Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

364 Az országgyűlés képviselőházának ti nem érthetek együtt azokkal a konklúziókkal, amelyeket beszédének végén politikád tekintetben levont. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A képviselő úr e kérdések megoldásához rendszerváltozást méltóztatik kívánni, rendszerváltoztatást a demokrácia irányában, és felhozta azt, hogy éppen a demokrácia iaz, (amely szemiben a költekezéssel, szemben a pénzű°TÍpolitikaii kilengésekkel Önmagában hordja ia maga korrektívumát, mert hiszen egy demokratikus parlament mindig olyan, amely megfelelő takarékosságra szorítja a kormányt. Legyen szabad ezzel szemben csak két magát kat'exochen demokratikusnak jelző kormányrendszerre hivatkoznom. Például a Herriot kormányrendszere Franciaországban, amely után éppen Poincarénak kellett jönnie, evy az ottani demokratikus körök által kevésbbé demokratikusnak ismert szisztémával, hogy a korrektívumot meghozza. Hivatkozom a közismert angol példára, ahol MacDonald-kormánynak éppen a nemzet konzervatív rétegeire kellett támaszkodnia, éppen abból a célból, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsa. (Mojzes János: Lenne csak a mi kormányunk olyan demokratikus, mint a Poincaré-é volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Niamessny Mihály: Azt hiszem, ha t. képviselőtársam szakszerű javaslataival, az államháztartás részleteire vonatkozó megállapításaival nem is hívja ki a kritikát erről az oldalról, ezt a megállapítást azonban már az előttem szólott t. képviselőtársam politikai pozíciója iránti tiszteletből, de a politikai igazság kedvéért is meg kellett említenem. (Buchinger Manó: Szóval a demokrácia megbukott! — Br. • Prónay György: Nem azt mondta!) Nem képviselőtársam, a demokrácia nem bukott meg, hanem a demokráciát mindenesetre összhangba kell hozni az állam saját életkövetelményeivel és nem szabad tovább -menni annál, mint ahogy azt az állam életviszonyai megengedik. (Buchinger Manó: De ezt csak a demokrácia tudja megcsinálni! Amit önök akarnak, az csak a mesében van! Münchhausen tudta saját üstökénél fogva kihúzni magát! Nincs ikorrektivuma az önök rendszerének! — Zaj.) Engedjen meg képviselőtársam, én más alkalommal igen szívesen folytatom t. képviselőtársammal a vitát, de méltóztassék megengedni,,hogy beszédemnek tulajdonképpeni tárgyára most ezúttal mégis rátérjek! Azok a kérdések, amelyek itt a Házban felvetődtek, tulajdonképpen a felelősség kérdése körül is mozogtak. A tegnapi nappn Kelemen Kornél t. barátom a jogi felelősség kérdését kiváló fejtegetéseiben megvilágította. Legyen szabad nekem egészen röviden a politikai felelősség kérdésére rátérnem, és így legyen szabad hivatkoznom egy beszédre, amely a vita korábbi folyamán hangzott el, s amely szintén igen érdekes felszólalás volt, amennyiben a magyar közgazdasági életnek egyik vezető tényezője, Fenyő Miksa t. képviselőtársam részéről hangzott el. T. képviselőtársam felszólalásában ezt az egéz kormányzati akciót, amely most az államháztartás egyensúlya érdekében folyik, imiparlamentárisnak és a parlamentarizmus alapelveivel ellenkezőnek minősítette és hivatkozott arra, hogy bár Németországban, a parlamentarizmusnak mostani egyik legklasszikusabb földjén — mert hiszen az új német demokrácia parlamentáris téren mozog — ugyan szintén hoztak hasonló rendszabályokat, volna azonban itt egy óriási különbség, amennyiben '. ütése lùêl november 20-án, pénteken. I ott a diktatórikus t irányú pártok ellenére és azoktól való biztosításképpen nyúltak a rendkívüli rendszabályokhoz, T. képviselőtársam, én azt hiszem, hogy a parlamentarizmus szempontjából nem az a lényeges, hogy milyen tendenciával, milyen pártokkal szemben hozzuk ide ezeket a rendkívüli intézkedéseket. Itt az a lényeges, hogy vájjon maga a parlament fedezi-e azt a kormányt, amely ezeket az intézkedéseket idehozza. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a lényeges! — Dinnyés Lajos: A parlament nem fedezi!) A parlament fedezi, a nemzet is fedezi. T. képviselőtársam, nemcsak Németországban van az az eset, hogy a parlament rendkívüli hatalmat ruházott a kormányra, de bizonyos mértékig néhány hónap előtt éppen Angliának általam már hivatkozott kormánya, MaeDonald kormánya is kért egy felhatalmazást a parlamentben, és pedig egyszerűen abból az indokból, amint szeptember 12-én MacDonaid mondja, hogy: kérem, itt az államnak bizonyos erős követelményei vannak, az államháztartás megzavart egyensúlyának helyreállítására intézkedni kell, és lehetetlen, hogy ezeket az intézkedéseket részletes javaslatokkal idehozzuk és esetleg hat hónapig üljünk itt, amikor maga a válság már régen elmúlt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A parlamentarizmusnak egyik alapja a felelősségérzet. Ez kell hogy vezesse a kormányzatot és ha ebben a felelősségérzetben a kormány a parlament többségében támaszt talál, akkor a parlamentarizmus szabályai, a parlamentarizmus tradíciói igenis meg vannak óva, és a t. kormány helyes úton járt akkor, amikor a kivételes hatalmat az ország és az államháztartás egyensúlyának megvédése érdekében igénybevette. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Buchinger Manó: Ahol a parlament a nemzetet jelenti, ott igen!) Természetesen lehetnének tartalmilag olyan viszonyok, amelyek itt bizonyos rendkívüli intézkedéseket talán a párthatalom kifolyásának tüntethetnének fel. De engedelmet kérek, egyfelől most már a második kormány él evvel a felhatalmazási törvénnyel, tehát közben még egy kabinetkrízis is volt, nem lehet tehát azt mondani, hogy a hatalomnak mindenáron való gyakorlása vitte volna a kormányokat erre, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) másfelől a kormányok teljes mértékben magukévá tették azt a klasszikusan megformulázott határozati javaslatot, amelyet közéletünknek egy régi, kiváló tagja, gróf Hadik János a Felsőházban benyújtott és amelyben egyenesen kizárja azt, hogy alkotmányjogi kérdések evvel a kivételes hatalommal rendeztessenek. Parlamentáris szempontból tehát az állam, a végrehajtó hatalom hatalmi körének túltengése, vagy pedig a pártpolitikai hatalomnak egy túlzott mértékben való igénybevétele szempontjából ezeket a felhatalmazásokat semmiképpen sem lehet kifogás tárgyává tenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha mármost én így a felhatalmazási javaslat alaki részével végeztem, legyen szabad nekem a másik részéhez is hozzászólnom, ha nem is igényelhetem magamnak azt, hogy mint szakember szólhassak hozzá minden egyes kérdéshez. De talán igényelhetek magamnak egy bizonyos objektivitást azon az alapon, hogy egy több mint tizenkétéves pauza után szólalok fel ebben a Házban, hogy utoljára Nagy-Magyarország országgyűlésének voltam tagja, és akkor ebben a Házban ezekről a padokról beszéltem. Mondom, méltóztassanak megengedni, hogy ennek alapján egy bizonyos tárgyilagosságot, egy bizonyos tárgyilagosság feltételezését