Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
452 Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1931 november 25-én, szerdán. azt. .válaszolni» : 'hogy én teljesen tisztában vagyok azzal és interpellációmban hangsúlyoztam is, hogy a régi rendszer mellett mód adódott illegitim kifőzésre, Harminc, vagy nem tudom hány éven keresztül volt ez a rendszer használatban és főztek mellette. Azért kérem az új rendeletnek hatályon kívül helyezését, mert a magángazdaságok, különösen a szőlőbirtokosok, ma olyan katasztrofális helyzetben vannak, (Ügy van Ügy van! a baloldalon.) hogy teljesen feleslegesnek tartom helyzetüket ilyen rendelkezéssel^ még súlyosbítani. (Kun Béla: Több a fogyasztási adó a bornál, mint amennyit ér a bor! — Zaj a baloldalon.) Mivel ebből ismét súlyos nehézségek és következmények fognak előállni, aminek megint csak a termelők fogják a legnagyobb kárát vallani, én bármennyire is! köszönettel veszem az államtitkár úr felvilágosító szavait, válaszát elfogadni, legnagyobb sajnálatomra, nem áll módomban. (Pakots József: A törkölyt és a seprőt bedobják az árokba!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr második interpellációja, a kultuszminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a magyar királyi kultuszminiszter úrhoz. A mai napon a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a következő interpellációt jegyeztem be. 1. Szüntesse meg haladéktalanul az Országos Testnevelési Tanácsot, amely teljesen adminisztratív és reprezentatív jellegű és munkakörét adja át a kultuszminisztérium testnevelési ügyosztályának; az ekként megtakarított pénz pedig fordíttassák az élő sport támogatására. 2. Kötelezze a kultuszminiszter úr az Országos Testnevelési Tanácsot, hogy hozza azonnal nyilvánosságra számadásait, amelyekből meg legyen állapítható, hogy mire költötte el a hozzá befolyó összegeket. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó; Dinnyés Lajos; T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A sport a nemzetek közötti érintkezésben mindig a legfontosabb nropagandaeszköz volt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) részint nagy elterjedtsége, részint pedig annak révén, hogy az egész világ nemzetei sportolnak és a régi klasszikus időkben vívott olimpiai játékok még ma is napirenden vannak. Igen t. Ház! Én ezeknél az okoknál fogva állítom, hogy bennünket a mi elszigeteltségünkből a sport emelt ki, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Állítom, hogy amit a diplomácia nem tudott elérni, vagy amit rosszul ért el, azt elérte a magyar sport (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: A diplomácia is ért el valamit. — Ellentmondások a baloldalon.) és megmutatta, hogy él a Duna-medencében egy nemzet, amelynek fiai ép testben, ép lélekben élnek! Gondoljunk csak, igen t. Ház, azokra a világraszóló győzelmekre, amelyeket a magyar nemzet fiai kivívtak, gondoljunk csak azokra a felséges momentumokra, amikor a győzelmi árbocra felröppent a magyar trikolór, gondoljunk Athénre, St. Louisra, Stockholmra, Párizsra s mind megannyi dicsőséges helyeire a magyar sportnak. (Kun Béla: Ahol felzendült az Isten áldd meg a magyart!) Éppen azért nemzeti szempontból nem lehet mellékes az a kérdés, hogy ez a sport, a nemzeti propagandának ez az olyan hathatós eszköze helyes irányban fejlődik-e vagy nem! (Pakots József: Többet ér, mint a diplomáciánk!) Amidőn a sport elindult, a legszegényebb keretek között volt! Elhagyott kültelki pályákon, az úszók kint a szabad Dunában, a Lágymányoson, a vidéki sportolók a vásártereken. Es folyt ez a munka önzetlenül tisztán a sport és a hazaszeretet jegyében. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Az adminisztrációt pedig a sport vezetői egy kávéházi asztal mellett aktatáskákból intézték. (Ellentmondások a jobboldalon. — Fáy István: Ez már nem áll!) Ennek a munkának lett az eredménye, (Kun Béla: Hogy az egész világon dicsőséget arattak.) hogy a magyar nemzet nevét a sport révén megbecsültté és ismertté tették az egész világ előtt. (Ügy van! Ügy van!) Amikor a sport ilyen körülmények között, ebben a heroikus munkában megerősödött és megizmosodott, amikor nyilvánvalóvá vált az a nagy érték, az a nagy erő, amelyet a magyar élősport rejt magában, akkor a magyar élősport kérdését is utóiérte a végzet, rátette a kezét a hivatalos adminisztráció és elkezdte azt is adminisztrálni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Fáy István: És ettől az időtől kezdve nagyszerű eredményeket ért el. — Karafiá'th Jenő: Vagy azért lett naggyá a sport! — Pakots József: Azért, mert jó sportemberek vannak! — Hegymegi Kiss Pál: Végre az urak is teremtettek valamit! — Derültség.) Leefelső sporthatóságnak megtették az Országos Testnevelési Tanácsot, mely állam az államban! E helyen tekintettel arra, hogy az interpelláció kapcsán több személyes megtámadtatásnak voltam kitéve, kötelességemnek tartom itt a Ház plénuma előtt kijelenteni, hogv semmiféle sportklubnak, sportszövetségnek tagja nem vagyok. (Elénk felkiáltások: Elég baj! — Pakots József: De ő sportol amellett! — Friedrich István: Sportember! — Jánossy Gábor közbeszól. — Pakots József : Sport ember, Gábor bátyám! — Kun Béla közbeszól.) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben. Dinnyés Lajos: A sport iránt érzett határtalan szeretetem késztetett felszólalásom megtételére, mivel ezzel is elősegíteni akarom azt, hogy a sport megszabaduljon a béklyóitól, mert a sportnak szabadság, rugalmasság kell, de ma gúzsba van kötve a hivatalos adminisztráció révén! (Fáy István: Az eredmények beszélnek!) Igen t. Ház! Az Országos Testnevelési Tanács mint ilyen, természetesen pénzzel dolgozik, bevételei és kiadásai vannak és ebből az alkalomból bátor vagyok körülbelüleges számokkal illusztrálni azt, hogv mik voltak azok a bevételek és hová költötték el azokat a bevételeket. Elvégre az Országos Testnevelési Tanács állami támogatást is kap, r azonfelül különböző adók címén is van bevétele. Nagyon természetes tehát, hogy a magyar nemzet, a magyar sporttársadalom kíváncsi arra, tudni szeretné, hová megy az a pénz, amelyet filléreiből szednek össze és folyik be nagy és jelentős összegben az Országos Testnevelési Tanácshoz. Ismétlem, csak körülbelüleges számokat tudok mondani, mivel tudomásom szerint az Országos Testnevelési Tanács léte-
