Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

At országgyűlés képviselőházának 27. nek több mint 50%-át bírja, rendkívül nagy haszonhoz fog jutni. (Zaj a baloldalon.) Nem adok fel rejtvényt t. képviselőtársamnak, hi­szen nagyon jól tudja, hogy melyik gyárról van szó, s hogy melyik gyáré a szeszkontin­gens 50%-a. T. képviselőtársam ezt bizonyára jól tudja, hiszen mindig nagyon érdeklődött a szeszipari ügyek iránt. (Pakots József: Neki is van egy kis mezőgazdasági szeszgyára!) Ez a Leipziger-igyár. Ugy látszik, hogy ennek a cégnek érdekeire jobban vigyáz az igen t. pénzügyminisztérium, mint az egész magyar közgazdaságra. Mi történt tehát? A szeszadótörvény szö­vege szerint a boritaladó az elfogyasztott bor után fizetendő. Szórói-szóra felolvasom, hogy megértsük, milyen injuria, milyen teljesen törvénytelen támadás történik itt egy, a me­zőgazdasággal szorosan összefüggő termelési ág ellen, egy bizonyos érdekeltség érdekében és annak nagyobb anyagi haszna előmozdítá­sára. Azt mondja ez a törvény (olvassa): «A városok és községek a területükön fogyasz­tott vagy oda bevitt bor, illetve sör és ége­tett szeszes italok, stb. után adót fizetnek-» Tehát a területükön fogyasztott vagy oda be­vitt bor vagy más szesz után. A törvény 5. §-a ezt még jobban megerősíti és azt mondja (olvassa): «...a tényleg behozott, illetőleg fo­gyasztott mennyiségek után kötelesek fizetni.» Még jobban aláhúzza ezt, amikor azt mondja (olvassa): «Ugyancsak adómentes kezelésnek illetőleg adóvisszatérítésnek van helye az olyan bor vagy bormust után, amely minden emberi élvezetre teljesen hasznavehetetlenné vált.» Most már megjelent a 121.100. számú végrehajtási utasítás, amely a törvény szel­lemével szeimiben fogyasztási adó alá vonja azokat a borokat is, amelyek borpárlattá, vagy borecetté dolgoztatnak fel. Hogy a ma­gas pénzügyi kormány is érezte ennek tartha­tatlan voltát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eddig nem tiltakozott az ellen, hogy Budapest székesfőváros és a községek egész sora a borecetté való feldolgozásra meg­vett bort nem fogta fogyasztási adó alá. De mi ennek a háttere? Ennek a háttere az, hogy a szeszeeetiparnak az állam teljesen adómentes szeszt bocsát rendelkezésére. A szeszecetipar leszállította a szeszecet árát (Zaj a baloldalon.) és most, hogy a konkur­renst végleg kivágja az útból és legázolj a, a borecetgyártásra alkalmas bort véteti fogyasz­' tási iadó alá. Mit jelent ez? Azt, hogy a szesz­ecet adómérséklése miatt isokkal olcsóbb lesz a szeszecet, a borecet pedig a borfogyasztási adó kihatása miatt 50%-kai drágább lesz, tehát a szesaecetkartell egyszetrsmindeTifcorra megszabadni egy olyan^ konkurrenstől, amely szoros összefüggésben áll egy — mint mon­dottam —- a sülyedés lejtőjére került, vergődő, haldokló másik magyar mezőgazdasági ággal, a (bortermeléssel, és elveszi a szóbanforgó 50.000 hektoliter bor eladásának a gondolatát és lehetőségét is. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Lázár Miklós: Egy kis meghosszabbí­tást kérnék. Elnök: Hány percet méltóztatik kérni? Lázár Miklós: Nyolc percet. (Derültség.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) ûlêse iÙSl november 25-én, szerdán. 459 A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzá­járult. Lázár Miklós: Kezeim között van Gyön­gyös város polgármesterének egy átirata, amelyben erre az ügyre teljes világosságot vet. ö ugyanis a gyöngyösi borecetgyárak fogyasztási adójára vonatkozólag a következő vé^határozatot hozta (olvassa): «A boirecet gyártásához használt bor árára a fogyasztási adómentességet megállapítom. A borecetre nem kell adómentességet adnom, miután sze­rintem a borecetnek fogyasztási adója nincs.» Ez így van. En tudom, hogy a földmívelés­ügyi miniszter úr is így gondolja és ez a he­lyes, de ezzel nem segítünk ezen a mezőgazda­sági iparon, amikor a pénzügyi kormány kö­zegei pedig sorban irgalmatlanul behajtják ezt az adót s az adózók ellen végrehajtást ve­zetnek és árverést foganatosítanak. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Egy hang baloldalon: Teljes jogbizonytalanság!) Gyöngyös várois polgármestere ehhez a véghatározathoz a kör v étkező indokolást fűzi (olvassa): «A súlyos adókkal terhelt, állami segítségben nem ré­szesülő bortermelőnek érdeke is ezt a határo­zatot támogatja. A borecet készítéséhez a kis­termelők vegyesfajtájú borait használják fel és ezek azoké, akik a belső fogyasztás sor­vadása miatt úgysem tudják ma boraikat ér­tékesíteni. A borecet céljaira pedig inkább megfelelő és keresettebb is a kisgazdák kü­lönféle fokú és fajtájú bora. A kisgazdákat boraik könnyű és biztosabb értékesítésével megmenteni a pusztulástól a legsürgősebb és a legszebb feladat. A kizárólag szőlőtermelő vidék termelőinek érdekében igazságosan csak így lehetett határozni.» Csak így lehetett ha­tároznia, szemben a pénzügyminiszterrel. (Sándor István: A nevét tessék megörökíttetni a naplóban!) Nem tudom a nevét, csak any­nyit, hogy Gyöngyös város polgármestere. (Hegymegi Kiss Pál: Jobb, ha névtelenül marad!) Budapest székesfőváros ugyanerre, a földmívelésügyi miniszter úr által is helye­seit, egyedül lehetséges, morális és gazdasági alapra helyezkedett, amikor 118.464/192. IV— 1929. számú határozatával az ecetgyártáshoz felhasznált bort a fogyasztási adó alól telje­sen mentesítette. Ugyanígy tett Budafok, Új­pest, Nagykőrös, és még egy sereg ilyen vá­rost tudnék itt mondani. T. Képviselőház! Már most befejezem be­szédemet, mert a 8 perc lejárt. Még csupán egy mondatot kívánok elmondani. Amikor itt egy 750.000 embernek életexisztenciát adó nemzeti termelési ág, a bortermelés és szőlőgazdaság úgy sorvad, amint azt az igen t. földmívelés­ügyi miniszter úr is éppen olyan jól tudja, mint mi, hiszen iborvidéki képviselő, szőlősgazda is azonfelül, tehát a saját bőrén és saját kárán tapasztalja ennek a mezőgazdasági termelési ágnak azt a hanyatlását, amelyben most élünk, akkor kérdem, hogyan lehetséges az, hogy a pénzügyi kormány a milliókat és milliókat ke­reső, különféle kontingensekkel gyámolított, tíz év alatt a fogyasztók bőrén összeszedett mérhetetlen pénzzel rendelkező Szeszértékesítő­nek, a szeszkartellnek, szeszecetkartellnek az érdekében egyszerűen kíméletlenül agyon akar vágni, (Tauf fer Gábor: Le akar gázolni!) — amint t. képviselőtársam helyesen mondja, — le akar gázolni egy olyan termelési ágat, amely a mai súlyos viszonyok között 50.000 hektoliter borral könnyíti meg azt a 2.5 millió hektoliter kvantumot, amelyet, fájdalom, — a földmíve­lésügyi miniszter úr eleget foglalkozik vele, —

Next

/
Thumbnails
Contents