Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-31
110 Az országgyűlés képviselőházának 3. az osztrák kormánynak. Mi történt azonban az egy hónap elmúlta után? Beállt a bankzárlat, beálltak a devizával, valutával kapcsolatos nehézségek, beállt a schilling áresése, szóval olyan rajtunk és rajtuk kívül álló nehézségek, amelyek lehetetlenné tették, hogy a régi kontingens visszaállítása iránti törekvéseink eredménnyel járhattak volna. Bekövetkezett továbbmenően az, amint méltóztatnak tudni, hogy az osztrák kormány az osztrák gazdasági viszonyok következtében kénytelen volt az osztrák törvényhozás elé egy új törvényjavaslattal, az állatforgalmi törvénnyel járulni, amely állatforgalmi törvény értelmében Ausztria új alapokra kívánta fektetni a maga egész állatforgalmát és egy szerv közbenjöttével engedélyhez kötötte nemcsak magyar vonatkozásban, hanem az Összes államokkal való vonatkozásban is minden állatnak az osztrák vásárokra való felhajtását és értékesítését. Elvben ezzel az új helyzettel szemben t. Ház a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy autonom törvénnyel nem lehet a kereskedelmi szerződésekben lefektetett jogokat korlátozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ez ellen az osztrák kormány nem is emelt kifogást, mégis azzal a kéréssel járult hozzánk, keressünk egy modus vivendit, hogyan volna lehetséges a tényleges helyzetet az új osztrák törvényt és a kereskedelmi szerződést harmóniába hozni. Az erre vonatkozó tárgyalásokat a gazdasági szükséghelyzetre való tekintettel indokoltnak tartottuk felvenni és noha a megegyezés ebben a pillanatban az osztrákokkal még nem következett be, mégis, miután a megállapodás elvben már megtörtént, úgy érzem, helyes lesz, ha annak lényegét a t. Ház előtt ismertetem, legalább azokban a vonatkozásaiban, amelyekre vonatkozólag Apponyi Albert nagyrabecsült képviselőtársam kérdést intézett hozzám. Ez a megállapodás — egy ideiglenes, legfeljebb négy hónapig terjedő megállapodás — az állatkivitelre vonatkozólag olyképpen statuáltatnék, hogy az osztrák-magyar szerződésben stipulait, kilenc aranykorona szerződéses vámmal exportálható vágómarha-kontingens, amely Magyarország 1930. évi kivitelének 30%-ával egyenlő, egyelőre változatlan marad. Ezzel szemben azonban az úgynevezett szisztémába tartozó kontingens, amelynek a kivitelét a két ország között létesített árúforgalmi egyezmény értelmében kedvezményes exporthitelekkel mozdítjuk elő, átmenetileg lényegesen csökkenni fog, olyan módon, hogy az egész kivihető mennyiség Magyarország 1930. évi kivitelének 50 százalékával lesz egyenlő, ami — hogy számokban beszéljek — azt jelenti, hogy az átlagos heti kontingens 354 darab lesz a jelen megállapodás tartamára, amely megállapodás, amint voltam bátor jelezni, négy hónapra van kontemplálva. E megállapodáson belül is megvan azonban a lehetősége annak, hogy amennyiben az osztrák állatvásárokon az árak bizonyos nívót elérnének, mégpedig az első, második és harmadik osztályú marhánál 1'55 schillinget, a príma és extrém állatnál pedig 2 schillinget, akkor a kivihető mennyiség fokozatosan újból egész a régi, teljes kontingensig is emelkedhetne. amire azonban, he kell, sajnos, vallanom, magamnak sincs az adott viszonyok között valami nagy reményem. Hangsúlyozom, t. Ház, hogy ennek az ideiglenes megállapodásnak felmondása esetén a magyar kormány szerződéses jogainak újból I '. ülése 1931 december e-án, szerdán. teljes élvezetébe lép. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) En nem mondom, t. Ház, hogy ez a megállapodás a magyar gazdatársadalomra, az állattenyésztésre nem súlyos és nem — majdnem ezt a kifejezést használhatom — katasztrofális. (Magyar Pál: Mi az ellentétel?) Hiszen pár képviselőtársam a vita során is utalt azokra a közismert állatárakra, amelyek az országban máris vannak. A kérdést azonban más oldalról is figyelembe kellett venni, t. Ház. Figyelembe kellett vennünk az osztrák helyzetet is, hiszen méltóztatnak tudni, hogy milyen mértékben csappant meg Ausztria felvevőképessége is, úgyhogy az állatárak esése miatt is illuzóriussá vált volna előreláthatólag, hogy ki tudtunk-e volna menni ezekkel a mennyiségekkel, ha azokhoz ragaszkodtunk .volna. En úgy érzem, hogy az adott viszonyok között azt a gazdasági szükségességet, amely megnyilatkozott a^ vonatkozó osztrák törvény alkotásában is, kénytelenek voltunk respektálni, ha csak nem akartunk számolni azzal a konzekvenciával, amire Apponyi nagyrabecsült képviselőtársam is utalt. Súlyos felelősség hárult ebben a kérdésben rám is, de az egész kormányra is, hogy az adott viszonyokkal számolva, egy modus vivendit találjunk. Es a kormány éppúgy, mint én, vállaljuk a felelősséget azért, hogy az adott helyzetben a szükségszerűségnek engedve, az eredeti kereskedelmi szerződés rendelkezéseitől eltérőleg, átmenetileg egy megoldáshoz hozzájárultunk és így bizonyos mennyiségű marhával mégis kimehessünk, abban a reményben, hogy azok az állatárj avulások, amelyeket bátor voltam jelezni és amelyek a megállapodásban is helyet foglalnak, mégis be fognak következni és akkor kontingensünk állandó emelkedése révén állattenyésztésünk érdekeit is szolgálhatjuk. A szerződéses megállapodásnak van egy másik pontja is, amely ugyancsak az állatkivitelre vonatkozik: ez a sertéskivitel kérdése. Méltóztatnak tudni, hogy az eredeti kereskedelmi szerződés értelmében nem volt sertéskontingens, sertéssel szabadon mehettünk ki Ausztriába. Most^ Ausztria ennek az állat- és húsforgalmi törvénynek értelmében a sertéskivitelt is »kontingentálni volt kénytelen. Miután azonban a kontingens úgy állapíttatott meg, hogy a magyar kontingens az eddig Ausztriába kiszállított összes sertések heti átlagának felel meg, ennélfogva ezen a téren annál kevésbbé ért bennünket sérelem, mert ha az osztrák piacra kikerülő sertésállomány globálisan van megállapítva, ebből az árképződés révén bizonyos fokig a magyar tenyésztésre is csak előny háramlik. Az osztrák kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban talán még csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy sikerült a zsírkontigenst 20.000 métermázsáról 30.000 métermázsára felemeltetnünk, valamint a lisztkivítel tekintetében is olyan megállapodásokat létesítenünk, amelyek a lisztnek Ausztriába való kivitelét tekintélyes mértékben meg fogják könnyíteni. Még csak azt jegyezhetném meg, hogy havi 150.000 métermázsa gabonának dollárban való fizetését is biztosítani tudtuk magunknak és ezzel ibizonyos vonatkozásban könnyíteni tudunk a közismert deviizanehézségeken. Ennyit kívántam az osztrák kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban a t. Ház elé hozni. Ügy gondolom, hogy a t. Házat a cseh kereskedelmi tárgyalások is érdeklik. (Halljuk! Halljuk!) Ezek még nincsenek azonban abban az előrehaladott stádiumban, mint az osztrák
