Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. 357 [menyesnek mutatkozik, igenis számszerűleg, akár külső szakértők bevonásávalmeg kell tárgyalni, a tárgyalást le kell folytatni és vagy agyoncsapni vagy keresztülvinni. (Helyeüés a baloldalon.) Sajnos, azonban sokszor ennek ellenkezőjét látjuk. Az ellenzék azt mondja, hogy teljes rendszerváltozást kíván. (Ügy van! Ügv van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindjárt megmondom, hogy én miben kívánok rendszerváltozást. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kendszerváltozás a politikai életben már némileg adódott. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hol?) Mindjárt megmondom. (Friedrich István: Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy csak nüanszokban, de... (Friedrich István: Aha! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: A rendszer az, hogy ellenzéki beszédeket tartanak és ott szavaznak! — Elnök csenget! — Magyar Pál: Ez nem változás, ez eddig is így volt. — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Halljuk a nüanszot! — Mojzes János: Nem fogja elfogadni ,a jelentéseket. — Zaj.) ... a képviselő úr szakértelme úgy sem lesz nélkülözhető, mert éppen az ön metiér-jéhez tartozik. A keresztülvitel módozataiban és a kulcsnak progresszív megállapításában állást foglalni nem az én hivatásom, hanem azoké az uraké, akik evvel foglalkoznak. Majd el fogunk még oda érni. (Friedrich István: Halljuk a nüanszokat!) De -a nüanszokat sürgeti Friedrich igen t. képviselőtársam. (Lázár Miklós: Nagyon kíváncsi a nüanszokra.) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a múlt kormány idejében ilyenkor, mikor hetekig folyt a vita, már régen 8 órás ülések voltak. (Friedrich István: Minek? Ettől koldulunk mi most!) En ebben, igaz, hogy csak nüanszban, egy rendszerváltozást látok, mert mindenkinek módja, alkalma nyílik arra, hogy itt szabad felfogásának, gondolatának, véd- és vádbeszédjének hangot adjon, mely ebben a vitában ki is tombolta magát. Mert, sajnos, egyebet úgyszólván nem is lehetett látni és hallani, mint az egyik oldalról a vádat, & másik oldalról a védelmet és alig egypár kiváló szakférfiúnak felszólalásából láthatjuk csak azt, hogy melyek azok az eszközök, amelyek ennek a budgetnek stabilitását, az államháztartás egyensúlyát biztosítják és ennek a polgárságnak nyakáról, válláról a terheket le igyekeznek venni, illetőleg további terheknek rárakását meg akarják akadályozni. (Friedrich István: Ez a nüansz? — Pakots József: Ez balanszíroz.) En az igen t. kormányzatnak újra és újra felhívom a figyelmét arra, (Friedrieh István: Annak hívhatod fel a figyelmét! — Egy hang a baloldalon: Van annak gyakorlata!) hogy ennek a betegségnek egyetlen megoldási módja, ha ezt a nyugdíjkérdéstemlített módon rendezzük. En azt hiszem, hogy már a mai nehéz viszonyok mellett is, amint a viszonyok némileg javulnak, — nem pont a mát értem alatta — a kérdés megoldható lesz, igaz, hogy már nem lehet aspirinnel gyógyítani. (Kun Béla: Titkos választással lehet gyógyítani!) Lehet, hogy alkalmazandó gyógyszer sokkal költségesebb, drágább lesz, mint tíz év, öt év, vagy nem tudom hány esztendő, de állítom, hogy ez az egyik megoldási módja annak, hogy költségvetésünk ettől a nagy tehertételtől úgy szabadittassék meg, hogy annak hátrányait ne pont az a társadalmi réteg, a .tisztviselők és nyugdíjasok rétege, érezze, akiknek jobblétéről vagy rosszabb viszonyaitól nagyrészben függ az ipar, a kereskedelem pangása, vagy vérkeringése. (Ügy van! a baloldalon.) Kérem az igen t. Házat, éljen ezzel a móddal.. Máskép .a beteg feltétlenül el fog pusztulni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. < A miniszterelnök úr expozéját 'elfogadom. (Helyeslés a balközépen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az egyik reggeli lapban ma igen szellemes megjegyzést olvastam, amely kritizálja és sokalja a Házban most folyó vitát. Ezt a-vitát valahogy a helybenmozgás jól ismert tornaformájához hasonlítja. Ne haragudjék Homonnay t. képviselőtársam, hogy azt mondom, hogy az ő felszólalása is ennek a diákkorunkból jól ismert helybenmozgásnak tornafigurája volt. Az én t. képviselőtársam elhoz ide egy sérelmet, (Homonnay Tivadar: Nem sérelmet!) egy a múltba visszanyúló panaszt, hogy tíz évvel ezelőtt elindított mozgalmát, hogy az állami nyugdíj terheket biztosítás révén oldják meg, az akkori pénzügyminiszterek nem vitték a megvalósulás stádiumába. A miniszterelnök úr helyeselte az ötletet, de azután valamiképpen fiókba került ez az ötlet és lekerült a napirendről. {Ügy van! a baloldalon.) Teljes mértékben osztozom a képviselő úr felháborodásában, de legyen szíves, mondja meg nekem, mit csináljak én ezzel a problémával ma. A t. képviselő úr tíz éven keresztül támogatta a kormányt és azt a pénzügyminisztert, akivel szemben ma ezt a nlyos kritikát elmondja. Még az az egyetlen mód sem áll Tenderezésemre, amely tíz év óta rendelkezésemre állott, hogy a pénzügyminiszter úr ellen szavazzak, egyrészt azért, mert a pénzügyminiszter úr már nincs itt, másrészt, mert utódja még nincs itt. Engedje meg nekem a t. képviselő úr, hogy utaljak arra, hogy azok, akik mindig a múlt emlegetését kifogásolják, valamikép önmagukkal kerülnek ellentétbe, ha ma a múlt hibáit emlegetik. (Homonnay Tivadar: Nem a múlt a fontos, a jövő! Meglehet-e csinálni, vagy nem lehet!) Ami pedig a jövőt illeti, ebben a kérdésben boldog volnék, ha ez megvalósítható volna, de higyje el a képviselő úr, semmi olyan nehezen nem pótolható, mint az elmulasztott idő és az elszalasztott alkalom. (Ügy van! a baloldalon.) Annak ellenére, hogy mondom, már a sajtó >s szolgálja ezt a vitát, mégis úgy érzem, kötelességem a vitában felszólalni. A t. miniszterelnök úr bizalmi votumot kért, amikor bejelentését megtette. Azt hiszem, t. Ház, az ország közvéleménye teljes joggal elvárja,^ hogy a mai súlyos és bizonytalan politikai és gazdasági helyzetben ez a bizalmi votum bármilyen irányban hangozzék is el, bizonyos alátámasztást kapjon indokaiban. Nekünk többet kell tennünk a jelenlegi kormánnyal szemben, — amely új kormány — minthogy egyszerűen pártállásunkból kifolyó megítéléssel bizalmat, vagy bizalmatlanságot szavazzunk. Éppen azért a magam részéről legutoljára hagyom a kérdés politikai vonatkozását és a jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetből kiindulva igyekszem kritikámat elmondani. A miniszterelnök úr bejelentése alapján megindult vita és bizalmi kérdés'szerintem csak három momentumra támaszkodhatok. Az egyik momentum a kormánynak már megtett intézkedései, a második a miniszterelnök úrnak és kormányának a nemzetközi pénzügyi bizottság előtt tett kijelentései és ígéretei, a harmadik pedig azok a bejelentések, amelyeket a miniszterelnök úr az ő bevezető beszédében mondott. Mindaz, ami ezen a három momentumon kívül esik, — akár a pénzügyi bizottság bejelentése, akár a 6-os bizottság jelentésében foglalt megállapítások és vélemények 53