Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. ház! Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügymi­nisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr interpellációm előadása során nincs jelen. (Lázár Miklós: Majd bejön!) Szerettem volna, ha bennünket, laikusokat, akik tulajdonképpen távolról nézzük ennek a szenvedő országnak a gazdasági és pénzügyi válság közepette való vergődését, bizonyos kérdésekről a pénzügymi­nisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr felvilágosított volna. Annak idején, amikor a pengőt megérté­kelték, mi innen, erről az oldalról azt kíván­tuk az akkori pénzügyminisztertől, Bud János miniszter úrtól, hogy a pengőt ne emeljék fel 12.500 koronára, hanem csak 10.000 koronában hagyják meg. Akkor én terjesztettem elő ezt a laikus indítványt, amelyre vonatkozólag a mi­niszter úr igen udvariasan azt a választ adta, hogy az én terrénumom inkább a közigazga­tás, bízzuk csak a kormányra, az bölcsen szabja meg a 12.500 koronás értékét a pengő­nek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Ugyancsak voltunk itt páran, akik annakidején, amikor a szanálásról volt szó, szóvátettük azt és aggo­dalmunkat fejeztük ki abban a tekintetben, hogy az ország lakosságának olyan súlyos mérvű megadóztatása, mint amilyen tervbe volt véve, céltalan lesz, mert a kormány olyan pénzügyi politikát fog folytatni, hogy az ál­lamháztartás szanálásából folyólag a magán­gazdaságok teljesen tönkremennek és a ma­gángazdaságok erőtlensége folytán az állam­háztartás is nehézségek közé jut. (Zaj a jobb­oldalon,) Elnök: Ismételten kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat, szíveskedjenek csendben ma­radni! Hegymegi Kiss Pál: Akkor is azt a vá­laszt kaptuk ezekre a kérdésekre vonatkozó­lag, hogy mi a magunk részéről laikusok va­gyunk és most itt, a magyar gazdasági és pénzügyi válság közepette azt látjuk, hogy a Károlyi-kormány régi kiváló szakembereket vesz igénybe, — akiknek a képességeit abszo­lúte nem vonom kétségbe — de a szanálás so­rán a válság megoldásának nem azt a rend­szerét választja, amelyet külföldön is követ­tek, hogy keresi az árkániimokat, hogy milyen módon lehet — esetleg a régi elméletek feladá­sával is — az országon segíteni, hanem itt egy brutális válságmegoldás megy keresztül, amely brutalitás nyilvánul egyfelől az adóknak a ma­ximumra való felemelésében, az adótartozások­nak irgalmatlan behajtásában, (Ügy van! bál­felől.) másfelől a kisexisztenciák jövedelmének teljes mértékben való lefokozásában. T. Ház! Azt látjuk és azt kell megállapíta­nunk, hogy nemcsak az állam van súlyosan el­adósodva, nemcsak a költségvetést kell lefa­ragni, hanem ezenkívül abszolúte nincs kon­cepció és pénz. Sem a termelésre nincs pénz, sem a termel vények értékesítésére nincs pénz, sőt tovább megyek, higyje el a t. pénzügyi ál­lamtitkár úr, nincs annyi pénz, amennyivel ma a terheket viselő társadalom a felemelt adókat az államnak meg tudná fizetni; még az adófize­tés lebonyolítására sincs pénz. (Ügy van! bal­felől!) Es méltóztassanak nekem, mint laikus embernek, megengedni, hogy pár kiáltó ellen­tétet mondjak el az államtitkár úrnak. Ott, a mi környékünkön négy esztendővel ezelőtt el­adott egy birtokos 100 hold földet, 1000 pengőért holdját Ezt a pénzt betette a takarékba és négy évig ennek a kamatjából élt. Most visszavette KílPVI^KLÖHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1931 november 25-én } szerdán. 455 azt a 100 hold földet, még tekintélyes birtokot is vásárolt az akkori vételárból, míg az, aki akkor megvásárolta tőle ezt a 100 hold földet, a mai gazdasági helyzetben és pénzhiányban teljesen tönkrement. Látom, t. államtitkár úr, az adóvégrehajtá­sok egész sorozatát a falvakban és a városok­ban, (Ügy van! balfelöl.) és meg kell állapíta­nom, — ez az igazság — hogy a nagyvagyon, a nagyjövedelem még teljes mértékben kímélve van akkor, amikor tudok esetet és tudomására is fogom hozni az államtitkár úrnak, hogy pénz­ügyi közegei személyes motozással szedik el az iparosoknak és gazdáknak utolsó filléreit is. (Ügy van! balfelől.) Végtelenül tisztelem és nagyrabecsülöm a 33-as bizottság kiváló képességű urait, de meg kell állapítanom, hogy a 33-as bizottságban na­gyobbrészt a bankérdekeltség van képviselve, a nagyvagyon és a nagytöke van képviselve, (Egy hang a baloldalon: tâs a kartellek!) a kis­emberek sorsán való segítésre nagyon kis része reagál annak a 33-as bizottságnak, amely ma a gazdasági válság megoldására a kormány mel­lett vállalkozik. (Zaj. — Tauf fer Gábor: Gazda­sági oligarchia!) Nem tudom, magyarázza meg nekem az államtitkár úr, de én aggódom, az aranypengő fogalmával szemben, mert mi úgy gondoltuk és úgy tartjuk, hogy ha olyan sok ál­dozatot méltóztatnak hozni a pengő védelme ér­dekében, akkor miért kellett külön megcsinálni az aranypengő rendszerét, amely egyfelől tá­madás a pengő értékével szemben, másfelől pe­dig minden adósságot át kellett aranypengős adóssággá változtatni. En megnyugtatást kérek arra nézve, hogy nem fog jönni majd egy ren­delet, amely az aranypengőt a pengővel szem­ben máskép értékeli és az adós, aki súlyos ka­matokat fizet adósságaiért, még külön a pengő értékelésének terhét is kénytelen lesz viselni. (Dinnyés Lajos: Eber Antal megmondta ma, mi az aranypengő!) Nekem az a meggyőződésem, hogy, ha a szanálásnak ez a rendszere továbbfolyik, mire az államháztartás egyensúlyát a t. bizottságok és a kormány teljesen rendbehozzák, akkorára a magyar nemzeti társadalom teljes mérték­ben tönkremegy. Az a pénzhiány, amelyről mi beszélünk, súlyos és aggasztó a magyar gaz­dasági életre. Méltóztassék elhinni az állam­titkár úrnak, hogy termelésre, további mun­kára nincs pénz, nincs pénz a tennelvények vásárlására, nincs pénz az adótartozások fize­tésére, egyáltalán emiatt a gazdasági élet és a nemzeti élet vérkeringése megakad. Élhetünk a szent elméletek jegyében, de én iiieg vagyok teljesen győződve, hogy ez a mai helyzet így nem maradhat. A mélyen t. urak ennek a de­flációnak szigorú bajnokai, s hazafiatlanok­nak és minden egyébnek mondják azokat, akik a fizetési eszközök tekintetében valami lehető­séget, akiket Teleszky János úr vakoknak, naivaknak és rosszhiszeműeknek keresztelt el. De ez a mai helyzet olyan, hogyha ez tovább így megy, a gazdasági élet teljes mértékben összeroppan. (Ügy van! balfelől.) Én hódolok ezeknek a szent elméleteknek, de ha ezeknek az elméleteknek igazságai évtizedeken keresz­tül fennállottak, — és éppen az urakra hivat­kozunk, akik a gazdasági válságban egy világ­válságot látnak, — akkor kérdem^ miért tör­tént ezeknek az elméleteknek ellenére a teljes összeroppanás? Itt van az én városom is, amely felirattal is élt ebben a tekintetben a kormányhoz. Va­1 gyonos, gazdag város vagyunk és nincs pén­66

Next

/
Thumbnails
Contents