Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

416 Az országgyűlés képviselőházának 27. hogy ezt Miskolc város ipara és kereskedelme i érezné meg. Igazat adok Reisinger képviselőtársamnak abban is, — ha ez ugyan megtörtént, — hogy megengedhetetlennek tartom azt, -hogy közigazgatási tisztviselők indok nélkül bárkit is kommunistának nevezzenek. (Esztergályos János: Ez most divat), mert nálunk a «kommunista» szó nemcsupán pártál; lást jelent, hanem egy véres uralomban való részvételt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőh) amely véres uralom bekövetkezését egyikünk sem kívánja, különösen nem kívánhatom én, akinek a kommunisták hosszú ideig ingyen szállást és ingyen ellátást biztosítottak a markóutcai és egyéb fogházakban. Egyébként Reisinger képviselőtársam beszédét azoknak az ellenzéki szónokoknak beszédei közé sorolom, akik itt az előző kormány működése felett sámonkérőszéket tartanak és kizárólag csak a hibákat tudják megállapítani, ellentétben azoknak a túloldali képviselőtársaimnak megállapításaival, akik hibákat észrevenni egyáltalában nem is akarnak. (Jánossy Gábor: Ilyen képviselő nincs itt!) A jelentések feltétlenül megkívánják azt, hogy a leghalálosabb tárgyilagossággal bíráljuk el ezt a kérdést és ne próbáljon itt egyik oldalról se senki erőkérdést provokálni, vagy ezekből a vitában forgó jelentésekből magának politikai érvényesülést szerezni, hanem úgy bírálja el mindenki ezt a kérdést, ahogyan az országnak mai lehető legsúlyosabb helyzete ezt megkívánja. Az itt elhangzott szónoklatokból és a jelentésekből csak azt tudom megállapítani, hogy az igazság valahol az ellenzéki és a kormányt támogató pártok között van, mert a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentéséből nekem is meg kell állapítanom, hogy az előző kormány hibákat követett el atekintetben, hogy a beruházások terén kivonta magát az országgyűlés ellenőrzése alól, hogy költségvetési tételeket más célra használt fel, mint amire azok megszavaztattak és hogy olyan intézkedéseket tett, amelyek az országot indokolatlan kiadásokba sodorták. Meg kell azonban állapítanom azt is, hogy ezek az indokolatlan kiadások, amelyekre a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése céloz, nem csupán a túloldal e működése folytán merültek fel és eszközöltettek, hanem bizony erről az oldalról is nagyon sok olyan kívánság merült fel, amely az indokolatlan kiadásokra kellő alapot nyújtott. Az a pénz, amelyet elköltöttek ezekre a beruházásokra, nem ment ki ebből az országból, az a pénz itt maradt, belekerült az ország vérkeringésébe és ez nagyobb jólétet és megélhetést biztosított nagyon sok embernek. Jutott ebből a.pénzből nemcsak a művészetnek, a kereskedelemnek és az iparnak, hanem jutott a munkásoknak és jutott a földmíveseknek is. Nézetem szerint a hiba nem ott van, hogy ezek a pénzek elköltettek és ezek a pénzek beruházásokra költettek el, hanem a hiiba alapoka tulajdonképpen ott van — mint ahogy Korniss t. képviselőtársam a vita elején ezt nagyon helyesen megállapította, — hogy egy szociális államban, tehát a szociális tevékenységek felé törekvő államban sokkal több kiadás van, mint a régi liberális korszakban levő államban. Sokkal nagyobb igényeket támaszt az ország lakossága a kormány és hogy úgy mondj am, az ország budgetjével szemben, amint ez történt — mondjuk — békében. (Jánossy Gábor: Etaizmus!) Ha pedig megállapítjuk, hogy ezek az igények nemcsak a ülése 19$ 1 november 25-én, szerdán. magángazdaságban vannak így, hanem szükségszerűen az államháztartásban is, akkor megállapíthatjuk azt is, hogy ha a magánháztartás békebeli standardját összehasonlítjuk a magángazdasági háztartással, a mezőgazdasági, ipari, vagy a tőzsdei konjuktúrák idején, akkor észrevesszük azt a nagy differenciát, amely a kettő között van. Addig, amíg békében minden ember azon igyekezett, hogy a imaga igényeit lefokozza és keresetéből magának bizonyos részt a jövőre biztosítson, addig az ipari és tőzsdei konjunktúra idején a könnyen jött pénzt könnyen költötték el és ez a könnyű pénz állandóan emelte az egyesek igényét. Ebbe a 'hibába esett bele a magyar állam is. Ez a hiba tulajdonképpen a gazdasági törvényszerűségek figyelembe nem vétele következtében állott elő, mert na megnézzük a gazdasági törvényszerűséget, meg kell állapítanunk, hogy a gazdasági életstandard és a gazdasági lehetőségek bizonyos hullámvonalban emelkednek és újra leesnek. Az államháztartás pedig éppúgy, mint a magángazdaság, nem vette észre, hogy amikor ez a hullám lefelé ment, amikor ez a görbe felfelé törekedett, akkor ő is vele ment és hajszolta magát a jövedelmek elköltésében, hajszolta magát ennekfolytán a jövedelmek megteremtésében és nem figyelte meg azt, hogy amikor lassan felfelé megy és amikor erről a lassú emelkedésről felér a gócpontra, csak egy nagyon erős és csak egy nagyon éles visszaesés kö vétkezhetik. Meg kell azt is állapítanom, hogy amikor a lehetőségek meglátszottak lenni ezen a hullámvonalon való felemelkedésben, nagy erköcsi erő és bátorság kellett volna, hogy legyen azokban, akik ennek a hullámvonalnak emelkedésében képesek lettek volna megállani akkor, amikor ebben az emelkedésben állandóan segítőkezet adott és szinte követelőén lépett fel az ellenzék is, mert munkaalkalmakat, nagyobb jólétet kellett teremteni, mert ebben a Házban mindenkinek az volt a véleménye, hogy ennek az országnak igenis előbbre kell haladnia. A megállás tehát nagyon nehéz lett volna és hogy nem álltunk meg, ebben nemcsak a túloldal a hibás, hanem vannak hibáik ezen az oldalon is, mert az állandó igények és követelések soha nem szűntek meg, Szerény nézetem szerint a hiba tulajdonképpen ott van, hogy a tempó volt elhibázott. Márpedig aki siet, az követhet el ballépéseket is. Itt is az történt, hogy tíz esztendő alatt akartak megcsinálni annyit, amennyit egy emberöltőn keresztül kellett volna megcsinálni. (Ügy van! a jobboldalon.) Amikor ebben a nagy beruházási lázban, amely nem is egészen tíz esztendeig tartott, amelyet talán Öt esztendőre korlátozhatok, egy csomó népiskola köze odakerült egy halbiológiai állomás, amikor egy-két külföldi kollégium helyett öt-hat vagy talán több is létesíttetett, amikor Lillafüredek épültek és meleg vizeket akartak találni és amikor egy-két próbaképpen felállítandó borház helyett talán tízet is felállítottak, ezt ennek a tempónak, ennek a sietségnek tudom be és annak, hogy a sok alkotásban nem voltak képesek elbírálni, hogy tulajdonképpen mi helyes és mi nem. Igazat kell adnom az ellenzéknek és ennek az oldalnak a tekintetben, hogy állandóan számontartotta és állandóan kifogásolta ezeket a beruházásokat. De ha tárgyilagosan akarom mérlegelni a múlt kormány tevékenységét és