Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. is vagyok győződve arról, hogy a legjobb akarat vezette úgy a 33-as bizottságot, mint a 6-os bizottságot ennek a célnak elérésében, akkor végtelenül sajnálom, hogy a költségvetés egyik legnagyobb tételére vagy nem gondolt, vagy elkerülte az a figyelmét, vagy pedig nem talált megoldási módozatot, .amely hatalmas nagy tétel kikapcsolásával — állítom és bizonyítani fogom később -^ az áHaimháztartás budgetjét igenis stabilizálni, a fogyasztóképességet nem csökkenteni, hanem ;nÖveini lehetett volna, az adókat nem kellett volna ilymértékben felemelni és új adókat nem kellett volna ily mértékben kiróni. Igen t. Ház! Méltóztatnak tudni, hogy az államháztartás költségvetésének cirka 52%-át a személyi járandóságok, ezeknek pedig igen jelentékeny százalékát a nyugdíj terhek teszik. En ezt a tételt nagyrészben háborús tehernek tekintem és szerény véleményem .szerint ezt a tételt a budgetből teljesen ki kell kapcsolni. Ezt a kérdést itt a Ház előtt több, mint 10 esztendővel ezelőtt talán elsőnek én tettem szóvá, kívántam, sürgettem a megoldását, de mindenkor süket fülekre találtam. (Dinien Ödön: Ez így van!) Ma is állítom, hogy ennek a hatalmas ^tételnek, ennek a körülbelül 280 millió pengőnek a költségvetésből való kikapcsolása és a nyugdíj terheknek más úton való megoldása az egyedüli garanciája a költségvetés tartós stabilizálásának. (Gr. Hunyady Ferenc: De hogyan?) Rá fogok jönni, igen t. Ház. En nem szeretek hivatkozni a múltra, nem szeretek hivatkozni a múlt kiválóságaira, azokra, akik sajnos, eltávoztak közülünk, a nagy államférfiakra, például Vass Józsefre, bár nagyon sokan teszik ezt, mert amit mondok,^ azt egyesek jóhiszeműen elhihetik, mások kételkedhetnek benne és lehetnek olyanok is, akik egyenesen tagadásba veszik. En tehát nem hivatkozom isenki személyére, sem az élőkre, sem a közülünk — sajnos — eltávozottakra, hanem hivatkozom a parlamenti naplókra, a bizottsági jegyzőkönyvekre, hivatkozom újságcikkekre, a hosszú időkkel, egy évtizeddel ezelőtt megjelent szaknyüatkozatokra t és cikkekre, hogy amikor ezt a kérdést a Ház és a nagy nyilvánosság elé hoztam, nem akadt a múlt kormányzatokban egyetlen pénzügyminiszter sem, aki magáévá tette volna az ideát és tárgyalt volna róla. Hagy .milyen okokból, azt itt,minthogy nem akarok kritikát gyakorolni, nem mondom el. (Dinich Ödön: Megérdemelnék pedig, hogy kritikát mondjon! — Egy hang a baloldalon: Súlyos vád!) Súlyos vád emelésével én nem akarok előhozakodni, mert amint beszédem elején mondqttaim, az a kérdést nem viszi előre, de ne méltóztassék egy pillanatig sem abban a hiedelemben lenni, hogy ha valamit idehozok, nem fogom bizonyítani, amint, hogy a múltban is bizonyítottam, ha idehoztam valamit. Igen t. Ház! Elismerem, hogy a múlt kormányzat volt abban a hibás, hogy a nyugdíjterhek ilyen magasra emelkedtek. Bölcsen méltóztatik tudni azt, hogy az utódállamok által hozzánk áttolt nyugdíjterheket mi fizetjük és kell is fizetnie a kormányzatnak. (Sándor Pál: Mi mondtunk le! — Rassay Károly: Lemondtunk róla! — Gr. Hunyady Ferenc: Mielőtt lemondtunk, akkor is fizettük!) T. képviselőtársam, méltóztassék a mondat végét megvárni. Hosszas külpolitikai tárgyalások folytak ebben a kérdésben. Nem akarom ezeket itt a Házban ismertetni, bár ebben a kérdésben az utódállamokkal kapcsolatban is volt valami részem és igyekezetem a szanálást elŐmozdíülése 1931 november 20-án, pénteken. 355 tani. De ma már a helyzet Hága óta az, hogy ezeket a nyugdíjterheket sem kívánhatjuk és követelhetjük az utódállamoktól. Minthogy ma így áll a helyzet, minthogy egy adott helyzetben vagyunk, ez nem annyit jelent, hogy én most a múlton rekrimináljak, hanem, hogy az adott helyzeten hogyan segítsünk. Es lehet segíteni, lehet azzal, amit hosszú időkkel ezelőtt mondottam és ezt írással bizonyítom. Itt van az Uj Nemzedékben 1925-ben megjelent hírlapi nyilatkozatom, amelyben egyebek között azt mondottam (olvassa): «Létesíttessék egy alap, amely alapból fedezze az államkormányzat minden olyan nyugdíjasnak és nyugbéresnek nyugellátását, illetőleg nyugbérét, akik ma nyugdíjaztattak, illetve nyugdíj állomány ban vannak. Ennek az alapnak adja az állam a nyugdíjkérdés rendezéséhez szükséges összegnek nagyobb részét, amely ne haladja meg az állami és állami üzemi nyugdíjasok, nyugbéresek, özvegyek, árvák jelenlegi nyugellátásának fedezésére szolgáló Összeg 50%-át»... — tehát ez ma kitesz 268,259.000 pengőt, akkor nem tudom pontosan mennyit tett volna ki, az állam részéről fizetendő összeg kitenné most ennek felét, amit később egyharmadára óhajtok leszállítani. — «... a második, kisebb részét ennek az alapnak fedezzék a nyugdíjasokkal szolidaritást vállaló aktív alkalmazottak olyképpen, hogy az eddigi nyugdíj- és nyugbérlevonások százaléka emeltessék fel teherviselőképességükhöz mérten, a harmadik rész pedig legyen az az említett kölcsön, amely az első két résznél természetesen jóval nagyobb.» Nagyon természetesen ma a helyzet változott. Ma már fennállanak a devizanehézségek, azonban ezeknek a devizanehézségeknek elmultával meg lehet szerény nézetem szerint a kérdést oldani, éspedig úgy, hogy külföldi vagy belföldi kölcsönnel óhajtunk operálni és ezeket a kölcsönöket óhajtjuk igénybevenni. (Sándor Pál: Honnan kapunk kölcsönt?) Eddig tudniillik hosszú éveken át azt mondtam a kormánynak, a volt pénzügyminiszter úrnak: «Miniszter úr, van külföldi tőkecsoport, van angol, van svájci, van magyarországi.» Bethlen István gróf miniszterelnök úr válaszolt és azt mondta: «Igen helyes elgondolás, tárgyalás alá vesszük.» Tárgyalás alá is vették, de elbújt a fiókba, az egerek rágták és semmit sem csináltak. (Sándor Pál: Azért, mert nem kaptunk kölcsönt!) Mit tesz ez pénzben? Ma a nyugdíjteher például az állami közigazgatásnál 129,352.000 pengő, az Államvasutaknál az államvasúti üzemekkel együtt 83,407.000 pengő, az állami hozzájárulás más közigazgatási ágaknál 56 millió pengő. Ez kitesz 268,759.000^ pengőt. Ha egyharmad részével járul hozzá az állam ahhoz a bizonyos nyugdíjalaphoz, amely semmi egyéb, mint egy fordított életbiztosítás, akkor •az évi tehermentesítés az állam budget-jében 179,173.000 pengő. Erre azt mondhatnák az urak, mint Sándor Pál képviselő úr, honnan vettük volna? Hajlandó vagyok bizonyítani név megjelölése nélkül azzal a levéllel, — torost már írásban van a bizonyíték. — amelyet hozzám eljuttattak, de a nevet nagyon természetesen nem mondom meg. Ezzel bizonyítom, hogy az állam költségvetésének egyensúlya feltétlenül biztosíttatott volna, ha a kormányzat, illetve a volt pénzügyminiszter úr egy ilyen rendszert nem dob el olyan könnyen magától, hanem azt megvizsgáltatja és hogyha a vizsgálatnak eredménye mutatkozik, azt keresztül is hajtja. Mert itt nem 50 pengőkről, nem ezer, nem száz pengőkről van s:zó, hanem itt szó van a múltra