Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
356 Az országgyűlés képviselőházának 25. vonatkozólag súlyos 100 millió pengőkről és a jövőre vonatkozólag a költségvetés 268 millió pengőjének kétharmad részéről, vagyis 179 millió pengőről. A további esztendőkben természetesen erősen progresszív kulcsot kell alkalmazni, mert szerény véleményem szerint nem igazságos, nem méltányos, hanem kegyetlenség az, hogy ebben az országban ez a generáció viselje minden terhét, minden ódiumát, minden nyomorúságát Trianonnak, akkor, amikor pedig más megoldást is lehet találni. Társadalmi osztályokra való tekintet nélkül nemcsak a közalkalmazottaknak, nemcsak a munkásoknak, hanem az ipar és kereskedelemnek és minden adófizető polgárnak érdeke, hogy ebből a helyzetből kievickéljünk, hogy ez a nyomós tétel kikapcsoltassék a költségvetésből és az államhatalom a maga súlyával, a maga tekintélyével és támogatásával keressen a pénzügyi helyzeten kívül olyan lehetőséget, amellyel a törvényben biztosított nyugdíjterhet igenis lehet nyujtni azoknak, akik erre rászolgáltak. Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszaibbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a 15 percnyi meghosszabbítást megadja. Homonnay Tivadar: Hozzám a következő levél intéztetett: (Sándor Pál: Milyen dátummal?) November 14-iki dátummal. (Olvassa): «Hírlapi híradásokból értesülünk arról» — itt jön a cím — «hogy -a képviselő úr által annakidején felvetett az a terv, hogy az állani az állami és közigazgatási nyugdíjkötelezettségek terheinek ne degresszív, hanem egy kezdetben enyhe, majd egy későbbi időpont után erősen progresszív skála szerint csak a távolabbi jövőben tegyen eleget, ismét aktuálissá vált. Bátrak vagyunk tudomására hozni és szíves figyelmét felhívni arra, hogy annakidején e terv első felvetődésének alkalmával társaságunk annak megvalósítása előkészítésével a maga részéről a legnyomatékosabban foglalkozott, errevonatkozólag elvégeztette a megfelelő számításokat és előmunkálatokat és minden tekintetben késznek mutatkozott a terv realizálását a maga részéről lehetővé tenni.» Ez vonatkozik a múltra, ami bizonyítéka tannak, hogy egy fordított életbiztosításnak, illetőleg ennek az alapnak a megteremtésével, állami érdekeltek és idegen tőke hozzájárulásával az állam budget jenek igen tekintélyes részét sok százmillióval lehetett volna tehermentesíteni olyképpen, hogy a mostani terhek súlyát erről a generációról, társadalmi osztályokra és foglalkozási ágakra való tekintet nélkül, a következő generációk vállaira rakjuk rá. T. Ház! Ami pedig a jelent illeti, errevonatkozólag leszek bátor a levél egy másik paszszusát felolvasni. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «Már most közölni akarjuk azonban Méltóságoddal, hogy amint e korlátozások némileg megszűnnek, illetőleg megfelelően éliminai va lesznek, társaságunk ismét a legnagyobb készséggel fog az általa is legteljesebb mértékben helyesnek és nagyjelentőségűnek felismert tranzakció keresztülvitelében minden tekintetben rendelkezésre állani.» Ez nem levegő. En igenis, az igen t. miniszterelnök úrnak készséggel fogom rendelkezésére bocsátani az adatokat, mert megváltoztathatatlan álláspontom, mondhatom, fanatikusa vagyok több, mint tíz esztendeje annak, hogy az állami budgetnek ezt az egyik legnehezebb, legnagyobb tehertételét, ki kell kapcsolni, mert ez nagyrészt háborús teher, ülése 1981 november 20-án } pénteken. amelynek nagy részében az utódállamoknak kellett volna velünk osztozkodniuk, és ők ez alól kiszabadultak. De ez nem jelent annyit, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzunk, ímert ha foglalkozunk, akkor ennek nemcsak a nyugdíjteher címénél fogjuk hatását érezni, hanem az állam egész budgetjében is. Jótékony hatását^ érezni fogjuk a tényleges alkalmazottak személyi kiadásainál is. En helytelennek tartanám azt a politikát, amely a teljes nyugdíjat megszolgált tisztviselők további visszatartását célozná. Az én álláspontom szerint ugyanis, ha a nyugdíjkérdést ki lehet kapcsolni, akkor mindenkit, aki ebben az országban a nyugdíjra már rászolgált, — kivétel nélkül mindenkit, még protekció ellenére^ is — nyugdíjazni lehetne és kellene, hogy így átadják a helyet a fiatal generációnak (Helyeslés a baloldalon.) hogy így a szukreszcenciára lehetőséget adjanak, mert ma imár sok ezer közszolgálati es üzemi alkalmazott van az államnál, akik rátermettek a nyugdíjra, megérdemelték a törvényben biztosított teljes nyugdíjat, és mégsem lehet őket nyugdíjazni. (Kun Béla: A keresztény gazdasági pártnak módjában állt rákényszeríteni a kormányt. — Zaj. — Sándor Pál: Eső után köpenyeg!) Eső után köpenyeg? (Sándor Pál: Akkor kellett volna megcsinálni, amikor a kormányt támogatták. Nagyon okos dolog lett volna- ha akkor megcsinálták volna. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Friedrich István: Akkor kellett volna megcsinálni, amikor Wekerle itt ült. Akkor segíthettünk volna. Most nincs itt senki isem. Kivel beszéljünk? — • Zaj.) Csendet kérek.. A képviselő urak hagyják a szónokot szóhozjutni. (Friedrich István: Neim tudjuk, ki a pénzügyminiszter. Jelentkezzék, aki pénzügyminiszter, álljon fel! — Zaj.) A képviselő urak elveszik a szónoktól az időt. (Kun Béla közbeszól.) Kun Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben. Homonnay Tivadar: Méltóztassanak — és itt különösen azoknak a képviselőtársaimnak szólok, akikkel immár 12 év óta ülünk együtt, akik, azt^ hiszem, egyes felszólalásaimat figyelemre méltatták — visszaemlékezni arra, hogy én felfogásomnak mindig hangot adtam. (Zaj a baloldalon.) En már voltam ellenzéki képviselő, és nem tartozom azok közé akik akár az ellenzékről, akár a kormánypadokból, akár a kormány támogató nadokból nem a saját legjobb meggyőződésüket hirdetném. En a felelősséget vállalom, mert szolidáris vagyok pártommal és pártom miniszterével, de igenis mindig kifejtettem álláspontomat minden egyes kérdésben, nem csak én, hanem pártomnak minden egyes tagja. De, hogy ne menjek mellékvágányra, viszszatérek arra, hogy súlyosan elhibázottnak tartanék olyan kormányzati politikát, amely tisztán és kizárólag^ csakis adók felemelésével, csakis az illetmények, a nyugdíjak leszállításával, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) vagy Gaal Gaston t. képviselőtársam, módjára további leszállításával akarja a budget-1 egyensúlyban tartani (Ügy van! Ügy van! bal felől.) akkor, amikor igenis van más megoldási mód. Tessék ezeket a recepteket alkalmazni. Mek kell állapítanom, hogy není minden gondolatnak, amely helyes, amely realizálható és keresztülvihető, kell, hogy előfeltétele legyen az, hogy az irodákban fogamzzék meg és amelyik nem onnan jött, az papírkosárba menjen, hanem mindent, ami megfogható, ami reálisnak, keresztülvihetőnek és az ország érdekében ered-