Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. idekerülni a t. Házhoz és könyörögni fog*, hogy mentsék meg valamiképpen. Az eddigi intézkedések, így a bor összevásárlása, borszövetkezetek alapítása, — amelyek sajnos, majdnem mindnyájan megbuktak, — borházak létesítése, nem oldották meg a kérdést. Ma a helyzet az, hogy a bor ára 6 fillér, azonban ennyiért sem veszik. A mi vidékünkön egy holdnak átlagtermése a kisgazdánál 10—15 heiktóliter és ha ezt szétosztjuk az ő munkanapjaira, 30—40 fillér esik egy napszámra, viszont ha a szőlősgazda művelteti a szőlőjét, 160 pengőnél többet fizet rá holdanként a szőlőművelésre. Itt szinte tendenciózus tönkrejuttatás folyik már 3—4 esztendeje, amelyet kibírni nem lehet. Ez a szőlőművelő társaság adót már nem képes fizetni, nem képes fizetni azért sem, mert a 6 filléres bort 19—20 filléres borfogyasztási adó terheli. Nézzük meg

% van-e^ még egy ilyen termeivény, amelynek értékesítésénél háromszorosát kell ráfizetni annak, amit érte tényleg kapnak. Ezen a lehetetlen állapoton feltétlenül segíteni kell és nem holnap, hanem ma. Feltétlenül meg kell oldani a borfogyasztási adó kérdését, fetétlenül meg kell oldani a szabad értékesítési lehetőséget és feltétlenül meg kell oldani a szeszfőzési Ennek a szeszfozésnek évtizedek óta a hosszúnyakú zsiráf volt az akadálya, az úgynevezett szeszkartell. A szeszkartellel egyszer már" feltétlenül le kell számolni. (Helyeslés.) Azt a 800.000 embert kell nézni, nem a hosszúnyakú zsiráfot, annak a 800.000 embernek a megélhetéséről kell gondoskodni. Végre egyszer egy egyszerű rendelettel ki kel mondani azt, hogy élvezeti szeszt pedig csak gyümölcsből lehet kifőzni. Ezzel meg volna oldva az egész szeszkifőzés kérdése és akkor az ipari szeszgyárak csak a finomítással foglalkoznának, ott próbálnának keresni úgy, ahogyan tudnak. A kérdést nem lehet úgy^ megoldani, ahogyan egy héttel ezelőtt ajánlották, hogy a bortermelők és a szeszkartell lépjenek kartellbe, mert ez a kartell csak arra volna jó, hogy az ipari szeszkartell a maga alapárát 1.30 pengőről felemelje 2.30 pengőre és amikor ezt felemelte, akkor a maga kereskedelmi, öszszeköttetései^ révén majd a saját szeszét valahogy tudja értékesíteni^és a 62 fokos ^ kifőzött bor^zesszel nem fog törődni senki sem és annak ellenére, hogy óriási összegeket befektettek a kifőzésbe, a szesz éppenúgy, mint a bor, a bortermelő nyakán fog maradni. Ezeket a kérdéseket kell tehát megoldani. Ki kell irtani ebből a közgazdasági életből azokat, akik a kisembereknek, ezeknek a szerencsétlen embereknek a kárára akarnak az ipar és a kereskedelem útján gazdagodni, vagv előnyökéi" szerezni. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak ezzel kapcsolatban egy aktuális kérdésre, az Ásványolaj Rt.-re is. Ennél az Ásványolaj Rt.-nál úgy látom, megint a régi nagy vállalatokból akar csinálni az állam egy új nagyvállalatot. Ez a régi munkavállalatokból alakítandó új vállalat, megengedem, àz államháztartás részére adna valami előnyt, méltóztassék azonban figyelembe venni az érem másik oldalát is: az a sok kereskedő, az a sok mezőgazda, akik ezeket az ásványolajtermékeket használják, nemtehetők ki ennek az alapítandó részvénytársaságnak az útján annak, hogy a benzinre, nyersolajra és egyéb gazdasági szükségleteire ismét ráfizessenek. Hagyni kell egyszer már a kereskedelmet a szabad úti ára, hagyni kell, hogy nyiltverseny feilődiék ki, mert nyiltver

c

eny útján tudjuk csak elérni a legolcsóbb árat. (Ügy van! Ügy van!) Rá kell még térnem az adó kérdésére. Ahogy kifejtettem beszédem elején, az adóülése 1931 november 25-én, szerdán. 419 hátralékok létezésének oka nem tisztán az, hogy az emberek nem tudnak és nem akarnak fizetni, hanem nagyrésze van ebben a pénzügyi kormányzatnak is, mert a pénzügyi kormányzatnak kellett volna jóelőre gondoskodnia arról, hogy ezek az adók kellő időben, akkor, amikór még nem voltak 3—4 esztendősek az adóhátralékok, behajthatók legyenek. Annak a 12%-os késedelmi kamatnak kezelése ellen szintén kifogásaim vannak, mert hiszen az a késedelmi kamat nem iratik elő a főkönyvekben, hanem mindig akkor számítják ki, amikor az illető fizetni megy, és akkor tisztviselő úgy számolja ki, hogy ő rá ne fizethessen. A pénzügyigazgatóságnál ugyanis ellenőrzik ebben a tekintetben a kivető közeget és ha véletlenül kevesebbet számolt volna, ráróják és neki saját zsebéből kell megfizetnie, tehát ezeket a késedelmi kamatokat feltétlenül úgy veti ki, hogy rá ne fizethessen és ez tisztán és kizárólag az adófizetők veszélyére történik. Az időm letelt. Tisztán csak arra akarok rátérni, hogy vannak olyan adófizetők, akik tendenciózusan nem fizetnek, akiktől be kell hajtani az adót mindenképpen. Vannak olyan adófizetők, akikre méltánytalanul és igazságtalanul vetették ki az adókat, ezeket meg kell állapítani, de nem a pénzügyigazgatóságok, hanem valami helyi szerv útján. Mçg kell állapítani, hogy ezt az adót bírja-e vagy nem? Ha nem bírja, feltétlenül törölni kell, mert nem érdeke az államnak, hogy olyan tételek maradjanak benn a költségvetésben, amelyek be nem hajthatók. Vannak olyan adófizetők, akiknek van ugyan vagyonuk, de jelenleg nem tudnak fizetni. Ezeknek legalább öt esztendei határidő kell, hogy részletre • osztva, kamat nélkül, megfizethessék az adót, mert különben ezek az emberek tönkremennek. Nem osztom azt a nézetet, hogy itt ma tűzzel-vassal be kell hajtani minden adót, mert erre az ország nem képes. A hátralékokra, amelyek megmaradnak, feltétlenül kamatmentességet kell ' adni. T. Ház! Mindezekből levonva a konzekvenciákat, figyelembevéve azt, hogy ez az ország a leglehetetlenebb helyzetben van és talán, visszamenve a történelmi időkre, ilyen helyzetben még soha nem^ volt, az a nézetem, hogy itt a t. Háznak pártállásra való tekintet nélkül össze kell fognia ennél a kérdésnél és egymást kell feltétlenül támogatnunk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.). Ne nézzük — mint ahogy én sem nézem — senkinek ^sem politikai állásfoglalását. Látok egy kormányt és, látok egy kormányvezetőt, látom a becsületét és tisztességes szándékát, látom azt, hogy a maga energiájával még a pártján felül is igyekezni fog ezt az országot ebből a lehetetlen gazdasági helyzetből kivinni és éppen ennél a gondolatomnál és meggyőződésemnél fogva bizalommal nézek, nem politikai, hanem egyéni bizalommal nézek a kormányelnök úr és a kormány felé és jelentését elfogadón. (Helyeslés. — Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kérem az elnök urat, hogy egy negyedórával méltóztassék meghosszabbítani, beszédidőmet. Elnök: Méltóztatnak megadni

1

? (Felkiáltások: Igen! — Jánossy Gábor: Örömmel!) A Ház megadja! Strausz István: Az előttem szólott t. kép vi-