Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

Àz országgyűlés képviselőházának 18, kok akarunk maraidhi, idejében kell megindítani azt az egyessógi tárgyalást, amelynek feltétlenül csak egy eredménye, egy tendenciája lehet, és pedig az, hogy teljesítőképességünkhöz mérten a magyar iköz- és magúngazdaságok javára a külföldi terhiekkel szemben moratóriumot kapjunk. Ezt elősegíti az a helyzet is, hogy azok a külföldi kölcsönök, amelyeket az ország felvett, a maguk kamatszolgáltatásában egy (bizonyos kockázat prémiummal rendelkeznek, mert 8, 9, •9'5%-kal kamatoznak, vagyis olyan kaimattaL amely a duplája annak, ahogyan a békében a kölcsönök kamatoztak. Nyugodtan lehet tehát ajánlani a teljesítóképeoségnek pontos adatokkal való meghatározása után a külföldi hitelezőknek azt, hogy ezt a magas évi kamatlábat szállítsák le és a tőketörlesztésire peldJig halasztást adjanak. Szükséges ez azért, nnert ha pénzügyi bizottságnak, —. amelyiknek a diagnózisa a magyar helyzetre vonatkozólag különben kimerítő — elfogadjuk á külföldre szóló kötelezettségek teljesítésére irányuló utasításait, akkor csak a rideg hitelezői érdeket tartanánk szem előtt, már pedig valamennyiönknek csak az lehet egyöntetű nézete, hogy nem a hitelezők érdeke, hanem az ország életképessége az első szempont. (Ügy van! Ügy van!) A miniszterelnök ÚT azt, is mondotta, hogy az eddig megtett intézkedé-' sek esetleg nem lesznek elégségesek az államháztartás egyensúlyának biztosításához. Beszédjének ennél a pontjánál szintén meg kell állnom és rá kell mutatnom az adóbevételek rovataiban a társulati adó összegére, amely régtől fogva mozdulatlanul áll," (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) holott minden más adórovat egyre duzzad és ma az országban mindenki arról panaszkodik, hogy; mérhetetlenül megnövekedtek a közszolgáltatások terhei. A társulati adó összege 20 millió pengőben van megállapítva. Mi itt a helyzet! A mezőgazdaság tekintetében az, hogy a gabona értéke a pénzügyi bizottság megállapítása szerint is Öt év alatt negyedrészére esett vissza; &z egész ország mezőgazdasági termel és ér: ek összes értéke pedig az utóbbi öt év alatt kerek 50%-kai hanyatlott. A leírutóbbi évben 2'5 milliárd pengőt tett ki a mezőgazdaság bruttó bevétele. Ezzel szemben a társulati adó alanyainál, a részvénytársaságoknál, nagyiparnál, 'banknál a helyzet a következő. A nagyipar bruttó bevétele az elmúlt öt esztendőben átlagban véve 2*5 milliárd volt és a legutóbbi évben is ennek az átlagnak csak egy huszonötöd részével esett vissza, mert 2'4 milliárd nengő volt a bruttó bevétel.De nézzünk egy másik irányba. A magyar ^háztulajdon bruttó bevétele 500 millió pengő és ebből 100 millió pengő beszolgáltatására van kötelezve adó fejében. A társulati adó 20 millió pengő maradt, s ennyiben van megállapítva ugyanakkor, amikor a mezőgazdaság bruttó bevételével szemben a társulatok a nemzeti jövedelemben hasonló tétellel szerepelnek, s amikor a háztulajdon 500 millió bruttó bevétellel szemben 100 imillió beszolgáltatására van kötelezve. Szükséges ezt felemlíteni és erre rámutatni azért, mert a társadalomban már szociális egyenetlenségekre ad okot az, hogy a mobiltőke sokkal nagyobb védelemben részesül, mint amilyenben részesül az ingatlan tőke. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Nincs már mobil-tőke! — Sándor Pál: Nem fizetnek adót! — Zaj.) A miniszterelnök úr nem ítélte el határozottan az elmúlt pénzügyi rendszert, nem adott teljesen tiszta képet a helyzetről és a ülése 1931 november lö-en, kedden. éÖ süllyedő gazdasági élet számára neim adott kibontakozási programmot. Magam is jól tudom, hogy ennek a^ süllyedőben lévő gazdasági élet^ nek megmentésére nem lehet most egy átfogó Programm nagy mentő gőzösét küldeni, de mentőöveket igenis lehet számára dobni, rövid időre előirányzott gazdasági programmot

t és intézkedéseket igenis lehet előkészíteni és végre lehet hajtani. A magunk részéről a legnagyobb rokonszenvvel tekintettük és fogadtuk a miniszterelnök úr áldozatkész lépését, amellyel a kormányelnökséget elvállalta. A személye iránt való változatlan tisztelettel és azzal a készséggel, hogy minden egyes intézkedésében, amelylyel az ország javát kívánja szolgálni, mi rendelkezésére állunk támogatásunkkal, expozéját és a pénzügyi bizottság jelentésének azt a részét, amely csak a rideg hitelezői érdekeknek akar érvényt szerezni, sajnálattal nem tehetjük magunkévá. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Patacsi Dénes jegyző: Kornis Gyula! Kornis Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Túlontúl ismeretesek azok az érvekí amelyekkel világszerte támadják a mai parlamentek nagy részét. Ezek közül legfőbb az, hogy a legtöbb parlament letért arról az útról, amelyen az angol klasszikus parlamenti élet megindult. Eltért attól a céltól, hogy a közügyeket nyilvános megvitatás által kormányozzák, government by public discussion. Ennek előfeltétele az, hogy mindkét párt, kormány és ellenzék, kényszerű érvek hatása alatt, véleményét megváltoztathassa, (Rassay Károly: Mit használ a csendőrrel szemben a kényszerű érv!!) illetőleg a kölcsönös meggyőzés lehetősége fennáll. Mármost a modern államteoretikusok jórésze ezt a lehetőséget tagadja, mert azt mondja, hogy a mai parlamentekben nem egymással komolyan vitatkozó embercsoportok állanak egymással szemben, hanem pártok, azaz szociális vagy gazdasági irányban elfogult hatalmi csoportok néznek _ farkasszemet, amelyeket az ő uralmi érdekcéljaik, illetőleg az ő hatalmi sán" szaik kormányoznak. En nem merem feltételezni ennek a Háznak egyetlen pártjáról és tagjáról sem azt, hogy méltán érhetné a vád, hiszen ennek a vitának eddigi menete is bizonyítja, hogy mi a komoly parlamenti állásponton vagyunk, különösen most, amikor hazánknak, sőt az egész világnak ebben a súlyos helyzetében annyira a nemzeti egység gondolatának kell bennünket áthatnia. En tehát teljes jóhiszeműséggel a kölcsönös meggyőzés lehetőségében úgy érzem magamat, mint valami matematikus, aki számokkal, síkokkal, vonalakkal operál, amikor én itt most ezt a világválságot, illetőleg annak ránk vonatkozó következményeit, egyszersmind kritikáját is tárgyalom. Nagyon jól tudom azt, hogy a politika nem matematika, hanem nagyon is át és át van szőve bizonyos politikai eszményekkel, elfogultságokkal, messze, történetileg visszanyúló tárgyi és személyi balítéletekkel, azonban mégis és talán most leginkább arra van szükségünk, hogy bizonyos hideg távolságban, megfelelő distaneiában nézzük a dolgokat, sohasem feledkezve meg arról, hogy minden párt, az én pártom is csak egy halandó pars, mint a neve is mondja, a halhatatlan nemzet totumával szemben. T. Ház! Ha mi most nem tudunk felemel-