Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

364 Az országgyűlés képviselőházának ti nem érthetek együtt azokkal a konklúziókkal, amelyeket beszédének végén politikád tekintet­ben levont. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A képviselő úr e kérdések megoldásához rendszerváltozást méltóztatik kívánni, rendszer­változtatást a demokrácia irányában, és fel­hozta azt, hogy éppen a demokrácia iaz, (amely szemiben a költekezéssel, szemben a pénzű°TÍ­politikaii kilengésekkel Önmagában hordja ia maga korrektívumát, mert hiszen egy demokra­tikus parlament mindig olyan, amely megfelelő takarékosságra szorítja a kormányt. Legyen szabad ezzel szemben csak két ma­gát kat'exochen demokratikusnak jelző kor­mányrendszerre hivatkoznom. Például a Her­riot kormányrendszere Franciaországban, amely után éppen Poincarénak kellett jönnie, evy az ottani demokratikus körök által kevésbbé de­mokratikusnak ismert szisztémával, hogy a korrektívumot meghozza. Hivatkozom a köz­ismert angol példára, ahol MacDonald-kor­mánynak éppen a nemzet konzervatív rétegeire kellett támaszkodnia, éppen abból a célból, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsa. (Mojzes János: Lenne csak a mi kormányunk olyan demokratikus, mint a Poincaré-é volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Niamessny Mihály: Azt hiszem, ha t. kép­viselőtársam szakszerű javaslataival, az állam­háztartás részleteire vonatkozó megállapítá­saival nem is hívja ki a kritikát erről az oldal­ról, ezt a megállapítást azonban már az előt­tem szólott t. képviselőtársam politikai pozí­ciója iránti tiszteletből, de a politikai igazság kedvéért is meg kellett említenem. (Buchinger Manó: Szóval a demokrácia megbukott! — Br. • Prónay György: Nem azt mondta!) Nem képvi­selőtársam, a demokrácia nem bukott meg, ha­nem a demokráciát mindenesetre összhangba kell hozni az állam saját életkövetelményeivel és nem szabad tovább -menni annál, mint ahogy azt az állam életviszonyai megengedik. (Buchin­ger Manó: De ezt csak a demokrácia tudja megcsinálni! Amit önök akarnak, az csak a mesében van! Münchhausen tudta saját üstö­kénél fogva kihúzni magát! Nincs ikorrekti­vuma az önök rendszerének! — Zaj.) Engedjen meg képviselőtársam, én más alkalommal igen szívesen folytatom t. képviselőtársammal a vi­tát, de méltóztassék megengedni,,hogy beszédem­nek tulajdonképpeni tárgyára most ezúttal mégis rátérjek! Azok a kérdések, amelyek itt a Házban fel­vetődtek, tulajdonképpen a felelősség kérdése körül is mozogtak. A tegnapi nappn Kelemen Kornél t. barátom a jogi felelősség kérdését kiváló fejtegetéseiben megvilágította. Legyen szabad nekem egészen röviden a politikai fele­lősség kérdésére rátérnem, és így legyen sza­bad hivatkoznom egy beszédre, amely a vita korábbi folyamán hangzott el, s amely szintén igen érdekes felszólalás volt, amennyiben a ma­gyar közgazdasági életnek egyik vezető ténye­zője, Fenyő Miksa t. képviselőtársam részéről hangzott el. T. képviselőtársam felszólalásában ezt az egéz kormányzati akciót, amely most az államháztartás egyensúlya érdekében folyik, imiparlamentárisnak és a parlamentarizmus alapelveivel ellenkezőnek minősítette és hivat­kozott arra, hogy bár Németországban, a par­lamentarizmusnak mostani egyik legklassziku­sabb földjén — mert hiszen az új német demo­krácia parlamentáris téren mozog — ugyan szintén hoztak hasonló rendszabályokat, volna azonban itt egy óriási különbség, amennyiben '. ütése lùêl november 20-án, pénteken. I ott a diktatórikus t irányú pártok ellenére és azoktól való biztosításképpen nyúltak a rend­kívüli rendszabályokhoz, T. képviselőtársam, én azt hiszem, hogy a parlamentarizmus szem­pontjából nem az a lényeges, hogy milyen ten­denciával, milyen pártokkal szemben hozzuk ide ezeket a rendkívüli intézkedéseket. Itt az a lényeges, hogy vájjon maga a parlament fe­dezi-e azt a kormányt, amely ezeket az intéz­kedéseket idehozza. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a lényeges! — Dinnyés Lajos: A parlament nem fedezi!) A parlament fedezi, a nemzet is fedezi. T. képviselőtársam, nemcsak Németor­szágban van az az eset, hogy a parlament rendkívüli hatalmat ruházott a kormányra, de bizonyos mértékig néhány hónap előtt éppen Angliának általam már hivatkozott kormánya, MaeDonald kormánya is kért egy felhatalma­zást a parlamentben, és pedig egyszerűen abból az indokból, amint szeptember 12-én Mac­Donaid mondja, hogy: kérem, itt az államnak bizonyos erős követelményei vannak, az állam­háztartás megzavart egyensúlyának helyreállí­tására intézkedni kell, és lehetetlen, hogy eze­ket az intézkedéseket részletes javaslatokkal idehozzuk és esetleg hat hónapig üljünk itt, amikor maga a válság már régen elmúlt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A parlamentarizmusnak egyik alapja a fele­lősségérzet. Ez kell hogy vezesse a kormányza­tot és ha ebben a felelősségérzetben a kormány a parlament többségében támaszt talál, akkor a parlamentarizmus szabályai, a parlamentariz­mus tradíciói igenis meg vannak óva, és a t. kormány helyes úton járt akkor, amikor a ki­vételes hatalmat az ország és az államháztartás egyensúlyának megvédése érdekében igénybe­vette. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Buchin­ger Manó: Ahol a parlament a nemzetet jelenti, ott igen!) Természetesen lehetnének tartalmilag olyan viszonyok, amelyek itt bizonyos rendkí­vüli intézkedéseket talán a párthatalom kifo­lyásának tüntethetnének fel. De engedelmet ké­rek, egyfelől most már a második kormány él evvel a felhatalmazási törvénnyel, tehát közben még egy kabinetkrízis is volt, nem lehet tehát azt mondani, hogy a hatalomnak mindenáron való gyakorlása vitte volna a kormányokat erre, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) másfelől a kormányok teljes mértékben magukévá tették azt a klasszikusan megformulázott határozati javaslatot, amelyet közéletünknek egy régi, ki­váló tagja, gróf Hadik János a Felsőházban benyújtott és amelyben egyenesen kizárja azt, hogy alkotmányjogi kérdések evvel a kivételes hatalommal rendeztessenek. Parlamentáris szempontból tehát az állam, a végrehajtó hata­lom hatalmi körének túltengése, vagy pedig a pártpolitikai hatalomnak egy túlzott mértékben való igénybevétele szempontjából ezeket a fel­hatalmazásokat semmiképpen sem lehet kifogás tárgyává tenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha mármost én így a felhatalmazási javas­lat alaki részével végeztem, legyen szabad ne­kem a másik részéhez is hozzászólnom, ha nem is igényelhetem magamnak azt, hogy mint szakember szólhassak hozzá minden egyes kér­déshez. De talán igényelhetek magamnak egy bizonyos objektivitást azon az alapon, hogy egy több mint tizenkétéves pauza után szólalok fel ebben a Házban, hogy utoljára Nagy-Magyar­ország országgyűlésének voltam tagja, és akkor ebben a Házban ezekről a padokról beszéltem. Mondom, méltóztassanak megengedni, hogy en­nek alapján egy bizonyos tárgyilagosságot, egy bizonyos tárgyilagosság feltételezését

Next

/
Thumbnails
Contents