Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1931 november 25-én, szerdán. 457 téri felelősség elvével, de másfelől azonkívül a rend szempontjából is rendkívül fontos, mert a • gyűléstilalommal voltaképpen azt a keserűséget, amely keserűség szabadon akár az érdekeltségeik gyűlésein, akár más gyűléseken, de rendőrségi közegek közbenjöttével nyilvánulna meg, egyfelől az utcára, másfelől pedig kétségtelenül a titkos agitációk mezejére viszik. (Zsóry Lajos (a szélsőbaloldal felé mutatva): Miért mutatott oda? — Pakots József (Zsóry Lajos felé): Ez iiem olyan nevetni való dolog! A polgári társadalom szétmorzsolódásáról van szó!) Lehet, hogy igen t. képviselőtársam nevet, de én megállapítom azt, hogyha ez tovább így megy, a Károlyi-kormány azzal az eljárással, hogy a gyűléstilalmat felfüggeszti, szintén voltaképpen a szociáldemokaráeia malmára hatja a vizet (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) és megállapítom, hogy ügynöke lesz akaratlanul is annak a felfordulásnak, amely felfordulás feletétlenül a polgári gondolatot veszélyezteti és a nemzeti szempontoknak is kétségtelenül árt. Ügy van! a baloldalon.) Általában tíz esztendő óta vanniak városok és községek, amelyekben ellenzéki szó egyáltalán még csak el sem hangozhatott és most, tíz esztendő után, amükor tessék tudomásul venni, hogy vidéken nincsen egységes párt, (Felkiáltások balfelől: Nincs bizony!) az megszűnt, csak egy-két korifeus van, ma már inkább arra megy a harc, hogy a szociáldemokrácia által hirdetett egyedül üdvözítő táborba menjen-e bele a polgári társadalom, vagy hozzá forduljon azokhoz, akik igenis ma is azt hangsúlyozzák, hogy ezért a hibáért, amelyet ez a rendszer^ okozott, ne a nemzeti gondolatot, ne a polgári gondolatot tegyék felelőssé, hanem legfeljebb a rendszer embereit cseréljék ki, mert a nemzeti gondolat, a polgári gondolat nem hibás és ezekhez, mint magyar emberekhez ragaszkodnunk kell. Amikor egyfelől a szociáldemokrácia szakszervezeti segítséget kap, úgynevezett szakszervezeti segélyeket, ugyanakkor másfelől a mi szánkra, a polgári ellenzék szájára, akik a választásokon a nép lelkébe beje tudtuk oltani azt a hitet, hogy igenis polgári alapon vannak még más elgondolások is, (Ügy van! balfelöl. — Tauf fer Gábor: Es nemzeti alapon!) mint az önök rendszere és a nemzeti alaptól nem szabad eltávolodni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ennek a polgári ellenzéknek szájára, igenis, a gyűléstilalmak útján ráteszik a lakatot és ma már tessék elolvasni a fővárosi és vidéki sajtó egyes orgánumait: jubilálnak^ örvendeznek akkor, amikor a szociáldemokrácia olyan városokban is, mint amilyen Hajdúnánás, teret nyer. Mert Hajdúnánás városban nekem és társaimnak gyűlésünk lett volna, \ ahol kifejthettük volna nrogrammunkat, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Jelzem, nem j vettem benne részt, mert egy súlyos haláleset j miatt aznap éppen temettem, amikor a választás volt. Akkor bizony nem lett volna az a győzelem, t. képviselőtársam, amelyet a szociáldemokrácia elért. De amikor a hajdúnánási Dénteki hetivásáron harminc, költséggel kiküldött szociáldemokrata agitátor azt bizonyította, hogy aki polgári alapon áll, egy kutya a másikkal, éppen olyan kormánypárti és nincs hova menni, csak a szociáldemokrácia oldalára, akkor követelem a belügyminiszter úrtól magyarságára- hazafiságára appellálva, tessék a gyűléstilalmat megszüntetni. (Ügy van! a balodálon.) Elvéerre lehetetlen dolog, hogy ilyen nagy kérdésekben, amikor a nemzetre hárítjuk az áldozatot, ne lehessen a nyilvánosság előtt szót emelni, ne lehessen a titkos és jól pénzelt agitációkkal szemben a polgári és nemzeti gondolatot megvédeni azért, mert egy rendszer akkor is ott akar maradni az ország nyakán, amikor hazafiságból volna kötelessége a nemzeti és a polgári gondolat jegyében egy nemzeti összefogást biztosítani. (Pakots József: Eljárt már az idejük!) Ertem, ha a belügyminiszter úr erre az interpellációra nem válaszol, de ha eljön a tavasz és így folytatódik ez az agitáció, akkor nem lesz rémlátás, hogy ebben az országban olyan felfordulás jön, amelyet a szociáldemokrata vezetők a legjobb akarattal, — amiről különben meg vagyok győződve, — sem tudnak megakadályozni. (Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az összkormányhoz intézett interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következnék Fábián Béla képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. A képviselő úr halasztási kérelmet terjesztett elő. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy interpellációját a legközelebbi ülésen mondhassa ell (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni! Patacsi Dénes jegyző (olvassa): Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy közegei a magyar borecettermelést lehetetlenné kívánják tenni*? . Hajlandó-e a miniszter úr a 121.100. szvégrehajtási utasítást olyképen módosítani, hogy a borecetté feldolgozandó bor mentesíttessék a fogyasztási adó alól, annál is inkább, mert ez eddig sem rovatott ki.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter úr Eber Antal képviselőtársunk interpellációjára adott válaszát azzal végezte be, hogy ő minden könnyebbséget meg kíván ^adni és minden segítségre kész a magyar ipar érdekében, mert ő a magyar ipar jelenét és jövőjét nem egy termelési, vagy foglalkozási ág sikerének, vagy kudarcának, hanem nemzeti ügynek látja. Es pedig elsősorban azért látja nemzeti ügynek, mert a magyar ipar, szerinte, ma 250.000 magyar munkásnak ad kenyeret. Teljes mértékben aláírjuk erről az oldalról az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak ezt a kijelentését, bár annak ellenére, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr egyike az ország

1 legkitűnőbb statisztikusainak, már itt ki kell igazítanom, hogy a magyar ipar ma, a mai termelési viszonyok közt nem 250.000 főnyi, hanem jóval kevesebb, 125.000 főnyi munkástömeget meg nem haladó munkástársadalomnak ad kenyeret. (Tauf

fer Gábor: A többi munkanélküli!) T. Képviselőház! Ha a kereskedelemügyi miniszter úrnak ezt a kijelentését mi magunkévá tesszük, akiket egy agrártársadalom küldött be ide a képviselőházba, akkor vájjon milyen könnyebbségeket kell adni. mennyire segítségére kell sietni minden olyan termelési ágnak, amely nem 125.000 munkásnak, hanem 750.000 munkásnak, kereskedőnek, gazdának ad kenyeret? (Ügy van! balfelől.) Ez pedig a magyar bortermelés és szőlőgazdaság, A magyar bortermelés és szőlőgazdaság tehát még ma is, amikor a süllyedés lejtőjére került, háromszor 66*