Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-24
Az országgyűlés képviselőházának 24. ül Elnök: A törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és a miniszterelnök úr által kívánt bizottságokhoz utalja át. Zsindely Ferenc képviselő úr, mint a pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Zsindely Ferenc előadó: T. Képviselőházi Van szerencsém tisztelettel f benyújtani a pénzügyi bizottságnak a korlátolt felelősségű társaságok adó- és illetékkötelezettségéről szóló törvényjavaslat tárgyában készített jelentését. Tisztelettel kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és annak napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom. Bejelentem a t. Háznak, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úr a Képviselőházhoz intézett iratában Dréhr Imre képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését kéri. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Miért? Mi történt? — Peyer Károly: Lassanként kezdenek igazat adni nekem!) A miniszter úrnak ezt az átiratát a további intézkedések megtétele végett a házszabályok 103. §-a alapján a mentelmi bizottsághoz tettem át. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai ülésünkön együttesen tárgyalt két jelentés vitájának folytatása. Szakács Andor képviselő úr a napirendhez kért szót. A szó a képviselő urat megilleti . Szakács Andor: T. Képviselőház! Az elmúlt ülések egyikén örffy Imre és Östör József t. képviselőtársaim úgy akarták feltüntetni a költségvetés egyensúlya felborulásának okait, mintha a baloldal, az ellenzék lett volna az, amely a túlköltekezésekbe belekergette volna teljesíthetetlen követeléseivel a lemondott kormányzatot. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Erre már a tegnapi nap folyamán a mi pártunk vezére, Gaal Gaston t. képviselőtársam választ adott, (Zaj. —- Halljuk! Halljuk!) de ennek dacára a mai ülésen Herczegh Béla t. képviselőtársam a maga részéről újra indokoltnak látta, hogy egyes kikapkodott baloldali idézetekkel ugyanezt a tételt bizonyítsa, (Eckhardt Tibor: Grammofónlemezek!) vagyis, hogy elhitesse^ a magyar közvéleménnyel, hogy a költségvetési egyensúly felborulásának nem az előző kormányrendszer, hanem a baloldal és a baloldalon szereplő pártok politikusai tulajdonképpen az okai. (Zaj.) Az igazság érdekében bátor vagyok én is egypár citátummal előállni, mégpedig a második nemzetgyűlés idejebői, abból az időből, amikor a szanálási törvényjavaslat került az, országgyűlés elé és amikor ezt a rendszert a szanálási korszakban megalapozták és költségvetésileg berendezkedett. Csak véletlenül került egy pár régebbi napló a kezembe és csak egypár idézetre óhajtanám a t. Ház figyelmét felhívni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! Itt volt a második nemzetgyűlésen a t. Képviselőháznak az ellenzéki kisgazdapártja, amelyhez azok a képviselők tartoztak, akik a tikos választójog megszüntetése miatt és éppen a már akkor tapasztalható pazarló \se 1931 november 19-én, csütörtökön. 337 költekezés miatt léptek ki a többségi pártból, helyezkedtek el az ellenzéken és nagyrészt már mint ellenzéki képviselőket választották meg őket 1922-ben. Ez az ellenzéki kisgazdapárt 48-as Kisgazda Földmíves és Polgári Pártnak nevezte magát és ha jól emlékszem, összesen hét képviselőből állott. Ennek a pártnak 'egyik szónoka 1924. .április hó 8-án, anikor a nemzetgyűlés a szanálási törvényjavaslatokat tárgyalta, többek között — csak egészen rövid citátumokat olvasok fel — a következőket mondotta (olvassa): «Nem bízhatunk abban, hogy a kormány igazságosan fogja a még később meghatározandó és életbeléptetendő adókat szétosztani az ország lakosai között, e tekintetben hivatkozom arra a hosszú, hiábavaló küzdelemre, amelyet az ellenzék ebben a nemzetgyűlésben két adózási szociális elvnek, a létminimumnak és a progresszív adózásnak a megvalósítása érdekében kifejtett.» Azután előterjeszti a szónok az ellenzéki kisgazdapárt takarékossági indítványait és többek közt a következőket mondotta (olvassa): «De kezdjük magunkon t. Nemzetgyűlés, mi szükség van egyáltalában 245 képviselőre 1 ?» (Kun Béla: Ügy van! Most is 'elég lenne a fele! Titkos választás! Fele képviselő!) Akkor az ellenzéki kisgazdapárt szánoka kifejtette, hogy a törvényes kerületi beosztás, amelyet a gróf Tisza Istvánféle választójog foglal magában, csak 188 kerületet ismert ezen a Csonka-Magyarországon (Egy hang balfelől: Az is sok!) és teljesen önkényes és törvényes alap nélkül való volt a kormánynak az az intézkedése, hogy a képviselők számát 188-ról 245-re emelte fel. (Ügy van! balfelől.) Ugyancsak az ellenzéki kisgazdapárt szónoka határozati javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amely a következőképpen hangzik (olvassa): «Utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy az állami kiadások lényeges csökkentése céljából az állami igazgatás keretében további egyszerűsítéseket és megtakarításokat vigyen keresztül. Különösen a népjóléti minisztérium, az udvarnagyi bíróság, a testőrség, a parlamenti őrség, az állam vasúti karhatalom, a főispáni állások, a szolgabírói hivatalok, az összes személyszállító automobilok eltörlése, iletőleg r megszüntetése, továbbá a folyamőrség létszámának a legszükségesebb mértékre való korlátozása iránt haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket. Kimondja továbbá a nemzetgyűlés, hogy az egyes minisztériumokban a magasabb állások száma a VI. fizetési osztálytól lefelé nem lehet több, mint amennyi 1904-ig volt, a koalíciót megelőző időszakig. A nemzetgyűlési (vagy országgyűlési) képviselők száma pedig már a legközelebbi általános választástól kezdve nem lehet több, mint amennyit az ország megmaradt területére nézve a Friedrich-féle választási rendelet törvényes alapon fenntartott.» Ugyantesaik az ellenzéki kisgazdapárt szónoka 1924. június 18-án, amikor — gondolom — az indemnitást tárgyalták, hasonló értelmű javaslattal és indítványokkal lépett elő. 1925. november 20-án pedig, amikor a nemzetgyűlés az 1925/26. évi állami költségvetést tárgyalta, az ellenzéki kisgazdapárt álláspontja • a következő volt. Azt mondja a párt szónoka (olvassa): «Evekkel ezelőtt bátor voltam javaslatokat előterjeszteni az indemnitási viták során az állami takarékosság legszigorúbb keresztülvitelére. Kívántam egyes minisztériumok megszüntetését, amelyek Kis-Magyarországon felesleges fényűzést jelentenek; kívántam a leg49*
