Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. Ügy érzem, t. Ház, hogy Magyarországnak klimatikus és földrajzi fekvésénél fogva is főtermelési ágának igenis a búzatermelésnek kell maradnia (Ügy van! Ügy van!) és úgy érzem, hogy ezen a helyen nem adhatom fel azt a küzdelmet, amelynek célja a magyar búza nemesítése, standardizálása és ezzel az európai piacokon versenyképessé tétele, úgy érzem, nem adhatom fel azt a küzdelmet, amelyet hivatali elődöm e cél érdekében oly helyesen megkezdett. Jelentem is a t. Háznak, hogy ép ezért ennek az évnek az őszén is folytattam a nemesí tési akciót és 250 gazdaságnak 265 vágón ilyen eredeti termésű és utántermésű búzát osztottam ki abból a célból, hogy ennek terméséből jövőre már, ha 1500—2000 vágón ilyen nemesített vetőmaggal tudj.ak az ország gazdaközönségének segítségére sietni; és hiszem 1 , hogy rövid' 2—3 esztendő múlva már olyan általános standard-búzával fogunk tudni a, piacra mehetni, hogy a magyar búzának az európai piacokon való versenyképességét a nagy oszrák-magyar monarchia vámterületének hiánya ellenére is, azoknak az autarktikus törekvéseknek dacára is, amelyeket ma 'mindenütt látunk, biztosítani fogja tudni. (Élénk helyeslés.) Ez nem azt jelenti, t. Ház, — hiszen volt alkalmam erre vonatkozó véleményemnek már kifejezést adni — hogy ahol annak lehetősége megvan, a gazda ne térjen át a búzatermelésről más termelési ágakra. Szó sincs róla, sőt ma is csak erre tudom biztatni a gazdaközönséget, ott, ahol a lehetőség 'megvan, de ennél többre, mint földmívelésügyi miniszter azután nem is vállalkozhatom. A múlt tapasztalatain okulva, lehetetlennek tartom, hogy _ én mint földmívelésügyi miniszter propagáljak egyes termelési ágakat, amelyek rajtunk kívül álló okokból csődöt mondhatnak — mint a múltban ezt egypár alkalommal láttuk — s azután a gazdaközönség méltán hivatkozhassék arra, hogy íme, ezt az irányítást adta maga a földmívelésügyi miniszter. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Idevonatkozólag legyen szabad, t. Ház, még csak egyetlen érvet felhozom. Nem akarom felsorakoztatni azokat az érveket, amelyeket ebben az irányban köztudomás szerint a gazdatársadalom minden rétege meghánytvetett, hiszen ez ma olyan kérdés, amely egy beszéd keretébe bele sem foglalható, — hiszen legjobbjaink .ma is^ vitatkoznak felette és helyes is, hogy meghányják-vetik ezt a nagyfontosságú kérdést — legyen szabad mégis egyetlenegy szempontra utalnom, amely, azt^hiszem, ebben a vonatkozásban döntő jelentőségű kell hogy legyen. Ez a szempont pedig az, hogy szerény véleményem szerint a mi klimatikus viszonyaink mellett a gazdatársadalom az ország legnagyobb részében nem .nélkülözheti a búzát, mint őszi főveteményt, hiszen akárhányszor olyan tavaszunk van, hogy mindössze 2—3 hét áll a gazdatársadalom ^rendelkezésére a tavaszi vetőmunkák elvégzésére, úgy hogy gazdaságaink mai berendezése mellett egyáltalán lehetetlen volna, hogy ez alatt a rövid idő alatt az összes területek megfelelően megművelhetők, bevethetők legyenek. Ez az egy szempont, t. Ház, maga elég súlyos arra, szerény nézetem szerint, hogy ennek a kérdésnek olyan beállítását, amelyet ma naponta hallunk, — hogy máról-holnapra tessék átszervezni a termelést — a magam részéről ne fogadjam el, és ne tartsam kívánatosnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Amint mondottam, meggyökerezett bennem az a meggyőződés, igenis kötelességünk ia magyar búzafrontot tartani és ülése 1931 december e-án, szerdán. 109 minden áron meg kell találnunk a módját annak, hogy versenyképes standard búzával tudjunk a piacra menni ^ (Helyeslés.) és még ha ilyen átmeneti nehézségeink vannak is az értékesítésben, ezért ne^ adjuk fel azt a századok és ezredek óta meglévő pozíciót, amellyel a magyar búza mindig rendelkezett. (Sándor Pál: Boletta nélkül!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A másik kérdés, amellyel t. képviselőtársaim nagyobb mértékben foglalkoztak, az export kérdése, t. Ház és pedig (Halljuk! Halljuk!) különösen az állatexport kérdése. Az export tekintetében (Halljuk! Halljuk!) részletekbemenően mai beszédeui keretében nem kívánok a kérdéssel foglalkozni t. Ház, mert ezelőtt három vagy négy héttel a 33-as bizottságban egy több órán keresztül tartó beszédben foglalkoztam ennek a kérdésnek minden részletével és. a napisajtó akkor részletesen tárgyalta is ezeket a kérdéseket, úgyhogy azt hiszem, csak ismétlésekbe bocsátkozhatnám, ha ezt a kérdést ilyen részletekbemenően a t. Ház elé tárnám. Egyet azonban kötelességemnek tartok itt a Házban az országgyűlés színe előtt is kijelenteni és ez az, hogy én mint földmívelésügyi nainiszter napról-napra mind súlyosabban és súlyosabban érzem azokat az akadályokat, amelyek exportunk elé a deviza és valutáris nehézségek folytán tornyosulnak. (Erdélyi Aladár: Ügy van! Nem is maradhat így!) Jól tudom, t. Ház, hogy ez sokkal nehezebb probléma, semhogy én ezeket a kérdéseket egyoldalúan mint földmívelésügyi miniszter megoldhatnám. Nekem mint földmívelésügyi miniszternek az lehet a kötelességem, hogy megtaláljam azt a helyes középutat, amelyen e téren járnom kell és azt a határt, ameddig egyoldalú mezőgazdasági érdekek szempontjából elmehetek. Végeredményében az összkormánynak feladata mérlegelni mindazt, (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) ami ehhez a kérdéshez fűződik és én belátom magam is, hogy egyoldalú mezőgazdasági szempontok nem lehetnek egyedül döntőek. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — Gr. Somssich Antal: Ne^ jusson minden a Gyosz.-nak!) Az exportkérdéssel kapcsolatban eleget akarok azonban tenni Apponyi Albert gróf nagyrabecsült kép viselőtársam által kifejezett annak a kívánságnak, hogy tájékoztassa a kormány a parlamentet és az országot az osztrák-magyar szerződéssel kapcsolatosan ^felmerült állatkiviteli nehézségekről. (Halljuk! Halljuk!) Marschall Ferenc t. képviselőtársam kérdésére pár héttel ezelőtt adott válaszom alkalmával t. Ház 'utaltam már azokra a nehézségekre, amelyek az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés végrehajtásával kapcsolatban, különösen az állatkivitel terén, tényleg huzamosabb idő óta fennállanak. Már akkor utaltam arra, hogy az előző kormány kénytelen volt engedni annak az osztrák részről előterjesztett kérésnek, hogy a kereskedelmi szerződésben megállapított marhakontingens tetemesen csökkentessék, mert Ausztria felvevőképessége — mint ahogy ez Európa^minden államában beállott — időközben oly mértékben csökkent, hogy ezzel •az állatmennyiséggel már képtelen volna az ottani állatárakat fenntartani és az ottani állatok értékesítését biztosítani. A múlt kormány ezt a megállapodást úgy kötötte meg, hogy ezt az engedményt tulajdonképpen csak egy hónapra helyezte kilátásba
