Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

460 Az országgyűlés képviselőházának Ê képtelenek vagyunk megmozgatni, képtelenek vagyunk eladni? (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úrnak. Következik Pakots József képviselő úr interpellációja a mezőgazdaságban jelentkező nyúl-károk tárgyában, a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció »a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz, a mezőgazdaságban jelentkező nyúl-károk tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az elszaporodott nyulak milyen súlyos károkat okoznak a mezőgazdaságnak? Hajlandó-e megakadályozni megfelelő intézkedésekkel a gazdák végzetes károsodását? Pakots József sk.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: Mélyen t. Ház! Ha az ember lemegy a kerületébe, szorongó szívvel hallja azokat a súlyos panaszokat, amelyek a társadalom minden rétegéből és minden foglalkozási ág részéről felhangzanak, de a legjobban összeszorul a szíve, amikor hallja a magyar mezőgazdaság derék művelőinek, a gazdáknak szörnyű panaszait, hogy minden irányban mennyire nyomják őket az idők terhei, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon,) és hogy nehéz bajaikban milyen^ kevés megértésre találnak ott, ahol a megértés szellemének kellene uralkodnia. Az én kerületemben a gazdák hozzámfordultak egész sorozatos panasszal, és én ezek közül egyet hoztam most egyelőre a Ház elé és ajánlom azt az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe. Meg vagyok győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, kinek egyéniségét nagyon jól ismerem, teljes megértéssel és megérzéssel viseltetik a gazdabajok iránt, hiszen — amint előttem szólott t. képviselőtársam is említette, s amint mindanynyian tudjuk — igein kitűnő gazda és éppen olyan vergődő és kínlódó gazda, mint mindegyik ma ebben az országban. Azoknak a szegény gazdáknak, akikről most szó van, — t. i. a monori kerületben levő gazdáknak — sok bajuk mellett most még egy új csapást kell elviselniök. Különös dolog, hogy amikor a vadvédelem nagy gondolatát szolgáljuk és errenézve bizonyos intézkedések is történnek, ugyanakkor egy túlzott formája ennek a vadvédelemnek olyan károkat idéz elő, amelyek a mezőgazdaság számára elviselhetetlenek. A monori kerületben pl. annyira elszaporodtak a nyulak, hogy azok már ott végzetes pusztításokat végeznek a vetésekben, a gyümölcsösökben, a kertgazdaságokban. (Kuua P. András: Körül kell keríteni azokat! — Hegymegi Kiss Pál: Az egész monori kerületet körülkeríteni?) így pl. az őszi búzában az idén 60%-os kárt okoztak, a tavaszi árpában 70%-os kárt, az őszi árpában végleges, 100%-os kárt, éppen így bizonyos kerti vetemény ékben, babban stb. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez a kérdés nagyon fontos, és kérem az igen t. Ház figyelmét, mert azoknak az embereknek, akiket ez érint, életérdekük és életalapjuk az, hogy ők most a maguk reménységét elvetve a drága anyaföldbe, kellő gondozás mellett és lehető kedvező körülmények között legalább az hozza meg a maga eredményét. S akkor íme, jön egy ilyen nyúlhad, le?-. ülése 1931 november 25-én, szerââtt. rágja, elpusztítja a vetéseket és véglegesen tönkretesz minden reményt. Bennem az a groteszk gondolat támadt, hogy ezeket a nyulakat csakugyan Nubia párduca .szülte, mert olyan vakmerőek és olyan bátrak, hogy el sem mennek és nem ijednek meg már senkitől, mert rájöttek arra, hogy nem szabad őket bántalmazni. Vannak esetek, hogy elkergetni sem igen szabad a nyulakat, védeni kell azokat ott, ahova majd jönnek a vadászó társaságok, és alhol elég nyúlnak kell puskacső elé kerülnie, hogy az urak megfelelő zsákmánnyal térjenek haza. Pláne körvadászatok idején nagy nyúlállománynak kell lennie, hogy az urak jól mulassanak. Engedelmet kérek, ilyen szempontok szerint elintézni ezt a dolgot nem lehet. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy bár jól tudom, hogy a nyúlexport bizonyos mértékig nagy érdeke az országnak, azonban talán mégis mérlegbe kell vetni azt a veszteséget, amelyet az elszaporodott nyulak így okoznak, hogy vájjon ez equivalense-e annak az exportnyereségnek, amely a nyulak kiszállításával a fizetési mérlegünk javára mutatkozik. Hogy miért szaporodtak el így a nyulak, annak különös és érdekes oka is van; tudniillik állítólag a multakban nagyon kifogyott a nyúl és erre bizonyos nyúlfajtákat leküldték és túltenyésztés állott be. (Zaj a jobboldalon.) A falusi gazda azzal a gyanúval él, hogy holmi belga nyulakat hoztak volna be és azokkal idézték volna elő a túlprodukciót. En azonban érdeklődtem a földmívelésügyi minisztérium illetékes osztályánál s ott elmondották, hogy csakugyan, mivel jelentések érkeztek, hogy a nyúlállományban nagy fogyaték van, leküldték néhány nyulat a nyúlállomány megfelelő feljavítására. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Nem tudom, hogy gazda-e az a t. képviselőtársam, aki ezt olyan mulatságosnak tartja, de figyelmeztetem túloldalon ülő képviselőtársaimat, hogy én nyugodtan merek lemenni kerületembe, mert én ezeket a gazdabajokat s kerületem minden polgárának baját tényleg szívemen viselem, nem tudom azonban, hogy az urak olyan nyugodt lélekkel lemehetnek-e a kerületükbe a mai elkeseredett hangulat mellett. (Felkiáltások jobbfelől: Igen!) Méltóztassanak megpróbálni, de méltóztassanak komolyan venni az életnek ezeket az apró jelentkező bajait, mert ezek sorsdöntők r azoknak a szegény embereknek exisztenciájára. Ennek következménye, hogy a sok ezer kis baj egymás mellé társul és általános nagy elkeseredést vált ki a gazdaközönségben, amelynek hatása kiszámíthatatlan — vagyis kiszámítható. Mert jól mutatott rá Hegymegi Kiss Pál t. barátom, hogy micsoda eredményei vannak ennek az elhagyatottságnak és annak a körülménynek, hogy nem foglalkozunk eléggé a bajokkal, s hogy ebben a nagy gazdasági válságban a nyomorúság milyen szélsőséges hajlamokat vált ki ezeknek a derék magyaroknak lelkében. A hajdúnánási községi választás is elárulja ezt, de én magam is szomorúan állapítottam meg, hogy 30—40 holdas gazdák a kerületemben már be vannak szervezve a szociáldemokrata pártba, s nekem igazán^ erős munkára van szükségem, hogy a polgári gondolat számára megtartsam ezeket a derék, jó földmivelő magyarokat. Rámutatok egy végzetes jelenségére ennek a mai szomorú politikai helyzetnek, amely az egész ország képén megmutatkozik