Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

456 Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1931 november- 25-én, szerdán. zünk a házi pénztárunknál előállott deficit kifizetésére. Végül községi kötvény formájában, amelyet az adófizetés során vissza akarunk venni, javasoltunk legalább belső használatra egy szükségfizetési eszközt, mert nem lehet élnünk ' pénzhiány közepette. Nem inflációt akarunk, csak le akarjuk bonyolítani a kötelezettségek teljesítését. S ugyanakkor itt a pénzügyi nagymogulok felülről-lefelé nyilatkoznak, hazafiatlan, naiv, rosszhiszemű, vak és egyéb megállapításokkal, de megállapítom, hogy ők tehetetlenek és ebben a tehetetlenségükben nem szolgálnak az ország javára. Ez az én megállapításom azzal szemben, hogy elméletüket a maguk részéről mereven keresztülviszik. Teleszky volt pénzügyminiszter urat (Felkiáltások half elöl: Most is az!) én végtelenül nagyrabecsüíöm, tudom, hogy az ország érdekében dolgozik, de ma annak, aki a pénzügyeket dirigálja, vállalnia kell a miniszteri felelősséget is, (Ügy van! balfelől.) mert éppen a mai időkben a pénzügyi tárca nem maradhat ure

" sen, ma erre a legfontosabb feladatok haramiának. Ez a tárca tehát nem maradhat üresen és ezeknek az intézkedéseknek tekintetében nekünk egész ember kell, teljes felelősség, hiszen ezt a parlamentarizmus elve is megköveteli. Ezek a gondolatok voltak azok, mélyen t. Ház, amelyek köteleztek engem arra, hogy ezt az interpellációt bejegyezzem, amelyben a pénzhiányra kívántam rámutatni s engedje meg a t. Ház, hogy annak igazolására, mennyire nemcsak a szegénység, hanem azonkívül a pénzhiány is az oka annak a helyzetnek, amelyben most vagyunk, az államtitkár úr figyelmébe ajánljak és a Ház asztalára letegyek egy adóvégrehajtói nyugtát és egy hozzám intézett levelet, amely levélben a következő foglaltatik (olvassa): «Ma a Bagamér községben lévő hentes- és mészárosüzletemben megjelent egy Balogh nevű községi adóvégrehajtó két csendőr kíséretében és felszólított, hogy nyissam fel a pénztárfiókot. A felszólításnak elegét tettem. Megnézte a fiók tartalmát, amelyben mintegy egy pengő értékű aprópénz volt. Ekkor felhívott, hogy vegyem elő zsebemből a tárcámat.» (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) «Én nem vettem elő, csak mondottam, hogy benne van 20 pengő, de az kell nekem, mert váltólejáratom van, azt rendeznem kell, pénzt pedig a bankoktól nem tudok kauni, mert azt mondják, hogy nincs tténz Felszólított a végrehajtó arra, hogy menjek fel vele a községházára, de én azt mondottam, hogy nem megyek, mert előbb a váltómat el kell rendeznem, azután felmegyek. A végrehajtó ebbe nem nyugodott bele, hanem a csendőrjárőrt felszólította, hogy kísérjenek fel a községházára.» (Nagy zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Orosz cseka-rendszer!) «Amire a járőrvezető, egy Takács nevű csendőr felszólított, hogy menjek fel. Előttük kellett, hogy felmenjek. Felkísértek akkor a községházára, amikor egy esküvő volt ott. Tele volt az utca néppel. Ott kísértek szégyenszemre. Mint kisiparosnak elvitték az üzletemből a mérleget, mint lefoglalt tárgyat, azt a cigányok vitték utánam. Engem kísértek ß, csendőrök, miiit egy bűnöst. Igaz, bűnös vagyok, mert nem tudok fizetni. A községházán kértem a mérleget a községi jegyzőtől és az adóügyi jegyzőtől, de a jegyző azt felelte, hogy mérjem a húst darabszámra, nem adja vissza a mérleget. Azután a tanácsteremben ismét felszólított a végrehajtó a két csendőr jelenlétében arra, hogy adjam elő a pénztárcámat, amire én azt ismét megtagadtam azzal, hogy nem adom, mert a benne lévő 20 pengő kell a váltó rendezésére. Erre a végrehajtó megfenyegetett azzal, hogy ha nem veszem elő, kiveszi ő és én lássam a következményeit. Féltem a csendőröktől, így kénytelen voltam előadni a pénztárcát, illetve a benne lévő utolsó 20 pengőt, amely akkor kellett volna a váltóm rendezésére, hogy ne óvatolják meg.» Kérek még öt percet. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejét öt perccel meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Hegymegi Kiss Pál (tovább olvassa): «A végrehajtó ezt elvette. Adott róla egy elismervényt, amely a következőképpen hangzik.» —Itt van az eredeti elismervény. — «Nyugta 20, azaz Húsz pengőről, amely összeget Szőke Józseftől személyi motozás alkalmával adótartozásának rendezési részlete fejében a mai napon felvettem. Bagamér, 1931 november 11. Balogh végrehajtó, Vass Károly s. k.» — «A mérlegem ma is ott van, nem tudok húst mérni, mert attól tartok, hogy ha kölcsön kérek egy másik mérleget, esetleg azt is elveszik. A világháborúból 1917-ben mint 50%-os rokkant jöttem haza és azt kellett megérnem, hogy csendőr kísérjen személyi motozásra, mert akaratomon kívül és a pénzhiány miatt is adómat fizetni nem tudom. Hozzájárul mindehhez az, hogy a most megtartott ' választáson nem is engedtek a csendőrök az ellenzéki jelöltre leszavazni.» (Naay zaj balfelől.) Ilyen a helyzet, t. államtitkár úr. Nem tudom, de úgy érzem, hogy ezen a helyzeten bizonyos tekintetben még az elméletek feladása árán is segíteni kell. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az összkormányhoz intézett interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr másik, szintén az összkormányhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a kormányhoz. Meddig kívánja még a kormány a gyülekezési szabadságot korlátozni s meddig tartja fenn a statáriális rendeletnek í idevonatkozó intézkedéseit, amely intézkedések {lehetetlenné teszik a polgárságnak, hogy az I exisztenciáját megsemmisítő céltalan kormányzati intézkedésekkel szemben bírálatot gyako' rolhasson, másfelől elősegítik, hogy a némaságra kárhoztatott polgárságban támadt elkeseredés a nemzeti és polgári gondolat ellen irányuló titkos agitációt eredményessé tegye.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Ház! Azzal a kérelemmel a Károlyi-kormány belügyminiszteréhez, hogy a gyülekezési tilalmat függessze fel . , . (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! r Hegymegi Kiss Pál: . . . ebben a Házban már igen sokszor járultak. (Lázár Miklós: Hol a belügyminiszter?) A magam részéről azt kell megállapítanom, (Pakots József: Egyáltalában miért nem válaszolnak az interpellációkra? — Mozgás.) hogy minél inkább húzódik az idő és minél inkább benne vagyunk a- mai gazdasági válságban, a gyülekezési jog felfüggesztése annál súlyosabb mértékben esik a latba. A gyűléstilalom egyfelől, nem egyeztethető össze a parlamentarizmus gondolatával, nem fér össze az egyéni szabadságjogokkal és nem egyeztethető össze a minisz-