Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-17

Az országgyűlés képviselőházának 17. ü kell ezt megbélyegeznem, ha tudom azt, hogy a kormány mögött ülő képviselő urak közül nagyon sokan... (Péntek Pál: Maga miért fogadja el jegyzői fizetését? Mondjon le róla! — Kabók Lajos: Ne izguljanak annyira!) Tessék lemondani a közbeszóló érdekelt képviselő uraknak, (Aridaházy Kasnya Béla: En szóltam közbe; nekem nincs sehonnan egy árva fillér fizetésem se, ue magának kettő van!) azoknak, akik az államkasszából kétszeres, háromszoros fizetést húznak; kijelentem, hogy én is lemondok róla. Kijelentem. (Helyeslés a jobboldalon, — Felkiáltások: Tehát lemondott a jegyzői fizetéséről! — Zaj.) Nem változtat a lényegen semmit sem az önök műfelháborodása, mert erkölcstelen, ha még úgy felháborodnak is, mert államtitkárok, miniszterek és más egyéb volt közfunkcionáriusok itt most mint képviselők, újabb j fizetést húznak. (Andaházy Kasnya Béla: Tessék lemondani a fogyasztási szövetkezetben viselt igazgatósági tagságról is! Meg a «Törekvés» takarékpénztárnál viselt állásáról.) Lehetetlenség az, hogy amikor az egyik oldalon a pazarlásnak ilyen jelenségével állunk szemben, ugyanakkor kint tizezren és százezren éheznek és nyomorognak. Éppen ma volt itt szó arról, hogy a bányamunkások hetek óta harcban vannak az erős és kíméletlen bányakapitalizmussal. Egy falat kenyérrel nagyobbat kérnek, nyomorognak és éheznek a bányamunkások. (Kóródi Katona János: Tessék a jegyzői fizetést odaadni!) Annak ellenére, hogy 1924-ben a bányamunkásoknak egy megállapodásuk volt a bányakapitalistákkal, a bányakartellel, amelyben biztosították maguk részére legalább a legszükségesebbet, mégis a kíméletlen bányakapitalizmus évrőlévre többet présel ki a bányamunkásság erejéből; de ugyanolyan mértékben, amilyen mértékben emelkedett a bányamunkások ter- j melése — 12'5 métermázsáról felemelkedett 18'5 métermázsára — mondom, ugyanilyen mértékben csökkent a bányamunkásság keresete és megélhetőségi lehetősége. Ez is erkölcstelen dolog a bányakapitalizmus részéről. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erkölcstelen különösen akkor, amikor tudjuk azt, hogy a mostani viszonyok között, amikor lehetetlenné van téve, hogy külföldi szén jöjjön be az országba, a bányakapitalizmus, a bányakapitalisták és a bányakartellek diktálják az arakat a bányamunkásságnak. Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék kissé közelíteni a tárgyhoz. (Derültség.) Esztergályos János: Iparkodni fogok. Méltóztassanak megengedni, hogy csak összehasonlításképpen hozzam fel ezt a képet; miután ma már egyik igen t. képviselőtársam ezt itt felemlítette, kapóra jött, hogy ezt öszszehasonlításképpen felhozzam. Két-háromszoros fizetést,_ sőt^ négyszeres fizetést is húznak az állam pénzéből és ugyanakkor különböző kartelleknek például a szénkartelleknél is bent ülnek egyes előkelő urak, a másik oldalon pedig nyomor, szenvedés es nélkülözés jelzi a bányamunkásság életét. (Zaj a jobboldalon. — Fáy István: A szakszervezet! — Buchinger Manó: Hogy lehet valamiről beszélni, amikor nem értenek, hozzá? ! Azt sem tudják, mi fán terem a szakszervezet!) De erkölcstelennek kell minősítenem ezt különösen akkor, amikor tudjuk, hogy a képviselő urakat senki sem bántja azért, hogy az állam kasszájából többszörös fizetést vesznek fel, nem bántja őket a rendőr és csendőr, de ése 1931 november 5-én, csütörtökön. 41 ezeknél a szerencsétlen bányamunkásoknál, akik jogosan kapnak bér vagy fizetés gyanánt bizonyos mennyiségű szenet, — (Egy hang jobb felől: Ae-m lehet ezt a kérdést izgatásra felhasználni!) és mert kevés az a pénz, amit a bányavállalattól kapnak, kénytelenek hideg szobában maradni — a múlt hetekben, amikor a harc folyt, megjelent lakásukon a csendőr és rendőr, felforgatott mindent és aziránt érdeklődött, hogy megvan-e ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. Esztergályos János: Ha nem bántja senki azokat a t. képviselő urakat, akik közpénzekből nyugodt lelkiismerettel felvesznek többszörös fizetést, (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon: Saját pénzünkből!) akkor súlyos erkölcstelenségnek tartom, hogy becsületes bányamunkásoknak nem adják meg azt, ami munkájuk után joggal megilleti őket és azt a lehetőséget, hogy békességes családi életet éljenek. Éppen ezért a magam részéről is helyeslem Kabók Lajos képviselőtársam előterjesztését és mindenben azonosítom magamat vele. (Zaj és- felkiáltások a jobboldalon: Mindjárt gondoltuk!) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: Igen t. Képviselőház! Szomorú jelenségnek tartom, hogy amikor a gazdasági bizottság jelentéséhez beterjesztett kisebbségi véleményt pártfogoljuk, (Kóródi Katona János: Propper is kap nyugdíjat!) akkor a jobboldal felzúdul és védelmezi azt a lehetetlen erkölcsi álláspontot, amelyet ezekben a kérdésekben az egységespárt képvisel. Megengedem, hogy törvény szerint önök felvehetnek az állam pénzéből akár ötszörös fizetést is, de van valami erkölcsi törvény is, (Zaj a jobboldalon.) amely a törvényhozókat kötelezi és van valami tisztesség és erkölcsi tisztaság is. (Zaj a jobboldalon. — Fráter Jenő: Micsoda beszéd ez? — Kabók Lajos: Erdekeit úr, ne beszéljen! A tábornok úr is érdekelt! — Elnök csenget. — Fráter Jenő: Vigyázzon magára Kabók úr! Szeretném látni, hogy olyan érdektelen legyen, mint én! — Kabók Lajos: Ne fenyegessen! Most nem vagyunk a kaszárnyában! Ott fenyegethet, itt nem! — Fráter Jenő: Vigyázzon! — Zaj. —• Elnök csenget.) Ez tehát lehetetlen állapot és még^ lehetetlenebb az, ami az utóbbi években történik a képviselői illetmények körül. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Szeder Ferenc: Látjuk, hogy magas állásban lévő köztisztviselők nyugdíjba mennek és akkor kapnak egy leltári kerületet, mint pótlékot; magas állásban lévő köztisztviselők nyugdíjba mennek s mint előre elkészített állásokba, a képviselői stallumokba kerülnek, vagy például elmennek moziigazgatóknak és egyebeknek. Látjuk azt a szokatlan jelenséget, amellyel sohasem találkoztunk a háború előtti időkben, hogy az a törekvés, minél többet markolni, ennek a keserves országnak keserves pénzéből, hogy nagyon nagy jólétet biztosítsanak önmaguknak, ami elképzelhetetlen volt a boldogabb régi Magyarországon. Most, amikor az emberek ezrei és ezrei ebben az országban a legkétségbeejtőbb harcot vívják a mindennapi kenyérért, (Kabók Lajos: A puszta kenyérért!) amelyet nem tudnak megszerezni, most vita tárgya a Képviselőházban, vájjon meg lehetne-e valósítani azt az elvet, (Zaj.) hogy az állam pénzéből, vagy más intézményektől képviselők csak egyszeres és ne dupla fizetést vegyenek fel! Vitatkoznak rajta