Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
376 Az országgyűlés képviselőházának 25, kérdést az illetékes mentelmi bizottsághoz utasította, ennek következtében mi itt a Képviselőházban előzetes tárgyalást és vitát ezekről a kérdésekről nem kezdhetünk. (Ügy van! ügy van! jobb felől.) Ennek illetékes fóruma elsősorban a mentelmi bizottság, amely majd javaslatot fog tenni a Háznak a Gál Jenő igen t. képviselőtársam által feltett kérdések tekintetében. A Képviselőháznak azután módjában lesz a maga hozzászólásával — éspedig a mentelmi megkeresés tekintetében, amint tudjuk, a házszabályok szerint két szónok, a mentelmijog ^megsértése tekintetében négy szónok, sőt a házszabályok szerint elnöki indítvány alapján több szónok hozzászólása útján — ezt a nagyon fontos közjogi és politikai kérdést megvitatni. Ennek következtében kénytelen vagyok megállapítani, hogy ma időelőtti, hogy erről a kérdésről mi itt vitázzunk. Majd a mentelmi bizottság, mint a Háznak külön kiküldött bírói fóruma, el fogja dönteni, hogy illetékes hatóságtól eredt-e a megkeresés. El fogja dönteni, hogy Dréhr Imre volt népjóléti miniszteri politikai államtitkár köztisztviselő volt-e, vagy nem. El fogja dönteni, hogy milyen tényállás alapján keresték meg a Házat az ő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. El fogja dönteni, hogy megfelelő cselekmény forog-e fenn, amelynek alapján Dréhr Imre kiadása joggal kérhető, nem forog-e fenn zaklatás, és pedig politikai zaklatás esete. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amikor mindezeket a kérdéseket le fogja a mentelmi bizottság tárgyalni, — remélhetőleg igen gondosan és alaposan — akkor megfelelő javaslattal fog a Ház elé jönni, és akkor ezeket a kérdéseket itt nyíltan és minden pártpolitikai tekintet nélkül, merőben a köz érdekében és az igazság érdekében el fogjuk dönteni. (Ügy van! Ügy van!) Mégis kénytelen vagyok egyetlenegy nyilatkozatra reflektálni. Ez csupán az, hogy az a tény, hogy a népjólétig miniszter úr kereste meg a Ház elnökét Dréhr Imre képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztése iránt, azt mutatja, — és ezt a közvélemény vegye tudomásul — hogy itt nem bűncselekményről van szó, itt képviselőtársunk 'bűncselekménnyel nem vádoltatik. (Felkiáltások: Természetes!) A közvéleménynek tehát tudnia kell, és ezt nagyon jól tudja Gál Jenő t. képviselőtársam is, (Gál Jenő: Ügy van!) hogy nem bírósági megkeresést közvetített a királyi főügyész, hanem a népjóléti miniszter úr tulajdonképpen abból a jogi alapból ind'udt ki, hogy egy volt köztisztviselő ellen fegyelmi eljárást kíván folytatni (Nagy Emil: Tiszta dolog!) közhivatali működése közben állítólag elkövetett közhivatali hibák miatt és ezért kéri a mentelmi jog felfüggesztését. (Gál Jenő: Ez a sérelem!) Ki kell jelentenem, hogy van ilyen törvényünk is, és pedig itt a Háziban nem is olyan régen, két évvel ezelőtt hoztuk meg a vármegyei törvényt, az 1929 : XXX. tcikket, amelyik azt roondja, hogy olyan tisztviselő ellen, ki az országgyűlés valamelyik házának tagja, fegyelmi eljárást csak mentelmi jogának felfüggesztése után lehet elrendelni, vagy folytatni. Ennek következtében nem kell megütköznünk azon, ha a népjóléti miniszter úr aibból a jogi alapból indult ki, bogy egy köztisztviselővel áll szemben és mentelmi jogának felfüggesztését kérte. Majd a mentelmi bizottság javaslatot tesz, és majd a Ház eldönti, igaza van-e a népjóléti miniszter úrnak, közhivatalnok-e hát az a politikai államtitkár, vagy nem. De már mindenesetre a nyilvánosság előtt tiltakoznunk kell olyan beülése 1931 november 20-án, pénteken. állítást ellen, mintha itt Dréhr Imre képviselőtársunk valamely bűncselekmény címén kéretnék ki, mert erről szó sincsen. (Ügy van! Ügy van!) Közönséges fegyelmi eljárásról lehet csak szó és bizonyos hivatali szabálytalanságokról, amelyeket majd a mentelmi bizottság és a Képviselőház megfelelő módon fog értékelni. (Nagy Emil: Ez így van!) Ami mármost Friedrich István képviselőtársam felszólalását illeti, én kénytelen vagyok vele szemben megállapítani, hogy én úgy találom, hogy ez az új kormány augusztus vége óta napjainkig igenis nagyon sokat cselekedett, igenis főleg az államháztartás egyensúlya érdekében csaknem éjjel-nappali munkával igyekezett (Nagy Emil: Adóztatni!) megjavítani azokat a bajokat, amelyek reánk szakadtak. A mindennapi kenyér problémája kopogtat, és kétségtelen, hogy indokolt az, ha' sürgetjük, hogy minél hathatósabban és minél eredményesebben intézkedjék a kormány. E tekintetben teljesen megértem Friedrich István képviselőtársunknak és az ellenzéknek is sürgető^ fellépését. Magam ds boldog volnék, ha minél előbb olyan intézkedéseket láthatnék, amelyek .segíteni hivatvák az ország nagyon nehéz helyzetén. Sajnos, — éppen Friedrich István t. képviselőtársamnak nagyon jól kell tudnia, hiszen mindannyian tudjuk — ez a helyzet nem olyan, amelyben megfelelő intézkedésekkel ináról-holnapra^ változást tudunk előidézni. Sajnos, nehéz, kínos, gyötrelmes és hosszú munka lesz, hogy a bajokból, amelyek ránk szakadtak, kievickéljünk, kiláboljunk, és tényleg igaza van Friedrich István t. képviselőtársamnak, hogy ebben a kérdésben azután mindannyiunknak pártpolitikai tekintet nélkül össze kell fognunk, mert én ma a kormányt, akármilyen kormány jön, amely mellett parlamenti többség van, nem tekintem pártpolitikai kormánynak, hanem 1 az ország kormányának. Hiszem, hogy ez a kormány meg fogja találni az eszközöket, amelyeknek segítségével bajainkból kivezet. (Felkiáltások a baloldalon: Minél előbb!) Elnök: Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mo-ndom ki. Következnék az indítványkönyv felolvaEzzel kapcsolatban bejelentem, hogy Lingauer Albin képviselő úr egy indítványt jegyzett be, amelyet azonban írásban beadni elmulasztott és így az tárgytalanná vált. Most pedig áttérünk a sürgős interpelláció meghallgatására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Temesváry Imre képviselő úr sürgős interpellációjának szövegét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «Sürgős interpelláció az összkormányhoz: 1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben a földreform során földhöz juttatottak az előző években keresztülvitt vételármérséklések és arányosítások, valamint a törlesztő részlet egyharmadának elengedése dacára sem képesek fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni? 2. Hajlandó-e a kormány törvényhozási úton intézkedni a föld vételárak oly mértékű csökkentése tekintetében, hogy a földhöz juttatottak a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett is képesek legyenek a vételárakat törleszteni? 3. Nem tartja-e szükségesnek a kormány megfontolni, hogy a gazdasági lehetetlenülés folytán bekövetkezett értékcsökkenés egy' részét — az államkincstár némi tehermentesítése