Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
358 Az országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. — csak értékes anyagot szolgáltathatnak nekünk ehhez a vitához, a bizalmi kérdésnél azonban csakis ezek a kormánytények és kormánynyilatkozatok jöhetnek figyelembe. Azt kell tehát eldöntenünk t. Ház, hogy ezek a megtett intézkedések és a (miniszterelnök úrnak és a kormánynak tett nyilatkozatai felkelthetik-e bennünk azt a megnyugtató érzést, hogy.a jelenlegi kormányzat olyan úton jár vagy olyan úton akar járni, amelyen a lehető legjobb eredményt tudja biztosítani az országnak. Nagyon óvatosan fogalmaztam meg ezt a mondatot; hangsúlyozom: a lehető legnagyobb eredményt. Mert lehetetlent egyikünk sem kívánhat En nem kívánhatom, -hogy a miniszterelnök úr ímeg nem történtté tegye a multat, nem kívánhatom, hogy a miniszterelnök úr máról-holnapra jóvá tegye a háborúknak, a forradalmaknak, a békekötésnek természetes konzekvenciáit, nem kívánhatom, hogy márólholnapra eltüntesse azokat a hatásokat és következményeket, amelyeket a kormányra lépése előtt tíz éven keresztül uralkodott kormányzat hibái és mulasztásai hoztak az országra. (Ügy van! balfelöl.) S végül nagyon természetesen nem kívánhatom, hogy a miniszterelnök úr és a kormány eliminálja azokat a világgazdaságig jelenségekből adódó, a világgazdasági válságból természetesen folyó következményeket, amelyeknek mi is szenvedő alanyai vagyunk. Ilyen követelések hangoztatása az én véleményem szerint nemcsak a tárgyilagossággal nem állana összhangban, hanem nem állana összhangban a nemzet érdekével sem. Hiszen az eknulj^ kormányzatnak szerintem egyik legfőbb hibája az volt, hogy optimizmusával megtévesztette a nemzetet; legfőbb hibája az volt, hogy a nemzetet illúzióba ringatta a helyett, hogy a valóságos rideg tényeket tárta volna elé, (Ügy van! balfelől.) személyes ambícióból, sokszor hiúságból, de mindig taktikai célokból elleplezte a nemzet előtt azokat a tényeket, amelyeknek ismeretéből a nemzet valóságos helyzetének tudatára ébredhetett volna. Elhitte étí f elhitette a nemzettel, hogy az ő bölcs kormányzása alatt, a háborúnak ellenére, a forradalmaknak ellenére, a békekötés ellenére, az ország szétdarabolásának ellenére lehetséges ebben az államban az államnak, a közületeknek, a magánosoknak nemcsak elérniök a háború előtti életszinvonalat, hanem annál magasabbra is emelkedniök. (Ügy van! balfelöl.) Ez szerintem a múlt kormányzatnak egyik legfőbb bűne. : Sa nemzet ebbe az illúzióba beleesett. Most máról-holnapra ráriadt valóságos rideg helyzetére s azt hiszem, vétkeznénk a nemzet ellen, ha akár követelésekkel, akár ígéreteikkel a nemzet tisztánlátását egy pillanatig is megzavarnék. (Ügy van! balfelől.) Ezért kötelességünk nekünk a kritika keretein belül is a realitások körében mozogni, a lehetőségek körét és területét el nem hagyva. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az igen t. miniszterelnök úr ezen realitások, közül már előre kizárta beszédében egy messzemenő, átfogó gazdasági programm lehetőségét. A miniszterelnök úr itt két indokot hozott fel: az^ egyik az volt, hogy a változó nemzetgazdasági helyzet következtében hoszszabb időre szóló, átfogó gazdasági programmot .alkotni nem lehet, a másik argumentum pedig az volt, hogy a nemzet ma nem rendelkezik azokkal az anyagi erőkkel, amelyek ma egy ilyen gazdasági programm megvalósításához szükségesek. En bizonyos fenntartással a miniszterelnök úr mindkét argumentumát magamévá teszem. Sőt kiegészítem. Az én véleményem szerint azért nem lehet ma messzemenő átfogó gazdasági programmot adni, mert hiszen az egész világgazdaságot döntően befolyásoló kérdés, az aranyban felvett kölcsönök devalorizációjának kérdése (Ügy van! balfelől.) ma az a harc és küzdelem állapotában van. Amíg az adós és a hitelező államok közötti harcban ez a nagy kérdés el nem fog dőlni, — pedig el fog dőlni, mert el kell dőlnie — addig felépíteni egy nagy gazdasági programmot — magam is megvallom és elismerem — a legnagyobb önámítás volna. Mi ennek a harcnak eldőlését várjuk, mi ennek a harcnak eldőlését azonban döntően nem befolyásolhatjuk, mi ebben alárendelt szerepet játszunk. De ezeknek az igazságoknak ellenére is én mégis csak bizonyos fenntartással tudom 1 magamévá tenni a miniszterelnök úrnak ezt a megállapítását. A miniszterelnök úr nem adhat messzemenő, átfogó gazdasági programmot, de én azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr és a kormány mégis kénytelen állástfoglalni a mának és a legközelebbi holnapnak problémáival szemben, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) állást kell foglalnia, vagy legalább is lehetővé kell tennie azt, hogy az állásfoglalás a közvéleményben megérjen és a kellő pillanatban meghallgatásra és megértésre találjon. Hiszen én nagyon jól tudom, hogy egy felvonuló hadsereg számára könnyebb íróasztal mellett programmot készíteni, mint egy megvert, csatavesztett hadsereg visszavonulása számára, azonban egy visszavonuló, csatavesztett hadsereg sem (nélkülözheti, hogy legalább a főbb célkitűzésekben ne legyen előtte az út meghatározva, amelyen haladnia kell. (Lázár Miklós: Ketablirozza magát!) T. Ház! Elérkezett az idő arra, hogy nyíltan bevalljuk, hogy két fronton csatavesztést szenvedtünk. A gazdasági élet két frontján csatavesztést szenvedtünk és ez a két front a magyar valutának és a magyar államháztartás egyensúlyának védelmi frontja. Ha nem akarjuk a mi létünkért folytatott háborút is elveszteni a csatavesztések után, akikor ezekkel a kérdésekkel szembe kell néznünk, és egy bizonyos állásfoglalásnak éspedig sürgős állásfoglalásnak véleményem szerint elérkezett az ideje. T. Ház! A mi valutáris problémánk az egész gazdasági életünknek központi problémája. Nemcsak mi kerültünk valutáris nehézségekbe, valutáris nehézségekbe került az államok egész sorozata, és ha mégis van különbség köztünk és ezek között az államok között, akkor én abban látom a különbséget, hogy ezekben az államokban a valuta problémájáról nyíltan tárgyalnak, a kormányok nyilatkoznak, a sajtó foglalkozik vele, és a szakkörök megvitatják. (Ügy van! balfelől.) Mi úgy kezeljük ézt a problémát, mint valami titkos betegséget, (Ügy van! balfelől.) amelyet eszerint kezelnek vagy, ami még súlyosabb, egyáltalán nem kezelőiek. (Friedrich István: Jó volna erről beszélni, megint későn fogunk felébredni!) Nálunk erről a kérdésről a kormány óvatosan hallgat, a nyilvánosság előtt tárgyalás nem folyik róla, a szakkörök is hallgatnak, sőt meg kell vallanom, hogy még a 33-as bizottságban is csak igen-igen halk hangon lehetett erről a kérdésről tárgyalni, önmagunkat ámítottuk vele, hogyha erről a kérdésről nyíltan nem beszélünk, akkor a magyar gazdasági életnek ez a rettenetes