Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. tudja (Rassay Károly: Reméli.) De kérdés: csakugyan tudja-e? Vájjon bízik-e abban a fikcióban, hogy a kényszerrendeletek által az adózó polgárokra kirótt hatalmas adóösszegek csakugyan be fognak folyni? Aki nézi az ország mai állapotát és azokat a jelentéseket, amelyek a vidékről felkerülnek, komolyan mérlegelni, máris megállapíthatja azt, hogy illúzió minden olyan elgondolás, hogy ezek az adók be fognak folyni. (Rassay Károly: Moratórium és adóemelés, hogyan fér ez össze?) Az én kerületemben eddig a kivetett adóknak mégcsak 9%-a folyt be. (Zaj.) ) — Adóügyi jegyzők közölték vejem ezt a tényt — és az egész országban nyilvánvaló, hogy az adófizetés kényszere nem tudja elérni azt az eredményt, amelyet a kormány céloz. (Dinnyés Lajos: Nincs miből fizessen, nem tud fizetni!) Amikor a kormány az ország elé hozza a maga javaslatát

t és amikor itt előttünk fekszik a 6-os bizottság és a pénzügyi bizottság jelentése, akkor ezeket feltétlenül mint tárgyalási f anyagot kell kezelnünk és ez a két tárgyalási anyag kész vádirat a kormány ellen. Nem hiába hangoztattuk, hogy túlméretezett itt az adminisztráció, hogy felduzzasztottak itt a költségvetést, mert hiszen ezek a mi állításaink szomorúan igazoltattak azoknak a vizsgálatoknak során. Mit csinált a 6-os bizottság? Az egyes tárcák tételeit felülvizsgálta és egészen könnyedén 23 millió pengőt lefaragott a költségvetési tételekből. (Fábián Béla: Mintha itt 23 millió pengővel segíteni lehetne!) Maga a rendszer is, ahogy ez történt, kihívja a kritikát, mert látom az egyes tételeknél, hogy egyszerűen 10% levonásával intézte el a 6-os bizottság az egyes tárcák takarékossági kérdéseit, meg sem vizsgálva speciálisan, vájjon azok a tételek 10%-os levonást, vagy nagyobb, vagy (kisebb levonást igényelnek-e. (Dinnyés Lajos: A képviselőkből is 10%-ot le lehetne venni!) Maga a 6-os bizottság is megállapítja, hogy ez a takarékossági körút voltaképpen még nem végzett teljes és eredményes munkát és szüksgéesnek tartja a további takarékosságot. Ezt a takarékossági akciót rábízza majd a szervezeti változtatásokkal, intézmények megszüntetésével, . leegyszerűsítésével, beolvasztásával, reorganizálásával, szüneteltetésével, vagy egyáltalán a rendszerváltozással kapcsolatos intézkedésekre. Tehát mélyreható nagy reform, az adminisztráció teljes átszervezése, leegyszerűsítése szükséges ahhoz, hogy az évek során át felduzzasztott hatalmas apparátus költségeitől tehermentesíttessék az ország. Itt állunk a nagy problémák előtt és ezek közt a legnagyobb probléma az, amelyet ránk a Népszövetség pénzügyi bizottsága hárított. A • • Népszövetség pénzügyi bizottsága, amely mögött ott állanak a hitelező államok, azt a problémát állította a kormány és az állam elé, hogy • ' az államadósságok kamatainak és a résztör' , lesztéseknek fedezésére biztosítsa az állam a megfelelő deviza- és valutaszükségletet, olyképpen, hogy az exportot fejlessze, ugyanakkor azonban természetesen az importot csökkentse, (Sándor Pál: Fából vaskarika!), hogy fizetési *• mérlegünk differenciájából, javulásából, több, létéből lehessen majd kielégíteni a hitelezőket. Ugyanakkor azonban, amikor az export ilyen arányú fejlesztését kívánja, az import csökkentésének kívánságával valósággal megkontrázza saját ilyen természetű javaslatát, olyan helyzetbe hozza az országot, hogy nincs alkalmunk ülése 1931 november ÈU-én, kedden. 383 arra, hogy az ipart megfelelő nyersanyaggal ellássuk, mert elvonja azokat a devizakészleteket, amelyek az import-nyersanyagszükséglet fedezésére kívánatosak. Ez a kör négyszögesítése. Ezt a problémát így elintézni és megoldani nem lehet. Amíg nincs reálpolitikai bázis a magángazdaság felépítésére, amíg itt meg nem indul a termelő munka, (Fábián Béla: Nem hagyják, hogy meginduljon; megfojtják mesterségesen!), amely a maga természetes hozadékával majd olyan helyzetbe hozza az országot, hogy fizetési kötelezettségeinek is eleget tud tenni, addig ezt a kérdést megoldani nem lehet. Napról-napra hallatszik, tegnap is mondták a 33-as bizotttság ülésén, de mindenütt mondják, a parlamentbén is, hogy Magyarország abba a helyzetbe került, hogy fizetni nem tud. Sajnos, az a helyzet, hogy fizetni nem tudunk. Voltak és lehettek olyan járható utak, amelyeket a kormány már régen kellett volna, hogy tárgyalás anyagává tegyen, mégpedig, hogy azok a kamatok, amelyeket mi az államadósságok és egyéb tartozások után fizetünk, leszállíttassanak, mert ezek a magas kamatok a mai viszonyok közt csak arra alkalmasak, hogy elvéreztessék Magyarországot a hitelezőnek azonban abból semmi haszna sincs. Méltóztassék tehát e magas kamatokat leszállítani és alkalmat adni Magyarországnak arra, hogy becsületesen, avval a készséggel, amely benne él, a maga kötelezettségeinek eleget tegyen. (Általános helyeslés. — Jánossy Gábor: Ebben egyetértünk! — Rassay Károly: A nemfizetésben egyetértünk. — Jánossy Gábor: Nem a fizetésben, hanem a tőke és a kamatleszállításban!). A Népszövetség pénzügyi bizottsága, úgy látszik, nem volt teljesen tisztában a magyar magángazdaság helyzetével, mert ha tisztában lett volna, akkor ilyen feltételeket nem szabott volna a magyar állam elé. A magyar magángazdaság helyzete sokkal sivarabb, mint ahogy itt ezekből a tárgyalásokból kitetszik. A magyar magángazdaság annyira elpusztult, napról-napra annyira pusztul, hogy teljesen megáll az élet. Amikor az igen t. 6-os bizottság a maga kimutatásaiban öszszehasonlítja az 1926/27. évi költségvetésnek és az 1931/32. évi költségvetésnek végösszegét, ebben a végösszegben az 1926/27. költségvetési év 724,203.649 pengővel szerepel, míg az 1931/32. évi költségvetés végösszege 878,251.000 pengő. (Rassay Károly közbeszól.) Megállapítható, hogy több^ mint 150 millió pengő a differencia. Az állami jövedelmek többlete tehát 150 millióval több. Fölmerül az a kérdés, hogy vájjon 1926 és 1931 között a magángazdaság helyzetében az előnyös változás állntt-e be, bogy a 150 millió többletet tudja szolgáltatni az államnak. Erre nézve adataim vannak, amelyek szomorúan igazolják, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy mennyivel kedvezőbb volt a helyzet például 1926-ban, mint 1931-ben. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nem is országos adatokat hozok, hanem csak egy részletadatot. Budapestnek 1926. és 1931. évi gazdasági helyzetképéről éspedig csak egy hónapról, szeptember haváról, mert 1931-ben a statisztikai adatok csak októberig készültek el. Amíg 1926 szeptemberében Budapesten 6 uras lakás volt, 1931 szeptemberében 1590 az üres lakás, míg egyéb bérleményekből 1926 szeptemberében 152 állott üresen, addig most már 1463. Ez a gazdasági leromlásnak pontos 56*