Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-17

Az .országgyűlés képviselőházának 17, ment és ehhez, sajnos hozzájárult az is, hogy ugyancsak abban az időben az osztrák állatpiacon is nagy torlódás állott elő az ottani hegyi legelőkről lehajtott állatok, értékesítése körül. A magyar kormány abban reménykedett, hogyha az időközileg beállott torlódás az osztrák állatvásárokon megszűnik, akkor a 700 darabos kontingens újból visszaállítható lesz. (Zaj.) Ahogy az egyhónapi terminus letelt, mi a magunk részéről minden további tárgyalás nélkül azonnal egy nagyobb kontingens kiszállítása iránt tettük meg az intézkedéseket és tényleg sikerült is pár héten át fokozatosan ismét négy-ötszáz darabra felemelnünk a 300-as heti kontingenst. Az értékesítés azonban mégtorpant és látnunk kellett, hogy az 500 darab kivitele hiábavaló. Egyik hétről a másikra tizenöt, majd újra öt schillinges áresés állott elő a bécsi piacon, ami természetes bizonyítéka volt annak, hogy az osztrák piac felvevőképessége tényleg nem olyan, amilyenben bíztunk akkor, amikor a kereskedelmi szerződéseket megkötöttük. Ilyen körülmények között természetes, hogy a saját exportőreink sem mertek kimenni már azokkal az állatállományokkal; nem mertek kimenni, félve attól, hogy az árak olyan mértékben morzsolódnak le, amely árak mellett számításaikat már nem találták volna meg. Itt jöttek azután azok a nehézségek is, t. Ház, amelyeket mindnyájan ösmerünk, tudniillik a schilling árfolyamának hanyatlása. Ez a már úgyis fennálló nehézségeket csak tetézte. Kénytelen volt tehát a kormány hallgatólag belenyugodni egyelőre abba a megoldásba, hogy kitoltuk azt a határidőt, amikorra vissza lesz állítva a hétszáz darabos kontingens, abban a reményben, hogy mielőbb találni fogunk egy megoldást az osztrák kormánnyal ebben a ránk nézve nagyjelentőségű kérdésben. Időközben azonban aktuálisakká váltak az osztrák kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban még egyéb olyan fontos jelentőségű kérdések is, amelyek az osztrák-magyar kereskedelmi szerződésnek, hogy úgy mondjam, sok tekintetben való kiegészítését, egyes intézkedéseinek magyarázatát is szükségessé tették. Ezek a tárgyalások azonban ezidőszerint még nem perfektuáltattak és éppen a jövő hétre helyezte kilátásba az osztrák kormány, hogy Schüller osztályfőnök urat éppen ezeknek a kérdéseknek a megvitatása céljából Budapestre fogja küldeni és itt fogjuk folytatni a már Bécsben megkezdett tárgyalásokat, amelyek, remélem, alkalmasak lesznek arra, hogy elimináltassanak mindazok a nehézségek, amelyek ma az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés végrehajtása körül felmerültek és remélem, hogy sikerülni fog egy olyan megállapodást létesítenünk, amely szerzett jogaink respektálásával az adott viszonyok között is biztosítani fogja a magyar szarvasmarha exportja tekintetében a magyar gazdaközönség vitális és jogos igényeit. De sajnos, t. Ház, nemcsak az osztrák relációban vannak ilyen bajaink, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) hanem bajaink vannak a svájci relációban is, ugyancsak ezekből a tényekből kifolyólag, mert hiszen az idegenforgalom már Svájcban is olyan mértékben esett vissza, hogy Svájc ; a prima primissima magyar hízómarhát szintén nem képes az eddigi mértékben felvenni, (Gaai Gaston: Ha a Jutagyár Eész vény társaság viszi ki» akkor tudja használni! Egy êse 1981 november 5-én, csütörtökön. 33 esetet tudok, hogy a Jutagyár Et. vett meg uradalmi marhákat, mert felszabadították a devizáját!) úgy, hogy Svájc is kénytelen volt azzal a kéréssel fordulni hozzánk, hogy az eddigi kontingenst átmenetileg 250 darabra szállítsuk le. Ugyanezekből az elgondolásokból kifolyólag kénytelenek voltunk Svájccal szemben is^ eleget tenni ennek a kérésnek, annál is inkább, mert Svájc sohasem volt hajlandó a kezét megkötni engedni abban a tekintetben, hogy milyen kontingens marhát enged be tőlünk. Ugyancsak ez a helyzet Olaszországgal szemben is, t. Ház. Azok a számadatok azonban, amelyeket Marschall igen t. képviselőtársam a tavalyi szarvasmarhaexport tekintetében felhozott, nem lehetnek a helyes kiindulás alapjai. (Felkiáltások a baloldalon és a középen: Tudjuk!) Nem lehetnek ezek a számok irányadók azért, t. Ház, mert például tavaly Olaszországba egy egészen kivételesen nagyszámú^ szarvasmarhát tudtunk kivinni és ez a szám emelte fel annyira szarvasmarhakivitelünk tavalyi eredményét. Ma Olaszország felvevőképessége ugyancsak ennek a nagy, általános depressziónak a következtében szintén nagyon visszaesett, de másrészt Olaszországban olyan belső intézkedéseket, húsármaximálást stb. is hoztak be,, amelyeknél fogva Olaszországba való húsbevitelünk tekintélyes mértékben vissza kellett hogy essen és azt kellett hogy tapasztaljuk, hogy épp ez a depresszió volt oka annak is. hogy a príma magyar^ marhával szemben a sokkal gyengébb minőségű és így olcsóbb román és jugoszláv marha volt a keresettebb. (Egy hang a baloldalon: Mi van a német szerződéssel?) Ezek azok a körülmények, amelyeken, sajnos, egyoldalú elhatározással segíteni nem tudunk, ez a depresszió megnyilvánul mindazokban az országokban, amelyekben mi állatainkkal kimehetünk és ezek a körülmények okozzák azokat a számbeli visszaeséseket is, amelyeket Marschall Ferenc képviselőtársam éppen a szarvasmarhaexport visszaesése tekintetében itt felhozott. A sertésexportunkra vonatkozó adatait illetőleg pedig ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ezeket a számokat főkép azi befolyásolja, hogy Csehországgal hónapokon át vámháborúban voltunk, és ide erre a nagy piacunkra a magyar sertés csak azóta *tud eljutni, amióta velük egy provizórikus megállapodást létesítettünk, úgyhogy Csehországba ma már majdnem 2000 darab sertést tudunk hetenként kivinni. (Marschall Ferenc: December 31-én lejár ez a megállapodás!) Igaz, hogy december 31-én ez a provizórium lejár, de annak meghosszabbítása két hónappal máris biztosítva van, ha addig a megállapított 29.000 darab sertés, illetve 20.000 vágón fakontingens le nem volna bonyolítható, de remélem egyébként is, hogy Csehországgal való kereskedelmi szerződésünket addig sikerülni fog véglegesíteni és ezzel s er téski vitelünk ottani prosperitását is biztosítani. Marschall igen t. képviselőtársamnak az osztrák szerződéssel kapcsolatosan az a kívánsága, hogy a magyar kormány ragaszkodnék a szerződés eredeti megállapodásaihoz, engem, mint földmívelésügyi minisztert, egészen természetes, hogy nem talál készületlenül, mert én a magam részéről igenis, kötelességemnek tartom, hogy e helyen ne pénzügyi vagy devizapolitikát, hanem gazdasági politikát képviseljek és épp ezért én változatlanul ragaszkodom az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés eredeti megállapodásaihoz.