteket csinálni Magyarországon nem lehet. Nos, az első pont, a kezdeményező, a spiritusz rektor egy zseniális fiatalember: Rottmann Dezső úr. Van némi múltja ebben a szakmában; 23 esztendős és már vezérigazgatója a Magyar Altalános Fatermelő Rt.-nak. Azt méltóztatnának kérdezni, hogy hol van ez? Sehol,-mert a zseniális vezetés alatt álló társaság a legrövidebb időn belül súlyos veszteségek hátrahagyásával megbukott. 1927-ben szanálja angol tőkével a Suvrits-Fetrovits Rt.-ot, a szanálás után azonban a vállalat fizetésképtelen lesz. 1929-ben megalakítja a Tűzifa Behozatali és Értékesítő Részvénytársaságot, amely óriási veszteségek után tönkremegy. Azt mondhatják az urak, hogy ez mind pech, a kereskedelmi és üzleti életben ez mindelőfordulhat, előfordulhat ilyen sorozatosan is. De kérdem én, hogy ha ez pech, akkor viszont a másik oldalon ez lehet a megbízhatóságnak a legfőbb kelléke, amelynek alapján ez az úr a legkompetensebb és ^legalkalmasabb arra, hogy Magyarország tűzifaellátásában döntő szerepe legyen? Ez a zseniális fiatalember az, akire a kereskedelmügyi és földmívlésügyi miniszter uraknak szükségük van ahhoz, hogy valamilyen tervet létrehozzanak és rajta keresztül megvalósítsanak? Nem gondolják az urak, hogyha ilyen fontos dologban — én ugyan az egész tervet a limine elvetendőnek, ehitasítandónak tartom —, bármiféle ilyen gondolat féltése 1931 november 26-án, csütörtökön. :v "merül, aikkor nem kellene-e igen alaposan megnézni, kik azok, akik-itt kezdeményezőkként sürögnek-forognak, bejáratosak az illetékes hivatalokba és ilyen nyomatékos protekciós leveleket kapnak ma, amikor ezernyi gátláson és akadályon keresztül kell vergődnie annak a vállalkozónak, termelőnek és kereskedőnek, aki mg akarja csinálni a maga igen szerény és legális üzleteit és minduntalan beleütközik a bürokrácia szövevényébe? A második tényező báró Bottlik István nyugalmazott államtitkár úr, felsőházi tag, a harmadik tényező dr. Forbáth Frigyes úr, a Magyar-Cseh Ipar Bank alelnöke. A befizetett részvénytőke állítólag 150.000 pengő, a kontrollált adatok szerint alig 50.000 pengő. A mi• nimális forgalom egy ilyen részvénytársaságnál, amelynek privilégiuma van az egész magyar tűzifaimport szétosztására, legalább 60.000 vágón, s ugyanezen monopólium köréből kiindult, 20 pengős vagónonkénti felárat véve csupán alapiul és nem azt a nagy latens nyereséglehetőséget, amely a verseny kikapcsolása folytán előálló szabad áramlásban nyilvánul meg, 1,200.000 pengő. Szeretnék látni Magyarországon egy olyan részvénytársaságot, amelynek módja van, a lerongyolódásnak, a szegénységnek, a nélkülözésnek ebben a katasztrofális korszakában alaptőkéjének tízszeresét évente biztosított nyereségképpen megkapni. (Weltner Jakab: Szegény emberek tűzifájáról van szó, ott megkeresik majd!) Igen t. Képviselőház! Nézzük meg egy pillanatra, miként alakult a múltban Magyarország tűzifaellátása. Két tényező van itt; az egyik a belföldi termelés, a másik a román, cseh és jugoszlav-import. Belföldi termelés alatt értendők a nagy uradalmak, a nagy hitbizományok, az erdőkincstár és az egyházi birtokok. Csupa olyan tényező, amelyet nem lehet éppen a leggyengébb materiális bázison állónak tekinteni, s amely tényezők érdekében a vámvédelemnek olyan szuperlativusza nyilvánult meg az utóbbi időben, amelyet igen súlyosan érzett meg azután az egész magyar fogyasztás. A vámvédelem, a belföldi termelés védelme, ahogy mondani szokás, 1930. novemberében 20%-os fuvardíj engedmény a belföldi fára, ugyanakkor 30%-os fuvardíj emelés a külföldi fára. 1931. január 1-ével 50 arany. koronás tíztonnánkénti harci vám, — hangsúlyozom, hogy harci vám, — amely életbelép, s mi sem természetesebb, minthogy ezeknek a harci vámoknak hatása alatt alakulnak azután ki olyan helyzetek, amelyek vámháborúkba torkolnak bele. De mindenképpen megállapítható az, hogy ez azután igazán elég hathatós védelem. De nem csodálkozhatunk rajta, ha meggondoljuk, hogy kik azok, akik nálunk Magyarországon ma erdőbirtokosok és fatermelők. (Buchinger Manó: Ügy van!) 1931 nyarán megkezdődnek a románokkal a kereskedelmi tárgyalások és ezek folyamán az 50 aranykoronás vám redukáltatik 35 aranykoronára. Később megkezdődnek Lillafüreden a kereskedelmi tárgyalások a csehekkel. Ezek a tárgyalások megakadnak. A magyar érdekeltség ragaszkodik a minél magasabb vámhoz, a cseh érdekeltség követeli a vám csökkentését, ha nem az eltörlését. Megakad a dolog. Erre megjelenik mint mentőangyal Rottmann Dezső. Megjelenik és^ megoldja r a gordiusi csomót. Valljuk be, egészen zseniálisan. (Zaj balfelöl.) A magyar érdekeltséget megnyugtatja: «Ne forszírozzátok ezt a vámvédelmet, nyugodjatok bele a vámleszállí-