Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Äz országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. à i Í érdekében — a megváltást szenvedőkre hárítsa át. 4. Nem tartja-e szükségesnek a kormány, hogy a lemondás, vagy kimozdítás útján viszszamaradt földterületek — az államkincstár érdekeinek megvédése tekintetében — a fennálló jogszabályoktól eltéröleg közigazgatási úton értékesíttessenek? Dr. Temesváry Imre s. k., országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre : T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy azután a hosszadalmas közjogi vita után egy igazán fontos és a nép legszélesebb rétegét érintő kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Azl920:XXXVL te., az úgynevezett földreformtörvény intézkedett arról, hogy azok a szegény emberek, akik egész életükön keresztül a föld megmunkálásából élnek, és akiknek talán soha sem lett volna reményük arra, hogy maguknak örök tulajdont szerezzenek, e földreformtörvény alapján maguknak birtokot szerezhessenek. Ennek az alaptörvénynek azonban éppen az akkori viszonyok következtében két alapvető hibája volt. Az egyik az, hogy pénzügyileg nem volt megalapozva, aminek következtében ezek a szegény emberek a részükre kiosztott földeket a gazdasági berendezkedés hiánya következtében kellőképpen megművelni nem tudták. Arnásik hiba pedig az alaptörvény végrehajtásában leledzett, (Egy hang a baloldalon: Ez már igaz!) amennyiben nem volt a törvényben kellőkép körülbástyázva, hogy ezek a szegény emberek hol kapják ezeket a területeket és megtörtént, — sőt a leggyakrabban ez történt meg — hogy a községektől olyan távol eső területeken kapták birtokaikat, ahol már éppen a gazdasági felszerelés hiányában képtelenek voltak

f kellőkép gazdálkodni. (Mojzes János: Szándékosan elgáncsolták a törvényt!) Ezt nem mondhatjuk, mert a lehető legjobb szándék vezette az akkori nemzetgyűlést, melynek szerencsém volt tagja lenni, de be kell vallanom, ezekkel a kérdésekkel éppen a dolog sürgőssége következtében nem tudott a nemzetgyűlés oly mértékben foglalkozni, mert hiszen egészen új dolog előtt állott, hogy minden ilyen talán nagyon fontos, de akkor aprólékosnak látszó kérdésre kiterjeszkedhetett volna. Ami a kérdés pénzügyi alátámasztását illeti, a későbbi időkben a kormány ezt úgy kívánta megoldani, hogy amikor már módjában állt az úgynevezett svéd gyuf akölosönt felvenni, ebből kívánta kártalanítani a .megváltást szenvedőket, mégpedig olyan módon, hogy hosszú időre, 52 évre elosztott annuitásokkal megkönnyítette a földhöz jutottak törlesztési kötelezettségét. Azonban véletlenül éppen abban az időben, amidőn a svéd gyufakolcsönt rendelkezésünkre bocsátották, voltak legmagasabbak a gabonaárak, aminek következménye az volt, hogy a földek ára is igen magasra szökött fel. Ennek volt a következménye az, hogy saját hibánkon kívül olyan magas értékben szabták meg a kiosztandó területeik értékét, illefoleg a megváltást szenvedők számára n kártalanítást ,hogy az a gabonaárak és a •mezőgazdasági termények árának később bekövetkezett rohamos csökkenése következtében olyan súlyos terhet jelentett az egyes kisemberekre nézve, hogy ezeket az annuitásokat megfizetni már képtelenek voltak, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: De már évek óta képtelenek, ós csak most hozzák ide! — Mojzes János: Azóta kimozdították javarészét!) T. képviselőtársamnak nem lehet panasza e tekintetben, mert évekkel ezelőtt, amidőn észrevettük, illetőleg mindannyian láttuk azt a szinte gazdasági lehetetlenülést, amely a gabonaárak terén beállott, itt a Házban felemeltük szavunkat. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: De cselekedni kellett volna!) Méltóztassék meghallgatni, t. képviselőtársam!; meg fog róla győződni, hogy ez mind megtörtént. 1928 decemberében kezdte a mi pártunk ezt a kérdést szőnyegre hozni, és az akkori viszonyoknak megfelelően az előzőleg 27 pengő 60 fillérben megállapított búzaárat 22 pengőre mérsékelték. (Mojzes János: Az is magas volt!) Ez volt az első lépés. De senki sem gondolhatott arra és senki sem láthatta előre azt, hogy amidőn a lehető legmesszebbmenő engedményt kicsikartuk a kormánytól e tekintetben, ez az engedmény is néhány hónap múlva már szinte illuzóriussá fog válni. (Mojzes János: Azóta is kellett volna már intézkedni!) Talán méltóztatik emlékezni, t. képviselőtársam, hogy azóta is állandóan elkövettünk mindent, hogy a ^lehetőségeket megadjuk a fizetésre. (Mojzes János: Júliusban megígérte a pénzügyminiszter úr, mégsem intézte el!) T. Képviselőtársam méltóztassék meghallgatni — nem .akarom hosszú ideig igénybe venni szíves türelmüket — s meg fog róla győződni t. képviselőtársam, hogy amit mondok, azt

#

mind a legtárgyilagosaibban mondom el. (Motjzes János: Azóta javarészét kimozdították!) Elnök: Csendet kérek! Temesváry Imre: Amikor továbbromlottak a gabonaárak és ennek következtében a földárak, a múlt esztendőben ismét itt a Ház plénuma előtt tettem szóvá ezt a kérdést pártom megbízásából, s a volt pénzügyminiszter úr akkor egy igen-igen messzemenő kedvezményt nyújtott a kisemberekének: a már 10—15, sőt 20%-kai mérsékelt eredeti vételárakat, illetőleg azok annuitását további 33%-kai mérsékelte. (Szakács Andor: Ha az összes hátralékokat is kifizetik!) Nem lehet azzal a szemrehányással illetni a kormányt, hogy intézkedéseivel nem követte állandóan nyomon a gabona- és földárak romlását, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csak bicegett utánuk!) Ma azonban látjuk, hogy szinte a gazdasági lehetetlenülés előtt áll az egész mezőgazdaság, ennek következtében ismét kötelességünkké válik, hogy megtegyünk minden lehetőt arra, hogy ezek a szerencsétlen kisemberek a mai alacsony gabonaárak és a leszállított földárak mellett abba a helyzetbe hozassanak, hogy meg tudják tartani maguknak a jövőre ezeket a földeket. (Mojzes János: Vissza kell nekik juttatni! Már javarészét kimozdították! Itt van az ítélet!) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék a szónokot meghallgatni! Temesváry Imre: Ne méltóztassék ezt a kérdést itt olyan módon előtárni, mintha a kimozdítás csak azért történt volna meg, mert a kormány nem akart nekik semmiféle kedvezményt adni. Azért történt a kimozdítás, mert azokat a kedvezményeket, amelyeket a kormány részükre biztosított, vagy nem voltak képesek, vagy egyesek nem akarták ígénybevenni és nem fizették meg az annuitásokat. De lehetetlenség a kormánynak is olyan intézkedéseket tenni, amelyekre fölhatalmazása nincs. Mi kértük a kormányt, s a kormány a legmesszebbmenőén mindent megtett, amit az állam érdekeinek megvédése mellett megtehetett. Ennek ellenére is láttuk azt, hogy ezek a szegény emberek nem tudják megfizetni az annuitásokat. En tehát azért vetettem fel most